Dübörög a sötét turizmus

Egyre többen kíváncsiak a katasztrófa sújtotta területekre, tömegszerencsétlenség helyszíneire és a háborús övezetekre.A tengerpari nyaralás, városlátogatás és külföldi természetjárás mellett egyre többen döntenek úgy, hogy kifejezetten természeti katasztrófák, tömegszerencsétlenségek vagy háborúk helyszínére utaznak. De vajon mi motiválja azokat, akiket a tragédiák vonzanak?

A tomboló sötét turizmus egyik legnépszerűbb helyszíne az egykori dogbáró, Pablo Escobar otthona Medellín, ami leginkább a Narcos című sorozatnak köszönheti a hirtelen jött népszerűségét. A becslések szerint Escobar közvetlen vagy közvetett utasításaira több ezer ember, köztük sok ártatlan civil halt meg.

A világ egyik legaljasabb bűnözője 26 évvel ezelőtt halt meg, mégis a mai napig turisták tömegei keresik fel Kolumbiában a drogbáróhoz köthető helyszíneket. A legtöbben Medellínbe látogatnak el, hogy megcsodálják Escobar hátramaradt örökségét.

Mivel ez rengeteg kolumbiaiban ellenérzést vált ki, ezért a helyi kormány 2019 elején lebontotta a néhai drogbáró egyik ingatlanát, ami a turisták egyik kedvenc fényképeszkedő helye volt. Ugyanakkor Medellínben sokan meglátták az üzleti lehetőséget a látogatókban, így rengeteg ajándékbolt kínál Escobarral kapcsolatos szuveníreket.

A kolumbiai drogbáróval kapcsolatos turizmus azonban egyáltalán nem egyedülálló a világon, hiszen évről-évre egyre többen keresnek olyan utazási célpontot, ami a sötét turizmushoz köthető. Ahogy a neve is sugallja, a sötét turizmushoz olyan látványosságokat, helyszíneket sorolnak, mint a természeti katasztrófa, tömegszerencsétlenség háború, népirtás, atrocitás történt vagy történik.

A sötét turizmus sikerének egyik ékes bizonyítéka Csernobil, ahol a növekvő látogatószám miatt a hatóságok úgy döntöttek, hogy radioaktív irányítótermet nyitnak a turisták előtt.

A sötét turizmus szintén közkedvelt helyszínei az olyan elzárt, totális diktatúrák, mint Észak-Korea vagy Türkmenisztán, ahol könnyű bajba kerülni. Ezt bizonyítja a 22 éves Otto Warmbier esete, aki 2017-ben belehalt az Észak-Koreában tett látogatásába.

Állítólag Warmbier megpróbált ellopni egy propagandaplakátot, ezért 15 év kényszermunkára ítélték. A férfit 17 hónappal később hazaszállították, de akkor már kómában feküdt, ami valószínűleg a rossz körülmények között elkapott, kezeletlen fertőzés következménye volt.

Emellett létezik még a háborús-turizmus is, amely esetében például a szíriai polgárháború kitörésekor tömegével érkeztek a turisták a Gálon-fennsík izraeli oldalára, hogy minél közelebbről láthassák a túloldalon zajló harcot a lázadók és a kormányerők között.

De vajon mi lehet az oka annak, hogy ennyire népszerű a sötét turizmus? Mi motiválja azokat, akik a békés, nyugodt, idilli utazás helyett a harcot, a halált és a szenvedést találják vonzónak?Kilépni a normálisból: Az igazság az, hogy a sötét turizmus egyáltalán nem új keletű jelenség. Legalábbis Dr. Philip Stone, a brit University of Central Lancashire kutatója szerint. De ezt bizonyítja a történelem is, hiszen abból világosan kitűnik, hogy az embereket mindig is érdekelték a halállal kapcsolatos események, így például a nyilvános kivégzések, gladiátorharcok.

Sőt, Stone szerint a sötét turizmushoz lehet sorolni az olyan hétköznapinak tűnő utazásokat, mint a fáraók sírhelyei, a piramisok, vagy az auschwitzi haláltáborba tett látogatások. Újdonságnak leginkább azt lehet tekinteni, hogy a sötét turizmus lassan beépül a globális turizmusiparba.

Ugyanakkor ez nem magyarázza meg, hogy az emberek miért szeretnek olyan extrém helyszínekre utazni, mint Észak-Korea és Fukusima. Erre a magyarázat inkább abban keresendő, hogy az élet elég kiszámíthatóvá vált, nincs háború, pusztító járványok, és a közbiztonság is jó. Ezt bizonyítja az, hogy míg Magyarországon a 100 ezer főre vetített gyilkosságok száma 2,7 fő, addig ugyanez a szám Venezuelában 56 volt 2016-ban.

Az emberek egy része azonban úgy van vele, hogy néha szeretne kilépni a komfortzónájából, hogy megnézze, mi van a „normálison túli világban”, ahol valami olyasmit tapasztalhat meg, ami segíthet a személyisége, identitása fejlesztésében. Ezen a véleményen van a sötét turizmus egy másik híres kutatója, Dorina-Maria Buda, aki az Affective Tourism: Dark Routes in Conflict című könyvében boncolgatta a témát.

Buda rengeteg interjút készített azokkal a turistákkal, akik háborús vagy egyéb veszélyes helyszínekre utaztak el. Ezek között volt egy francia férfi, Gaston, aki arról beszélt, hogy ő soha nem járt háborúban, de elment Palesztinába és Jordániába, hogy az ottani konfliktusokon keresztül élhesse át azt, amin az algériai fronton katonaként szolgáló apja átment. A kollektív trauma átélése segített neki abban, hogy megértse azt, hogy a háború milyen hatással volt a családjára.

Egy másik interjúalany, egy kínai turista, arról beszélt, hogy a határfeszegetés iránti vágy hajtotta, amikor 2010-ben Ciszjordániában nyaralt:

„Fotót készítettem a katonákról, és megérintettem, a fegyverüket. Nagyon menő volt (nevetés), de azért tartottunk tőle, hogy hirtelen valaki ránk lő.”

Buda meglátása szerint ebből is jól látszik, hogy az extrémebb helyszín milyen szélsőséges érzelmeket hozhat ki az emberből: az egyik percben még izgalmat, jókedvet, a következőben már félelmet érez. Ilyen érzelmi hullámvasutat csak ritkán lehet megélni a rutinokkal teli, otthoni környezetben.Kétes megítélés: A fentebb említett példák alapján elmondható, hogy a veszélyes, morbid, vagy határfeszegető utazásoknak lehet pozitív hozadéka, de nem árt szót ejteni az árnyoldalról is. Ilyenek például a Csernobilban szelfiző insta-celebek, akik egy pillanatig sem gondolnak arra, hogy egy tömegszerencsétlenség helyszínén vannak, vagy azokra a tudatlan turistákra, akik a Narcos sorozat miatt tragikus hősként tekintenek Pablo Escobarra, ezzel bosszantva azokat a helyieket, akik még jól emlékeznek a kartellek közti háborúzásra.

A sötét turizmust azonban nem lehet egyértelműen elítélni. Erre utalt Mark Watson, az etikus utazási kampánycsoport ügyvezető igazgatója is egy interjúban amiben elmondta, hogy az emberek sokféle ok miatt utaznak ezekre a helyszínekre, így lehetetlen megítélni a döntésük hátterében álló motivációt. Például Auschwitz vagy a ruandai népirtás helyszínére sokan azért utaznak el, hogy megértsék, hogy valójában mi történt ott.

Elmondható tehát, hogy negatívumok nem kifejezetten a sötét turizmusban keresendőek, hiszen minden emberben ott van annak vágya, hogy közelebbről is megtapasztalja, megértse a tragédiákat. A probléma inkább a tömegturizmus, ami egyre nagyobb ellenszenvet vált ki világszerte.

Ahogy azt korábban Philip Stone is elmondta egy interjúban:

„Olyasmi nincs, hogy sötét turista, csak emberek, akik érdeklődnek a körülöttük lévő világ iránt. Valójában valószínű, hogy mind sötét turisták vagyunk, amikor megnézzük a New York-i Ground Zero-t.”

(Forrás: noizz.hu)