Emberhúson él a Wendigo
Kapzsi emberek változhatnak hat méter magas, rothadó szagú szörnyekké a legendák szerint. 
A medvénél is erősebb, minden emberi lénynél gyorsabban futó, a vízen is járni tudó rémnek írja le több kanadai forrás is a Wendigokat, amik akár hat méter magasak is lehetnek, és úgy néznek ki mint egy két lábon járó holttest, jeges szívvel, aminek hosszú a haja, rothadó bűzt áraszt, és akár tüzet is lehelhet. Habár tudnak beszélni, mégis inkább sziszegnek vagy üvöltenek.
A kempingezők egyik kedvenc rémtörténetéből ismert Wendigok az indián legendákból származnak.
Az algonkin indiánok mitológiájában rosszindulatú, kannibál szellemként említik a lényeket, amiknek kedvenc tápláléka az emberhús, amivel sose laknak jól, hiszen úgy nőnek, ahogy elfogyasztották az áldozatukat.
A Wendigok említéséről írásos emlékünk először 1636-ból származik. Paul L Jeune atya, jezsuita misszionárius jelentést tett Rómában egy bennszülött nőről a feletteseinek.
A jelentés szerint az asszony spirituális transzba esve figyelmeztette a társait, hogy a szomszéd falut valami meg fogja támadni.
A jóslat beigazolódott, és ahogy az atya fogalmazott, vérfarkasokra utaló nyomokat találtak.
A Wendigokat legtöbbször a hideghez, északhoz és a télhez kapcsolják, míg más legendák a falánksághoz, és a kapzsisághoz is.
Ezek a mítoszok arról mesélnek, hogy azok az emberek, akiket legyőz a kapzsiság, Wendigová változnak, ezzel az elrettentéssel az embereket az együttműködésre és mérsékletre ösztönözték.
Más történetek szerint az emberek akkor változhatnak Wendigová, ha részt vesznek kannibalizmusban, vagy éjszaka megszállja őket egy lény szelleme.
A medvénél is erősebb, minden emberi lénynél gyorsabban futó, a vízen is járni tudó rémnek írja le több kanadai forrás is a Wendigokat, amik akár hat méter magasak is lehetnek, és úgy néznek ki mint egy két lábon járó holttest, jeges szívvel, aminek hosszú a haja, rothadó bűzt áraszt, és akár tüzet is lehelhet. Habár tudnak beszélni, mégis inkább sziszegnek vagy üvöltenek.
A kempingezők egyik kedvenc rémtörténetéből ismert Wendigok az indián legendákból származnak.
Az algonkin indiánok mitológiájában rosszindulatú, kannibál szellemként említik a lényeket, amiknek kedvenc tápláléka az emberhús, amivel sose laknak jól, hiszen úgy nőnek, ahogy elfogyasztották az áldozatukat.
A Wendigok említéséről írásos emlékünk először 1636-ból származik. Paul L Jeune atya, jezsuita misszionárius jelentést tett Rómában egy bennszülött nőről a feletteseinek.
A jelentés szerint az asszony spirituális transzba esve figyelmeztette a társait, hogy a szomszéd falut valami meg fogja támadni.
A jóslat beigazolódott, és ahogy az atya fogalmazott, vérfarkasokra utaló nyomokat találtak.
A Wendigokat legtöbbször a hideghez, északhoz és a télhez kapcsolják, míg más legendák a falánksághoz, és a kapzsisághoz is.
Ezek a mítoszok arról mesélnek, hogy azok az emberek, akiket legyőz a kapzsiság, Wendigová változnak, ezzel az elrettentéssel az embereket az együttműködésre és mérsékletre ösztönözték.
Más történetek szerint az emberek akkor változhatnak Wendigová, ha részt vesznek kannibalizmusban, vagy éjszaka megszállja őket egy lény szelleme.
Hozzászólások