Egy bohóc szellemétől ijedtek meg a gyerekek
Egy liverpooli család élte át a rémisztő jelenséget.
A következő történet, ami 2002 decemberében kezdődött, valószínűleg duplán fogja megijeszteni azokat, akik egyszerre félnek a szellemektől és a bohócoktól, ugyanis most egy bohóc szelleméről lesz szó.
A rémisztő jelenség akkor történt, amikor egy Liverpoolba élő család két gyermeke, a 13 éves Thomas és a 10 éves Aaron arra riadt fel édes álmából, hajnali három óra magasságában, hogy hátborzongató, visszhangzó kacaj töri meg az éjszaka csendjét.
A két kisfiú álmosan nézett a hangforrásának irányába, majd rémülten látták, hogy az ajtó mellett egy olyan átlátszó alak áll, akinek a fején süveg van, a ruhája pedig barna öltöny, és fehér fodros gallér, tehát úgy nézett ki, mint egy bohóc jelmeze.
Aaron és Thomas elmondták, hogy a szellem az egyik kezével a hasát fogta, míg a másikkal rájuk mutatott és az ujját ide-oda mozgatta, miközben tovább kacarászott. A gyerekek szerint az egész jelenség groteszk volt, és nemcsak azért, mert a szellem arcán túl sok volt a smink.
A kísértetnek ugyanis hosszú, görbe orra volt, amit vörösre mázoltak. A szemei helyén csak két nagy, sötét gödör tátongott, mint a koponyáknak, az alakja pedig halovány, zöldes fényt vett fel, ami egy kicsit a szobát is megvilágította. A fiúk arról is beszámoltak, hogy a helyiséget kellemetlen, édeskés bűz töltötte meg, amikor meglátták a szellemet.
Az első sokk után, Aaron sírva bújt el a paplan alatt, míg Thomas kétségbeesve kiabált a szüleinek, ám ők valószínűleg nem hallották a kisfiút, mert nem siettek a gyerekek segítségére.
A fivéreknek nem maradt más választásuk, mint az, hogy bátrak legyenek, és maguktól menekülnek ki a szobából. Végül sikerült elsomfordálniuk a szellem közelében, ám a jelenés ettől csak még hangosabban nevetett.
Aaron és Thomas berohantak a szülőkhöz, és elmesélték, hogy milyen rémséggel találkoztak. Az anyuka és az apuka átment a gyerekszobába, ám ők nem látták a bohócot. Egy valami azonban nem kerülte el a figyelmüket, a bűz, amit korábban a kisfiúk is éreztek. Az édeskés, kellemetlen, fojtogató szag lassan elillant.
A testvérpár annyira félt az esemény után, hogy hetekig nem mertek a szobájukban aludni, ezért az üresen állt egészen januárig, amikor Adam, a fiúk 4 éves unokaöccse látogatóba érkezett.
Mivel Adam még nagyon kicsi volt, ezért természetesen senki sem mesélt neki a bohóc szellemről, ráadásul Aaron és Thomas a nagymamájuknál tartózkodtak, tehát nem tudták, hogy Adam az ő szobájukban alszik.
Az egyik reggel Adam elmesélte a nagynénjének, azaz a fiúk édesanyjának, hogy az éjjel beszélgetett egy nagyon vicces emberrel, akit Mr. Zozzabynak hívnak. A kisfiú ez után lerajzolta az embert, akit a szobában látott, és akinek nagyon nagy volt az orra.
Mivel most már nem lehetett két gyerek élénk fantáziájára fogni a történteket, ezért a szülők utánajártak a rejtélynek, és kiderítették, hogy az 1950-es években élt egy férfi a házban, aki hasonló dolgokról számolt be, mint a fiúk.
A férfi elmesélte, hogy gyerekként a testvéreivel aludt a szobában, amikor kísérteties, visszhangzó nevetés ébresztette fel őket. A gyerekek ugyanolyan groteszk ábrázatú bohócot láttak a sarokban, mint Aaron, Adam és Thomas, ám a szellem őket nem hagyta elmenekülni.
A férfi a kellemetlen bűzt is érezte, amit akkor tudott beazonosítani, amikor évekkel később meghalt az édesapja, és a bebalzsamozott teste a ravatalon feküdt, nyitott koporsóban. A kellemetlen szag tehát a balzsamozó folyadék volt.
Hamarosan az is kiderült, hogy az 1900-as évek elején Freddy Zozzaby, egy cseh cirkuszi előadóművész, vagyis bohóc lakott a házban. A Zozzaby a cseh „zozabe” szóból származik, és magyarul „nagy orrot” jelent, ami a bohóc védjegye volt.
(Forrás: noiportal.hu)
A következő történet, ami 2002 decemberében kezdődött, valószínűleg duplán fogja megijeszteni azokat, akik egyszerre félnek a szellemektől és a bohócoktól, ugyanis most egy bohóc szelleméről lesz szó.A rémisztő jelenség akkor történt, amikor egy Liverpoolba élő család két gyermeke, a 13 éves Thomas és a 10 éves Aaron arra riadt fel édes álmából, hajnali három óra magasságában, hogy hátborzongató, visszhangzó kacaj töri meg az éjszaka csendjét.
A két kisfiú álmosan nézett a hangforrásának irányába, majd rémülten látták, hogy az ajtó mellett egy olyan átlátszó alak áll, akinek a fején süveg van, a ruhája pedig barna öltöny, és fehér fodros gallér, tehát úgy nézett ki, mint egy bohóc jelmeze.
Aaron és Thomas elmondták, hogy a szellem az egyik kezével a hasát fogta, míg a másikkal rájuk mutatott és az ujját ide-oda mozgatta, miközben tovább kacarászott. A gyerekek szerint az egész jelenség groteszk volt, és nemcsak azért, mert a szellem arcán túl sok volt a smink.
A kísértetnek ugyanis hosszú, görbe orra volt, amit vörösre mázoltak. A szemei helyén csak két nagy, sötét gödör tátongott, mint a koponyáknak, az alakja pedig halovány, zöldes fényt vett fel, ami egy kicsit a szobát is megvilágította. A fiúk arról is beszámoltak, hogy a helyiséget kellemetlen, édeskés bűz töltötte meg, amikor meglátták a szellemet.
Az első sokk után, Aaron sírva bújt el a paplan alatt, míg Thomas kétségbeesve kiabált a szüleinek, ám ők valószínűleg nem hallották a kisfiút, mert nem siettek a gyerekek segítségére.
A fivéreknek nem maradt más választásuk, mint az, hogy bátrak legyenek, és maguktól menekülnek ki a szobából. Végül sikerült elsomfordálniuk a szellem közelében, ám a jelenés ettől csak még hangosabban nevetett.
Aaron és Thomas berohantak a szülőkhöz, és elmesélték, hogy milyen rémséggel találkoztak. Az anyuka és az apuka átment a gyerekszobába, ám ők nem látták a bohócot. Egy valami azonban nem kerülte el a figyelmüket, a bűz, amit korábban a kisfiúk is éreztek. Az édeskés, kellemetlen, fojtogató szag lassan elillant.
A testvérpár annyira félt az esemény után, hogy hetekig nem mertek a szobájukban aludni, ezért az üresen állt egészen januárig, amikor Adam, a fiúk 4 éves unokaöccse látogatóba érkezett.Mivel Adam még nagyon kicsi volt, ezért természetesen senki sem mesélt neki a bohóc szellemről, ráadásul Aaron és Thomas a nagymamájuknál tartózkodtak, tehát nem tudták, hogy Adam az ő szobájukban alszik.
Az egyik reggel Adam elmesélte a nagynénjének, azaz a fiúk édesanyjának, hogy az éjjel beszélgetett egy nagyon vicces emberrel, akit Mr. Zozzabynak hívnak. A kisfiú ez után lerajzolta az embert, akit a szobában látott, és akinek nagyon nagy volt az orra.
Mivel most már nem lehetett két gyerek élénk fantáziájára fogni a történteket, ezért a szülők utánajártak a rejtélynek, és kiderítették, hogy az 1950-es években élt egy férfi a házban, aki hasonló dolgokról számolt be, mint a fiúk.
A férfi elmesélte, hogy gyerekként a testvéreivel aludt a szobában, amikor kísérteties, visszhangzó nevetés ébresztette fel őket. A gyerekek ugyanolyan groteszk ábrázatú bohócot láttak a sarokban, mint Aaron, Adam és Thomas, ám a szellem őket nem hagyta elmenekülni.
A férfi a kellemetlen bűzt is érezte, amit akkor tudott beazonosítani, amikor évekkel később meghalt az édesapja, és a bebalzsamozott teste a ravatalon feküdt, nyitott koporsóban. A kellemetlen szag tehát a balzsamozó folyadék volt.
Hamarosan az is kiderült, hogy az 1900-as évek elején Freddy Zozzaby, egy cseh cirkuszi előadóművész, vagyis bohóc lakott a házban. A Zozzaby a cseh „zozabe” szóból származik, és magyarul „nagy orrot” jelent, ami a bohóc védjegye volt.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások