Bizarr történetek a Bibliából
Isten bosszúálló, Jézus átkozódik, az angyalok gyilkosságra készülnek az alábbi, Bibliából vett, történetekben.
Az élet nem fekete-fehér. Nem születik valaki jónak, más rossznak. Ezt bizonyítja több hiedelemvilág is, hiszen például a görög istenek sem csak jók vagy rosszak, ahogy a boszorkányok között is akad, aki jóra, más rosszra használja az erejét, sőt, még a démonok között is említhetünk nem egyet, aki jóra használja fel az erejét. Ugyanez igaz az angyalokra is, hiszen nekik sem kell a szomszédba menniük, ha valami gonoszságot kell elkövetni.
Ebből következik, hogy hiába hisznek sokan abban, hogy Isten egy megbocsátó, jó személy, mert a Bibliában nem egy történet akad, amely szerint inkább bosszúálló teremtmény.
Mózes meglátja Isten legjobbját: Amikor Isten először megjelent (Exodus 33:23), akkor valószínűleg a legjobb formáját akarta mutatni, ami a történet szerint, nem az arca volt, mert Mózes kérésére, hogy hadd lássa Isten dicsőségét, Isten így felelt:
„Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”
Isten megpróbálja megölni Mózest: Isten valószínűleg olyan, mint a legszigorúbb szülő, akinek hiába próbálunk a kedvére tenni, biztos, hogy nem lesz elégedett velünk, még akkor sem, ha történetesen Mózesnek születtünk. (Exodus 4:24-26)
Ez derül ki abból a bibliai történetből, amelyben Isten megtudja, hogy Mózes elfeledkezett a fia körülmetéléséről. Ez azért volt baj, mert így nem mehetett azzal Izráel népéhez, hogy Isten szövetségese, amikor a saját családja még külső formában sem követi a szövetség feltételeit.
Isten egy angyalt küldött Mózesre, mintha meg akarná ölni. Mózesnek azonnal eszébe jutott, hogy nem teljesítette Isten egyik szabályát, mert a neje lebeszélte arról. A feleség, Czippóra azonban annyira megijedt, hogy az angyal megöli a férjét, hogy ő végezte el a körülmetélését, mire az angyal hagyta, hogy Mózes folytassa az útját.
Egyetlen balkezes személy van a Bibliában: A „balkezes” szóval visszaadott héber kifejezés valójában azt jelenti, hogy a „jobb keze összezárt, megkötözött”. Ez utalhat arra, hogy a következő történet főszereplője, Ehud fogyatékos volt, mert torz volt a jobb keze.
Ehud készített egy kétélű kardot, amely olyan hosszú volt, hogy a ruhája alá rejthesse, amikor megmotozzák. A kardot a legtöbben a baljukon viselték, hogy a jobb kezükkel gyorsan kihúzzák, de Ehud balkezes volt, ezért a jobbjára tette a fegyvert, amit a király őrei ott nem kerestek.
Ez nagy hiba volt, hiszen a Bírák 3:20-22 szerint ez történt: „Ehud Eglonhoz király színe elé kerül és azt mondta: „Isten üzenetét hoztam neked.” Az uralkodó felállt a trónjáról, mert azt hitte fontos üzenetet kap, de ekkor Ehud hasba szúrta.
Jákob története: Lábán elvette Jákobtól a kedvenc csíkos és pöttyös szarvasmarháját, és csak az öreg, sima színű marhát hagyta meg Jákobnak, akinek ez egyáltalán nem tetszett, ezért kitalálta, hogy szerez néhány botot, amit csíkosra fest, majd a növények mellé állítja.
Jákob ettől azt remélte, hogy a marha csíkos borjat fog elleni. Mai fejjel gondolkodva azt hihetjük, hogy ez egy nagyon buta ötlet volt, ám a Bibliában minden megtörténhet, mint a mesében, így a történet vége az lett, hogy a marha csíkos borjat ellett. A kérdés csak az, hogy mi a tanulság?
Jézus elégeti a fügefát: Ebből a történetből az derül ki, hogy milyenek az emberek, ha éhesek, ez alól pedig Jézus sem volt kivétel. (Máté 21:19; Márk 11: 13-14)
Betánia elhagyása után Jézusra rátört az éhség, amit fügével akart csillapítani, ám a talált fügefa nem adott neki a gyümölcsből, mire Jézus, teljesen karakteridegen módon, így szólt: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!”
Az átok hatására, a fa kiszáradt.
Bálám beszélget a szamarával: A Biblia egyik legfurcsább története azzal kezdődik, hogy Bálám a szamarával halad az úton, amikor az állat meglát maguk előtt egy angyalt, aki kivont karddal áll.
A szamár érzi, hogy veszélyes lenne az angyal közelébe menni, ezért letér az útról, egyenesen a mező felé. Bálám utána megy, és ütlegelve próbálja visszaterelni az útra a szamarat. Az angyal azonban most a szőlők között vezető szurdoknál jelent meg.
A szamár megint rájött, hogy nem lenne jó ötlet az angyal közelébe merészkedni, ezért a falhoz szorította Bálám lábát, aki megint megverte az állatot. Ugyanez történt, amikor harmadjára is megjelent az angyal, most egy szűk helyen.
Isten ekkor belátta, hogy Bálám nem fogja fel a jeleket, a szamár viszont már félholtan fekszik az úton, ezért az Úr megnyitotta a szamár száját, aki ezt mondta: „Mit vétettem, hogy háromszor is megvertél?” Bálám azt felelte: „Csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!”
A szamár erre így felelt: „Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig jártál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?”
Bálám erre belátta, hogy: „Nem.”
Isten ekkor úgy döntött, hogy jobb lesz, ha Bálám az angyalt is meglátja. Amikor ez megtörtént, akkor Bálám letérdelt, és lehajtotta a fejét.
Az angyal így szólt: „Miért verted meg háromszor a szamarat? Én álltam utadat, mert ellenemre van a sietésed. A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna.”
Erre Bálám: „Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog.” Az angyal viszont úgy döntött, hogy menjen Bálám, amerre akar.
Dávid és Saul bizarr egyessége: A fiatal Dávid beleszeretett Michálba, Saul lányába, ám a megszokott mátkapénz helyett Saul azt kérte, hogy Dávid harcolja ki „Isten küzdelmeit” a filiszteusok ellen, és hozzon neki száz filiszteus halottat, valamint azok előbőreit. Dávid a kért mennyiség dupláját szállította le, úgyhogy nyugodtan elvehette a szerelmét.
A sógor kötelessége: Júda és Hira első szülött fia elvett egy Tamár nevű feleséget, de Júda elsőszülött fia bűnös volt Isten szerint, ezért elvette az életét. Júda ekkor arra kérte a második szülött fiát, Onánt, hogy „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.”
Onan azonban tudta, hogy nem az övé lenne a gyerek, ha utódot nemzene, és mivel magának akarta a halott testvére vagyonát, ezért mindig a földre ontotta a magját, ha a testvére nejével volt. Istennek persze ez nem tetszett, ezért Onánt is megölte, a vagyont pedig senki sem örökölte meg.
(Forrás: noiportal.hu)
Az élet nem fekete-fehér. Nem születik valaki jónak, más rossznak. Ezt bizonyítja több hiedelemvilág is, hiszen például a görög istenek sem csak jók vagy rosszak, ahogy a boszorkányok között is akad, aki jóra, más rosszra használja az erejét, sőt, még a démonok között is említhetünk nem egyet, aki jóra használja fel az erejét. Ugyanez igaz az angyalokra is, hiszen nekik sem kell a szomszédba menniük, ha valami gonoszságot kell elkövetni.Ebből következik, hogy hiába hisznek sokan abban, hogy Isten egy megbocsátó, jó személy, mert a Bibliában nem egy történet akad, amely szerint inkább bosszúálló teremtmény.
Mózes meglátja Isten legjobbját: Amikor Isten először megjelent (Exodus 33:23), akkor valószínűleg a legjobb formáját akarta mutatni, ami a történet szerint, nem az arca volt, mert Mózes kérésére, hogy hadd lássa Isten dicsőségét, Isten így felelt:
„Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik. De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. Ha elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”
Isten megpróbálja megölni Mózest: Isten valószínűleg olyan, mint a legszigorúbb szülő, akinek hiába próbálunk a kedvére tenni, biztos, hogy nem lesz elégedett velünk, még akkor sem, ha történetesen Mózesnek születtünk. (Exodus 4:24-26)
Ez derül ki abból a bibliai történetből, amelyben Isten megtudja, hogy Mózes elfeledkezett a fia körülmetéléséről. Ez azért volt baj, mert így nem mehetett azzal Izráel népéhez, hogy Isten szövetségese, amikor a saját családja még külső formában sem követi a szövetség feltételeit.
Isten egy angyalt küldött Mózesre, mintha meg akarná ölni. Mózesnek azonnal eszébe jutott, hogy nem teljesítette Isten egyik szabályát, mert a neje lebeszélte arról. A feleség, Czippóra azonban annyira megijedt, hogy az angyal megöli a férjét, hogy ő végezte el a körülmetélését, mire az angyal hagyta, hogy Mózes folytassa az útját.
Egyetlen balkezes személy van a Bibliában: A „balkezes” szóval visszaadott héber kifejezés valójában azt jelenti, hogy a „jobb keze összezárt, megkötözött”. Ez utalhat arra, hogy a következő történet főszereplője, Ehud fogyatékos volt, mert torz volt a jobb keze.Ehud készített egy kétélű kardot, amely olyan hosszú volt, hogy a ruhája alá rejthesse, amikor megmotozzák. A kardot a legtöbben a baljukon viselték, hogy a jobb kezükkel gyorsan kihúzzák, de Ehud balkezes volt, ezért a jobbjára tette a fegyvert, amit a király őrei ott nem kerestek.
Ez nagy hiba volt, hiszen a Bírák 3:20-22 szerint ez történt: „Ehud Eglonhoz király színe elé kerül és azt mondta: „Isten üzenetét hoztam neked.” Az uralkodó felállt a trónjáról, mert azt hitte fontos üzenetet kap, de ekkor Ehud hasba szúrta.
Jákob története: Lábán elvette Jákobtól a kedvenc csíkos és pöttyös szarvasmarháját, és csak az öreg, sima színű marhát hagyta meg Jákobnak, akinek ez egyáltalán nem tetszett, ezért kitalálta, hogy szerez néhány botot, amit csíkosra fest, majd a növények mellé állítja.
Jákob ettől azt remélte, hogy a marha csíkos borjat fog elleni. Mai fejjel gondolkodva azt hihetjük, hogy ez egy nagyon buta ötlet volt, ám a Bibliában minden megtörténhet, mint a mesében, így a történet vége az lett, hogy a marha csíkos borjat ellett. A kérdés csak az, hogy mi a tanulság?
Jézus elégeti a fügefát: Ebből a történetből az derül ki, hogy milyenek az emberek, ha éhesek, ez alól pedig Jézus sem volt kivétel. (Máté 21:19; Márk 11: 13-14)
Betánia elhagyása után Jézusra rátört az éhség, amit fügével akart csillapítani, ám a talált fügefa nem adott neki a gyümölcsből, mire Jézus, teljesen karakteridegen módon, így szólt: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!”
Az átok hatására, a fa kiszáradt.
Bálám beszélget a szamarával: A Biblia egyik legfurcsább története azzal kezdődik, hogy Bálám a szamarával halad az úton, amikor az állat meglát maguk előtt egy angyalt, aki kivont karddal áll.A szamár érzi, hogy veszélyes lenne az angyal közelébe menni, ezért letér az útról, egyenesen a mező felé. Bálám utána megy, és ütlegelve próbálja visszaterelni az útra a szamarat. Az angyal azonban most a szőlők között vezető szurdoknál jelent meg.
A szamár megint rájött, hogy nem lenne jó ötlet az angyal közelébe merészkedni, ezért a falhoz szorította Bálám lábát, aki megint megverte az állatot. Ugyanez történt, amikor harmadjára is megjelent az angyal, most egy szűk helyen.
Isten ekkor belátta, hogy Bálám nem fogja fel a jeleket, a szamár viszont már félholtan fekszik az úton, ezért az Úr megnyitotta a szamár száját, aki ezt mondta: „Mit vétettem, hogy háromszor is megvertél?” Bálám azt felelte: „Csúfot űztél belőlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!”
A szamár erre így felelt: „Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettől mind a mai napig jártál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?”
Bálám erre belátta, hogy: „Nem.”
Isten ekkor úgy döntött, hogy jobb lesz, ha Bálám az angyalt is meglátja. Amikor ez megtörtént, akkor Bálám letérdelt, és lehajtotta a fejét.
Az angyal így szólt: „Miért verted meg háromszor a szamarat? Én álltam utadat, mert ellenemre van a sietésed. A szamár észrevett, s már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, akkor már megöltelek volna, de őt életben hagytam volna.”
Erre Bálám: „Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog.” Az angyal viszont úgy döntött, hogy menjen Bálám, amerre akar.
Dávid és Saul bizarr egyessége: A fiatal Dávid beleszeretett Michálba, Saul lányába, ám a megszokott mátkapénz helyett Saul azt kérte, hogy Dávid harcolja ki „Isten küzdelmeit” a filiszteusok ellen, és hozzon neki száz filiszteus halottat, valamint azok előbőreit. Dávid a kért mennyiség dupláját szállította le, úgyhogy nyugodtan elvehette a szerelmét.
A sógor kötelessége: Júda és Hira első szülött fia elvett egy Tamár nevű feleséget, de Júda elsőszülött fia bűnös volt Isten szerint, ezért elvette az életét. Júda ekkor arra kérte a második szülött fiát, Onánt, hogy „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.”Onan azonban tudta, hogy nem az övé lenne a gyerek, ha utódot nemzene, és mivel magának akarta a halott testvére vagyonát, ezért mindig a földre ontotta a magját, ha a testvére nejével volt. Istennek persze ez nem tetszett, ezért Onánt is megölte, a vagyont pedig senki sem örökölte meg.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások