Ed és Lorraine Warren - A leghíresebb paranormális nyomozópáros
Több mint 4000 kísértetjárást vizsgált meg közösen a házaspár, akik ezzel komoly hírnévre tettek szert.
Annabelle történetével kapcsolatban már esett szó a Warren házaspárról, akiknek végül sikerült megfékezniük a rongybabát, és a hozzátapadt gonoszt. De ki is valójában Ed és Lorraine, és miért kezdtek el paranormális jelenségekkel foglalkozni 1952-től napjainkig?
A történet kezdete Ed gyermekkoráig nyúlik vissza, ugyanis öt és tizenkét éves kora között egy kísértetházban élt, amelyben furcsa események történtek. Ed apja, aki rendőrként dolgozott, azzal nyugtatta a fiát, hogy biztos van logikus magyarázat a rejtélyes zajokra. A gyereket ez nem nyugtatta meg, mert az apja valójában egy ilyen ténnyel sem tudott előállni.
Ed a házban sokszor arra ébredt fel, hogy csikorogva kinyílik a kamraajtó. Egyik alkalommal a gyerek összeszedte a bátorságát és elindult megnézni, hogy mi folyik ott. A kamrához érve meglátta, hogy a sötétben fény gyúlt, ami teniszlabda nagyságúra nőtt.
Ed rémülten fedezte fel, hogy a gömbben egy idős nő, dühös arca jelenik meg. A gyerek jobbnak látta, ha visszamegy a szobájába, ám a szellemgömb követte. A kisfiú nehéz légzés, és lépések hangját hallotta, a szobája hőmérséklete pedig hirtelen jéghidegre változott.
Ed próbált értelmes magyarázatot találni a jelenségre, de nem talált, ezért inkább a szülei ágyába menekült.
[ads1]
Ed és Lorraine akkor találkozott először, amikor a férfi 16 évesen jegyszedőként dolgozott Bridgeport Colonial Színházában. Lorraine, és az édesanyja minden szerda este ott volt. Ed figyelmét felkeltette a lány. Először csak óvatosan mert érdeklődni iránta, majd többszöri beszélgetés után, jó barátok lettek. Egyik este Ed megjelent a 16 éves Lorraine házánál, és randevúra hívta a lányt.
Egy évvel később Ed beállt a haditengerészethez, ahol megcsapta a halál szele. Négy hónappal a csatlakozás után, a hajója elsüllyedt az Atlanti-óceán északi részét. Mivel ő túlélte az esetet, ezért harminc napos eltávozást kapott, ami alatt feleségül vette Lorrainet.
A második világháború után, Ed két évig festészetet tanult a Perry Képzőművészeti Iskolában, de otthagyta, mert úgy érezte, hogy csak szabályokkal akarják megkötni a kezét, és az nem segít a tehetsége kibontakozásában. Ekkor született meg a Warren házaspár lánya.
Az iskola elhagyása után Ed és Lorraine vásárolt egy 1933-as Chevy Eagle-t, amivel olyan helyekre utaztak, ahol sok volt a turista, hogy eladják nekik a festményeket. Az üzlet nagyon jól ment, hiszen 4-5 dollárt kaptak egy-egy képért, ami akkoriban szép pénznek számított.
A festészet volt az, ami a házaspárt elvezette a szellemekhez. A képekkel való üzletelés mellett Ed mindig figyelte a híreket, pletykákat, s, ha azt hallotta, hogy a kísértetek megszálltak egy házat, települést, vagy akármit, akkor rávette a nejét, hogy nézzék meg.
Ednek nem volt könnyű dolga, hiszen Lorraine eleinte nem hitt a szellemekben, de a férfi olyankor mindig felhozta példaként a gyerekkori élményét, amivel a nő nem tudott vitatkozni, úgyhogy beleegyezett, hogy nézzék meg a helyszíneket.
Eleinte még csak két kíváncsi emberként utaztak ezekre a helyekre, nem pedig hivatásos nyomozópárosként. A módszerük se volt még kiforrt, hiszen csak megálltak az útszélén, és Ed lerajzolta a házat. A helyiek nem is értették, hogy ez mire jó.
[ads2]
A házaspárnak azonban megvolt az oka rá, ugyanis rengeteg házba úgy jutottak be, hogy Lorraine bekopogott ezekbe az épületekbe, és azt mondta a tulajdonosoknak, hogy a férje nagyon szereti lerajzolni a kísértetházakat, ezért az adott képet személyesen nekik készítette el.
A tulajdonosok rendszeresen beengedték a házaspárt, akikkel aztán elbeszélgettek a házról, és annak földöntúli lakóiról. Ed elsősorban azt akarta megtudni, hogy történtek-e olyan dolgok, mint azok, amelyeket ő tapasztalt gyermekkori otthonában.
Idővel kiderült, hogy Lorraine tisztánlátó, azaz médium, látnok, telepeta, tehát látja, és érzékeli a szellemeket. Ed viszont nem ilyen, és soha senkinek nem hazudta azt, hogy tisztánlátó.
Amikor már nyomozóként dolgoztak, akkor se vertek át senkit, mert az volt a dolguk, hogy racionálisan végezzék a munkájukat, amiért a fizetésüket kapták. Látni, érezni, és rögzíteni akarták azokat a jelenségeket, amelyeket mások tapasztaltak, és végül elfogadták a tényeket, amelyeket a bizonyítékok alátámasztottak.
Ed sokszor egy egész hónapra beköltözött azokba a házakba, amelyekkel kapcsolatban fogalma sem volt, hogy találni fog-e valami természetfeletti dolgot. Ő a már felhalmozott tudásával próbálta kideríteni a dolgokat, amelyeket végül médiumok erősítettek, vagy cáfoltak meg.
A Warren házaspár a legtöbb ügyüknél három-négy médiumot is felhasználtak. Nekik sose mondták el, hogy milyen jelenségről van szó. Az esetről semmit sem tudó médiumokat egyenként vitték be a helyszínekre. Ha mindegyikük ugyanarról számolt be, akkor Ed már biztosan tudta, hogy találtak valamit.
Tehát először mindent tudományos szempontból közelítettek meg, és tudósokat vontak be a munkájukba, mégis rengeteg támadás érte őket az ateistáktól és szkeptikusoktól, hogy szélhámosok. Warrenék ezzel nem foglalkoztak, hiszen rengeteg bizonyítékuk van az általuk létrehozott Okkult Múzeumban. Több száz tárggyal, fényképpel, és az ügyek irataival tudják alátámasztani, hogy a természetfeletti létezik.
Többek között lefényképezték Easton Fehér Özvegyét, kopogó szellemeket, emberek elleni támadásokat, több ezer szellemet. Ezeken a képeken nem valami elmosódott foltba képzeltek szellemet, hanem olyan kísérteteket ábrázolnak, amelyek úgy néznek ki, mint bármelyik ember.
A házaspár 1989-ben pert nyert Rockvilleben. Az ügy egy kártérítési per volt. Az alperes nő, és kislánya elmenekült a Connecticut államban található Hebronbéli otthonukból, amit béreltek, mert szellemek kínozták őket. A felperest, a főbérlőt nem érdekelték holmi szellemek, és 2000 dollár kártérítést követelt, amiért a nő idő előtt felmondta a bérleti szerződést.
Az asszony könyörgött Warrenéknek, hogy találjanak valami bizonyítékot, ami őt igazolja a bíróságon. Ed és Lorraine dolga nehéz volt, hiszen egy bíróságot nem könnyű meggyőzni, ezért fényképeket, felvételeket készítettek, és meginterjúvolták a szemtanúkat. Végül sikerült meggyőzniük a bírót, az ügy pedig precedens értékű lett.
Warrenék 1952-ben megalapították a The New England Society for Psychic Research nevet viselő társaságot, aminek a célja a kísértetek tanulmányozása volt, ám ez 1965-ben megváltozott.
Ed és Lorraine akkor egy olyan otthonba látogatott el, ahol egy Cyntia nevű szellemgyerek az anyját kereste, és ezért megszállta az ott élő család kislányát, akit többször mély transzba taszított, és így próbálta megtalálni az anyját.
Ed borzalmasnak találta a kislány, és a szellem szenvedéseit, ezért segíteni akart rajtuk, ahogy az eset után mindenki máson is. Eleinte nem tudta, hogy kihez fordulhatna útmutatásért, ezért rengeteg lelkésszel beszélt, akik közül, sokan pszichológushoz küldenék a lakókat, míg mások megáldanák a házat. Ha ez nem hoz eredményt, akkor misét tartanának ott. Amennyiben ez sem elég, akkor végső esetben ördögűzést hajtanának végre. Ed az interjúk során döbbenten jött rá, hogy a katolikus papok többsége, a Biblia ellenére, nem is hisz abban, hogy a megszállások a gonosz műve lenne.
Warrenék rengeteg ügyet megoldottak. Ezek közül a leghíresebbek a következők:
A Smurl kísértet: 1974 és 1989 között egy démon zaklatta Jack és Janet Smurlt. A házaspár hangos zajokat hallott, büdöset érzett. Később tapasztaltak matracrázást is, majd a család kutyáját a falhoz vágta a láthatatlan lény, ezután a lányukat lelökte a lépcsőn, Jacket pedig szexuálisan és fizikailag is bántalmazta.
Warrenék 1986-ban, hónapokon keresztül megfigyelték a házat. Ed szerint a démon annyira erős volt, hogy a tükröket, bútorokat is összetörte, amikor vallási zenével, és imával próbálták távozásra bírni. Eközben a szobában lezuhant a hőmérséklet, és valami nagy fekete masszaféleséget láttak, ami egyszer azt írta a tükörre, hogy "get out" (menjetek innen).
Az esetet, amelyről könyvet is írtak, nagyon sokan támadták, köztük a római katolikus egyház is. Mégis az eset után, a Smurl család boldogan, és békében élt új otthonában. Az ügyről 1991-ben tévéfilm is készült.
Farkasember: Warrenék 1983-ban Bill Ramsey ügyében vizsgálódtak. A férfi mindaddig csendes emberként élt, amíg egyszer csak nem érezte úgy, hogy megszállta egy vérfarkas, és embereket kezdett el harapdálni.
Ramsey már kilenc évesen is többször képzelte azt, hogy farkassá változik. Olyankor hatalmas dühkitörései voltak, amelyek során összemarta, és harapta önmagát. Gyerekkora után, 1983-ig képes volt kordában tartani az állapotát. Családot alapított, dolgozott, de aztán újra kitört rajta a dolog.
Akkor az egyik kórházban támadt rá egy nővérre, akit megharapott, majd az egyik sarokban négykézlábra állt, és mindenkire morgott, aki csak közelíteni merészelt felé. A jelenlévők kihívták a rendőrséget, akik elfogták, bár közben még néhányan megsérültek.
Ramseyt hordágyhoz kötözték, és elaltatták, majd pszichiátriai kezelést kapott, s végül kiengedték, ám 1987-ben a férfi magától sétált be a rendőrségre, hogy zárják be, mert megint vérfarkasnak képzeli magát. A beszélgetés közben jelentkezett is a vicsorgás, morgás, ám most nem harapott, hanem megragadta az egyik rendőrt, és kidobta a parkolóba.
Ramsey megfékezéséhez hat rendőrre volt szükség, de végül sikerült bezárni egy cellába, aminek a kis ablakán keresztül még próbált harapni. Az ügy elterjedt a világon, és eljutott Warrenékhez is, akik szerint démon szállta meg a férfit.
A házaspár Connecticutba szállította Ramseyt, ahol Robert McKenna ördögűzést hajtott végre. A férfi azóta jól van. Warrenék erről az esetről is írtak könyvet, s a szkeptikusok megint csak éltek a gyanúperrel, hogy szó se volt démonról, és valójában az ügy körüli hatalmas hírverés gyakorolt olyan nagy hatást a férfira, amitől meggyógyult.
Démoni Gyilkosság: Ez volt a legelső ügy az USA történelmében, amiben egy ügyvéd arra alapozta a védelmet, hogy a védence démoni megszállottság alatt követte el a bűncselekményt. Az eset 1981-ben, Connecticutban történt, amikor is Arne Cheyenne Johnson, egy szálló vendégeként, megölte a háziurat, Alan Bonot.
Warrenék bebizonyították, hogy Johnson azért követte el a gyilkosságot, mert megszállta a menyasszonyának a testvére. A bíró ebben az esetben azonban nem fogadta el Warrenék állítását, és húsz év helyett, öt éves börtönbüntetésre ítélte a vádlottat.
A Warren házaspár a jól ismert Amityville üggyel is foglalkozott, amelyben a Lutz család életét keserítette meg a természetfeletti. Erről az esetről elterjedt, hogy valójában a család feje idézte elő az egészet, de Lorraine azóta is meg van győződve róla, hogy a gonosz szállta meg azt a házat.
Ed Warren 2006. augusztus 23-án meghalt. Lorrain még ma is él, de már nem vállal paranormális ügyeket, viszont szívesen ad tanácsot más nyomozóknak, miközben a veje segítségével, továbbra is üzemelteti az Okkult Múzeumot.
(Forrás: ajemdibi.blog.hu)
Annabelle történetével kapcsolatban már esett szó a Warren házaspárról, akiknek végül sikerült megfékezniük a rongybabát, és a hozzátapadt gonoszt. De ki is valójában Ed és Lorraine, és miért kezdtek el paranormális jelenségekkel foglalkozni 1952-től napjainkig?
A történet kezdete Ed gyermekkoráig nyúlik vissza, ugyanis öt és tizenkét éves kora között egy kísértetházban élt, amelyben furcsa események történtek. Ed apja, aki rendőrként dolgozott, azzal nyugtatta a fiát, hogy biztos van logikus magyarázat a rejtélyes zajokra. A gyereket ez nem nyugtatta meg, mert az apja valójában egy ilyen ténnyel sem tudott előállni.
Ed a házban sokszor arra ébredt fel, hogy csikorogva kinyílik a kamraajtó. Egyik alkalommal a gyerek összeszedte a bátorságát és elindult megnézni, hogy mi folyik ott. A kamrához érve meglátta, hogy a sötétben fény gyúlt, ami teniszlabda nagyságúra nőtt.
Ed rémülten fedezte fel, hogy a gömbben egy idős nő, dühös arca jelenik meg. A gyerek jobbnak látta, ha visszamegy a szobájába, ám a szellemgömb követte. A kisfiú nehéz légzés, és lépések hangját hallotta, a szobája hőmérséklete pedig hirtelen jéghidegre változott.
Ed próbált értelmes magyarázatot találni a jelenségre, de nem talált, ezért inkább a szülei ágyába menekült.
[ads1]
Ed és Lorraine akkor találkozott először, amikor a férfi 16 évesen jegyszedőként dolgozott Bridgeport Colonial Színházában. Lorraine, és az édesanyja minden szerda este ott volt. Ed figyelmét felkeltette a lány. Először csak óvatosan mert érdeklődni iránta, majd többszöri beszélgetés után, jó barátok lettek. Egyik este Ed megjelent a 16 éves Lorraine házánál, és randevúra hívta a lányt.
Egy évvel később Ed beállt a haditengerészethez, ahol megcsapta a halál szele. Négy hónappal a csatlakozás után, a hajója elsüllyedt az Atlanti-óceán északi részét. Mivel ő túlélte az esetet, ezért harminc napos eltávozást kapott, ami alatt feleségül vette Lorrainet.
A második világháború után, Ed két évig festészetet tanult a Perry Képzőművészeti Iskolában, de otthagyta, mert úgy érezte, hogy csak szabályokkal akarják megkötni a kezét, és az nem segít a tehetsége kibontakozásában. Ekkor született meg a Warren házaspár lánya.Az iskola elhagyása után Ed és Lorraine vásárolt egy 1933-as Chevy Eagle-t, amivel olyan helyekre utaztak, ahol sok volt a turista, hogy eladják nekik a festményeket. Az üzlet nagyon jól ment, hiszen 4-5 dollárt kaptak egy-egy képért, ami akkoriban szép pénznek számított.
A festészet volt az, ami a házaspárt elvezette a szellemekhez. A képekkel való üzletelés mellett Ed mindig figyelte a híreket, pletykákat, s, ha azt hallotta, hogy a kísértetek megszálltak egy házat, települést, vagy akármit, akkor rávette a nejét, hogy nézzék meg.
Ednek nem volt könnyű dolga, hiszen Lorraine eleinte nem hitt a szellemekben, de a férfi olyankor mindig felhozta példaként a gyerekkori élményét, amivel a nő nem tudott vitatkozni, úgyhogy beleegyezett, hogy nézzék meg a helyszíneket.
Eleinte még csak két kíváncsi emberként utaztak ezekre a helyekre, nem pedig hivatásos nyomozópárosként. A módszerük se volt még kiforrt, hiszen csak megálltak az útszélén, és Ed lerajzolta a házat. A helyiek nem is értették, hogy ez mire jó.
[ads2]
A házaspárnak azonban megvolt az oka rá, ugyanis rengeteg házba úgy jutottak be, hogy Lorraine bekopogott ezekbe az épületekbe, és azt mondta a tulajdonosoknak, hogy a férje nagyon szereti lerajzolni a kísértetházakat, ezért az adott képet személyesen nekik készítette el.
A tulajdonosok rendszeresen beengedték a házaspárt, akikkel aztán elbeszélgettek a házról, és annak földöntúli lakóiról. Ed elsősorban azt akarta megtudni, hogy történtek-e olyan dolgok, mint azok, amelyeket ő tapasztalt gyermekkori otthonában.
Idővel kiderült, hogy Lorraine tisztánlátó, azaz médium, látnok, telepeta, tehát látja, és érzékeli a szellemeket. Ed viszont nem ilyen, és soha senkinek nem hazudta azt, hogy tisztánlátó.Amikor már nyomozóként dolgoztak, akkor se vertek át senkit, mert az volt a dolguk, hogy racionálisan végezzék a munkájukat, amiért a fizetésüket kapták. Látni, érezni, és rögzíteni akarták azokat a jelenségeket, amelyeket mások tapasztaltak, és végül elfogadták a tényeket, amelyeket a bizonyítékok alátámasztottak.
Ed sokszor egy egész hónapra beköltözött azokba a házakba, amelyekkel kapcsolatban fogalma sem volt, hogy találni fog-e valami természetfeletti dolgot. Ő a már felhalmozott tudásával próbálta kideríteni a dolgokat, amelyeket végül médiumok erősítettek, vagy cáfoltak meg.
A Warren házaspár a legtöbb ügyüknél három-négy médiumot is felhasználtak. Nekik sose mondták el, hogy milyen jelenségről van szó. Az esetről semmit sem tudó médiumokat egyenként vitték be a helyszínekre. Ha mindegyikük ugyanarról számolt be, akkor Ed már biztosan tudta, hogy találtak valamit.
Tehát először mindent tudományos szempontból közelítettek meg, és tudósokat vontak be a munkájukba, mégis rengeteg támadás érte őket az ateistáktól és szkeptikusoktól, hogy szélhámosok. Warrenék ezzel nem foglalkoztak, hiszen rengeteg bizonyítékuk van az általuk létrehozott Okkult Múzeumban. Több száz tárggyal, fényképpel, és az ügyek irataival tudják alátámasztani, hogy a természetfeletti létezik.
Többek között lefényképezték Easton Fehér Özvegyét, kopogó szellemeket, emberek elleni támadásokat, több ezer szellemet. Ezeken a képeken nem valami elmosódott foltba képzeltek szellemet, hanem olyan kísérteteket ábrázolnak, amelyek úgy néznek ki, mint bármelyik ember.A házaspár 1989-ben pert nyert Rockvilleben. Az ügy egy kártérítési per volt. Az alperes nő, és kislánya elmenekült a Connecticut államban található Hebronbéli otthonukból, amit béreltek, mert szellemek kínozták őket. A felperest, a főbérlőt nem érdekelték holmi szellemek, és 2000 dollár kártérítést követelt, amiért a nő idő előtt felmondta a bérleti szerződést.
Az asszony könyörgött Warrenéknek, hogy találjanak valami bizonyítékot, ami őt igazolja a bíróságon. Ed és Lorraine dolga nehéz volt, hiszen egy bíróságot nem könnyű meggyőzni, ezért fényképeket, felvételeket készítettek, és meginterjúvolták a szemtanúkat. Végül sikerült meggyőzniük a bírót, az ügy pedig precedens értékű lett.
Warrenék 1952-ben megalapították a The New England Society for Psychic Research nevet viselő társaságot, aminek a célja a kísértetek tanulmányozása volt, ám ez 1965-ben megváltozott.
Ed és Lorraine akkor egy olyan otthonba látogatott el, ahol egy Cyntia nevű szellemgyerek az anyját kereste, és ezért megszállta az ott élő család kislányát, akit többször mély transzba taszított, és így próbálta megtalálni az anyját.
Ed borzalmasnak találta a kislány, és a szellem szenvedéseit, ezért segíteni akart rajtuk, ahogy az eset után mindenki máson is. Eleinte nem tudta, hogy kihez fordulhatna útmutatásért, ezért rengeteg lelkésszel beszélt, akik közül, sokan pszichológushoz küldenék a lakókat, míg mások megáldanák a házat. Ha ez nem hoz eredményt, akkor misét tartanának ott. Amennyiben ez sem elég, akkor végső esetben ördögűzést hajtanának végre. Ed az interjúk során döbbenten jött rá, hogy a katolikus papok többsége, a Biblia ellenére, nem is hisz abban, hogy a megszállások a gonosz műve lenne.
Az The New England Society for Psychical Research társasághoz csatlakozó orvosok, rendőrök, ápolónők, diákok, háziasszonyok mindig úgy vonulnak ki egy-egy esethez, hogy nem egyből az ördögöt keresik ott, hanem tudományosan, szkeptikusan vizsgálódnak, és eleinte hétköznapi magyarázatot keresnek.
Warrenék rengeteg ügyet megoldottak. Ezek közül a leghíresebbek a következők:
A Smurl kísértet: 1974 és 1989 között egy démon zaklatta Jack és Janet Smurlt. A házaspár hangos zajokat hallott, büdöset érzett. Később tapasztaltak matracrázást is, majd a család kutyáját a falhoz vágta a láthatatlan lény, ezután a lányukat lelökte a lépcsőn, Jacket pedig szexuálisan és fizikailag is bántalmazta.Warrenék 1986-ban, hónapokon keresztül megfigyelték a házat. Ed szerint a démon annyira erős volt, hogy a tükröket, bútorokat is összetörte, amikor vallási zenével, és imával próbálták távozásra bírni. Eközben a szobában lezuhant a hőmérséklet, és valami nagy fekete masszaféleséget láttak, ami egyszer azt írta a tükörre, hogy "get out" (menjetek innen).
Az esetet, amelyről könyvet is írtak, nagyon sokan támadták, köztük a római katolikus egyház is. Mégis az eset után, a Smurl család boldogan, és békében élt új otthonában. Az ügyről 1991-ben tévéfilm is készült.
Farkasember: Warrenék 1983-ban Bill Ramsey ügyében vizsgálódtak. A férfi mindaddig csendes emberként élt, amíg egyszer csak nem érezte úgy, hogy megszállta egy vérfarkas, és embereket kezdett el harapdálni.
Ramsey már kilenc évesen is többször képzelte azt, hogy farkassá változik. Olyankor hatalmas dühkitörései voltak, amelyek során összemarta, és harapta önmagát. Gyerekkora után, 1983-ig képes volt kordában tartani az állapotát. Családot alapított, dolgozott, de aztán újra kitört rajta a dolog.
Akkor az egyik kórházban támadt rá egy nővérre, akit megharapott, majd az egyik sarokban négykézlábra állt, és mindenkire morgott, aki csak közelíteni merészelt felé. A jelenlévők kihívták a rendőrséget, akik elfogták, bár közben még néhányan megsérültek.
Ramseyt hordágyhoz kötözték, és elaltatták, majd pszichiátriai kezelést kapott, s végül kiengedték, ám 1987-ben a férfi magától sétált be a rendőrségre, hogy zárják be, mert megint vérfarkasnak képzeli magát. A beszélgetés közben jelentkezett is a vicsorgás, morgás, ám most nem harapott, hanem megragadta az egyik rendőrt, és kidobta a parkolóba.
Ramsey megfékezéséhez hat rendőrre volt szükség, de végül sikerült bezárni egy cellába, aminek a kis ablakán keresztül még próbált harapni. Az ügy elterjedt a világon, és eljutott Warrenékhez is, akik szerint démon szállta meg a férfit.
A házaspár Connecticutba szállította Ramseyt, ahol Robert McKenna ördögűzést hajtott végre. A férfi azóta jól van. Warrenék erről az esetről is írtak könyvet, s a szkeptikusok megint csak éltek a gyanúperrel, hogy szó se volt démonról, és valójában az ügy körüli hatalmas hírverés gyakorolt olyan nagy hatást a férfira, amitől meggyógyult.
Démoni Gyilkosság: Ez volt a legelső ügy az USA történelmében, amiben egy ügyvéd arra alapozta a védelmet, hogy a védence démoni megszállottság alatt követte el a bűncselekményt. Az eset 1981-ben, Connecticutban történt, amikor is Arne Cheyenne Johnson, egy szálló vendégeként, megölte a háziurat, Alan Bonot.Warrenék bebizonyították, hogy Johnson azért követte el a gyilkosságot, mert megszállta a menyasszonyának a testvére. A bíró ebben az esetben azonban nem fogadta el Warrenék állítását, és húsz év helyett, öt éves börtönbüntetésre ítélte a vádlottat.
A Warren házaspár a jól ismert Amityville üggyel is foglalkozott, amelyben a Lutz család életét keserítette meg a természetfeletti. Erről az esetről elterjedt, hogy valójában a család feje idézte elő az egészet, de Lorraine azóta is meg van győződve róla, hogy a gonosz szállta meg azt a házat.
Ed Warren 2006. augusztus 23-án meghalt. Lorrain még ma is él, de már nem vállal paranormális ügyeket, viszont szívesen ad tanácsot más nyomozóknak, miközben a veje segítségével, továbbra is üzemelteti az Okkult Múzeumot.
(Forrás: ajemdibi.blog.hu)
Hozzászólások