Boszorkányperek, melyek vádlottjai gyerekek voltak

Nem csak a nőket és a férfiakat érintette a középkori boszorkányüldözés.A történelem tele van olyan eseményekkel, amelyek jól mutatják, hogy milyen szörnyű dolgokhoz vezet az emberi butaság és barbárság. Ilyen sötét korszak volt a középkori boszorkányüldözés is, amely esetében nemcsak nőket és férfiakat hurcoltak meg, hanem gyerekeket is megvádoltak.

A Paisley boszorkányok: 1696-ban állítólag a szobalánya, Catherine Campbell megátkozta a 11 éves Christian Shawt, akinek testén hamarosan jelek jelentek meg, rohamai és görcsei támadtak, valamint olyan tárgyakat kezdett köpködni, amelyekről azt állították, hogy a boszorkányok varázsolták belé.

Amikor a kislány forró szenet köpött a helyi orvos lába elé, akkor az apa rávette a bűnüldöző szerveket, hogy fogják el az általa megnevezett 21 embert. Shaw kijelentette, hogy a megvádolt személyek közül többet is egy fekete démon társaságában látott.

A letartóztatottak közt volt a 12 éves Thomas Lindsay, akit azt követően fogtak el, hogy kijelentette, hogy az apja az ördög, és látta repülni. A 21 vádlott közül 14 ellen ejtették a vádat. A többieket, köztük Catherine Campbellt is, bűnösnek mondták ki, majd felakasztották és megégették őket. A halálos ítélet végrehajtása után Shaw bejelentette, hogy teljesen rendbe jött.

Juliusspital: Németország a boszorkányüldözés melegágya volt a XVII.

Mivel ehhez az épülethez árvaház és iskola tartozott, ezért néhányan aggódni kezdtek, hogy a boszorkányok meg fogják rontani a lakók egy részét. Ennek következményeként tíz 8 és 13 év közti gyereket vádoltak boszorkánysággal 1628 januárjáig.

A gyanúsítottak beszámoltak táncokról, a megkeresztelkedésükről, az ördögnek tett esküikről, és arról, hogy a szüleik hogyan álltak a megtérésük mögött. Két lányt azt követően végeztek ki, hogy kijelentették, kapcsolatba léptek az ördöggel. Tekintve, hogy a többi gyerek esetében volt remény, hogy még meg lehet őket változtatni, ezért átadták őket a körzet boszorkányüldözőinek.

1628 októberében a 13 éves Hans Philipp Schuh ült a vádlottak padján. Bár eleinte tagadta, hogy boszorkány, mégis 123 korbácsütés után kijelentette, hogy boszorkány, és az egyik osztálytársa által ismerte meg a boszorkányságot. A fiút kivégezték.

A navarrai boszorkányüldözés: Az 1525-ös navarrai boszorkányüldözés során egy ismeretlen személy furcsa küldetésen vett részt azzal a 9 és 11 éves lánnyal, akik ismert boszorkányok voltak. Amikor megérkeztek Navarrába, akkor a két gyerek nekiállt megvizsgálni a helyieket, hogy vannak-e köztük boszorkányok.

Nagyjából 400 falusi ellenőrzése után tíz nőt és két férfit vádoltak boszorkánysággal. Végül összesen 30 vádlott állt bíróság elé. Szerencséjükre az inkvizítorok kegyesek voltak, és nem ítélték halálra őket.A Kis Murgin: 1862-ben jelent meg a francia történész, Jules Michele La Sorciere („A varázslónő”) című műve, aminek a baszk boszorkányokról szóló fejezetében található egy eset, amelyben Seigneur de Saint-Pe biztos volt abban, hogy egy boszorkány a vérét szívja, ezért meggyőzte a baszk kormányt, hogy tisztítsák meg a régiót a boszorkányoktól.

Ennek következményeként nagyjából 60-80 embert vádoltak meg és állítottak bíróság elé. Köztük volt a 17 éves koldus, Margarita, avagy Kis Murgin, aki Michele írása szerint, elmondta a bíróságon, hogy ő és a társa, Lisalda, hogyan áldozott gyerekeket az ördögnek.

Különös módon a Kis Murgin dolga az volt, hogy másokat vizsgáljon meg, keressen rajtuk ördögi jelet és találja meg a boszorkányokat. Habár a műből nem derül ki a lány sorsa, Michele mégis azt sugallja, hogy nem volt fájdalommentes halála.

A salemi boszorkányper vádlott gyermekei: Az közismert tény, hogy a salemi boszorkányperek gyerekek miatt indultak el, de azt már kevesen tudják, hogy több 12 év alatti gyereket is boszorkánysággal vádoltak.

Legalább nyolc gyerek esetében az anyjukat is megvádolták. A gyerekek ellen spektrális bizonyítékok voltak, ráadásul mind a nyolcan bevallották, hogy bűnösök. Néhány azt állították, hogy az anyjuk változtatta őket boszorkánnyá.

Johanna Tyler és Sarah Carrier ennél részletesebben mesélt az ördöggel való beszélgetéseikről. Sarah és Thomas Carrier 7 és 10 évesek voltak, amikor az anyjukkal, Marthával, a vádlottak padjára kerültek. A gyerekek anyját egy héten belül felakasztották. Sarah ezután boszorkánysággal vádolta a nagynénjét és a 10 éves unokatestvérét, Margaretet, akinek szüleit szintén bíróság elé állították.

Dorcas Good csak 5 éves volt, amikor boszorkánysággal vádolták, aminek nyilvántartásba vétele hónapokkal megelőzte a többieket. A kislány azt vallotta, hogy az anyja három madarat irányított, valamint megkínozta azokat az embereket, akiket nem kedvelt. Bár az anyja ártatlannak vallotta magát, mégis elsők között akasztották fel.

Mivel a puritán hit szerint a gyerekek szolgálják a legvalószínűbben az ördögöt, ezért könnyű volt őket manipulálni és kihasználni. Némely esetben a gyerekek a környezetük hatására hitte azt, hogy gonoszak, bűnösök, ezért amikor vallomást tettek, akkor azt valószínűleg őszinte meggyőződésből tették.

(Forrás: noiportal.hu)