Fantom kengurukat láttak az Egyesült Államokban

Senki sem tudja, hogy mi állhat ezeknek a dolgoknak a hátterében.Fantom kengurukat láttak az amerikaiak: 2019 elején, az Amerikai Egyesült Államok több pontjáról is érkeztek bejelentések arról, hogy az emberek fantom kengurukat láttak. Nem ezek voltak azonban az első észlelések, ugyanis a legelső fantom kengurut 1899-ben Wisconsinben látták.

Az első jelentés után évekig nem lehetett hallani a dologról, de aztán 1934 januárjában, Tennessee-ben, W.J. Hancock tiszteletes, több szemtanú társaságában, észrevette egy fantom kenguru lábnyomait.

Ezt a kengurut egy kutya, csirkék és juhok megölésével gyanúsították. Azok közül, akik látták ezeket a fantom kengurukat, többen is azt állították, hogy az izzó tekintetű állatok maximum 5,5 méter magasak lehettek.

1957 és 1967 között újabb beszámolók érkeztek a fantom kengurukról, akkor Minnesotában. 1974-ben, Chicagóban, százak láttak ilyen lényeket, 1980-ban pedig San Franciscóban, a Golden Gate parkban riogatta az embereket egy kenguru. A bejelentések idején egyetlen kenguru se hiányzott a helyi állatkertekből.

Rejtélyes kőkör: Marokkóban az Asilahtól 11 kilométerre található a hegyek felett álló Mzora nevű, 168 kőből álló, megalit kőkör, amit 1830-ban fedeztek fel. A legmagasabb kő több, mint 5 méter. A kör közepén egy oszlop áll. Az egész szerkezet átmérője 55 méter.

Az időszámításunk előtti I. században Quintus Sertorius római tábornok azt hitte, hogy ez a Hercules által megölt Antaeus sírja. Hozzátette, hogy a kör belsejében rátalált egy 85 láb magas férfi maradványaira, amit azonnal lefedtek.

Az 1830-as, majd a 70-es években végzett ásatások, azonban nem mutattak ki maradványokat. A más megalit kövekkel való összehasonlítás során arra jutottak a kutatók, hogy a köveket naptárként és az évszakok megfigyelésére használhatták. Más elméletek szerint a druidák imahelye lehetett.

Kilenc évig nem ébredt fel Ellen Sadler: 1871-ben Ellen Sadler elaludt egy nap, majd kilenc évig fel sem ébredt Turville-ban, ahol a családjával élt. Még mielőtt ez bekövetkezett volna, Sadler sokszor szenvedett erős álmosságtól, fáradtságtól és rohamokat kapott, mindezen pedig az orvosok sem tudtak segíteni.

A környéken sokan hallottak az alvó lányról, majd az egész országból érkeztek emberek a családhoz, hogy lássák Sadlert, és adományokat adjanak az anyukájának, aki szájon át etette a lányt. Amikor kilenc évvel később, 21 éves korában felébredt, akkor Sadler semmire sem emlékezett abból az időből, amit alvással töltött.

Hat évvel később férjhez ment, majd született öt gyermeke, az élete pedig ismét normális lett. Azt soha nem sikerült kideríteni, hogy mi okozta a kilenc éven át tartó alvását.

Különös szerkezet az erdőben: A Kaimanawa Állami Erdőben található az a különös szerkezet, amit Kaimanawa falnak neveztek el. 1996-ban egy történész, Barry Brailsford azt állította, hogy a fal 1200 évvel a maori civilizáció előtt, emberi kéz által keletkezhetett, ignimbrit vulkáni kőzetből.

Amennyiben a történésznek igaza volt, akkor az komoly pénzügyi és politikai követeléseket jelenthet az új-zélandi maori törzsek számára. Ha azonban a fal 2000 évnél is idősebb, akkor a waitahaiak követelései jogosak, hiszen ők régóta azt állítják, hogy az embereik már a maori törzsek letelepedése előtt Új-Zélandon éltek.

Ez a feltételezés ellentmond annak a hiedelemnek, amely szerint a régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy a maori emberek 1250 és 1300 között telepedhettek le a területen. A Kaimanawa régió törzsei úgy vélik, hogy a fal valójában az éghajlat által évekig formált természeti képződmény.

Dr. Peter Wood geológus elmélete az, hogy a kövek több, mint 300 000 évesek. Mivel az ügyben csak feltételezések vannak, ezért a kormány úgy döntött, hogy lezárja a helyszínt, amíg teljes bizonyossággal ki nem derül a fal életkora és eredete.

A temető réme: 1993 októberében indult el egy barátjához a camberwell-i régi temetőbe egy férfi, akit váratlanul megragadott valami, majd a földre dobta. A férfi felnézve egy hatalmas lényt látott, aminek feje német juhászra emlékeztette. A lény rámorgott, majd elrohant.

Nyolc évvel később két ember morgást hallott, amikor a temető mellett sétáltak. Körülnéztek, hátha valamilyen állattól érkezett a hang, de csak egy fát találtak, ami olyan hevesen rázkódott a temető sarkában, mintha éppen ki akarnák tépni a helyéből.

A járókelők nem maradtak ott kivárni, hogy mi fog történni, hanem inkább gyorsan elmentek a helyszínről. A lényt soha többé nem látta senki, viszont a történet sokakat érdekel, akik szeretik a rejtélyeket.

Egyes teóriák szerint vérfarkas terrorizálta a temetőt. Arra, hogy valójában mi történt, senki sem talált hihető magyarázatot.A repülőgép eltűnt rakománya: 1998. szeptember 2-án, nagyjából 8 kilométerre a Peggys Cove nevű halászfalutól, az Atlanti-óceánba zuhant egy McDonnell Douglas MD–11 típusú repülőgép. A katasztrófában 229 ember vesztette életét.

Az ügyben négy évig folyt a nyomozás, aminek részeként kiemelték és megvizsgálták a roncsot. Ennek eredményéből az derült ki, hogy a repülőgép szerkezetében található gyúlékony anyagok lángra kaptak. A legénység nem tudta eloltani a tüzet, amikor pedig végleg elvesztették az irányítást a gép felett, akkor az lezuhant.

A szerencsétlenség utáni időkben kiderült, hogy a repülő rakományában szerepelt egy Picasso festmény (1963-as Le Peintre), közel 50 kg arany, 7 kg ékszer, óra, ismeretlen összegű pénz és 2 kg gyémánt, aminek a New York-i természettudományi múzeumból el kellett volna jutnia Svájcba.

Mindez azonban eltűnt. A baleset után egy évig, 2 kilométeres körzetben keresték a rakományt, de semmit sem találtak, ezért szabaddá tették a területet. Az emberek nyugodtan kutathattak volna az értékes tárgyak után, de elég valószínű, hogy azok megsemmisültek a katasztrófában.

Élő vízköpőt láttak a NASA munkatársai: 1986-ban késő este hagyta el az irodáját Frank Shaw, a NASA munkatársa. A férfi az autója felé haladt, amikor a NASA épületének egyik sarkában megpillantott egy fekete, humanoid lényt, ami fekete köpenyszerűségbe burkolózott.

Shaw azt hitte, hogy csak egy vízköpő, ám akkor a szárnyakkal rendelkező lény elindult a férfi felé, aki ijedtében a kocsijához rohant. Később Shaw úgy döntött, hogy elmondja a felettesének, hogy mi történt vele. Legnagyobb meglepetésére a főnöke elárulta neki, hogy már más alkalmazottaknak is volt hasonló tapasztaltuk.

A fantom lényről szóló beszámolók azt követően kezdődtek, hogy a NASA közelében két német juhász kutya tetemét megtalálták, ugyanazon a helyen, ahol a vízköpőt látták.

Max Valentin kincsvadászata: Az 1990-es évek elején, Franciaországban, rejtett el egy bronzbaglyot Max Valentin író. Ő volt az egyetlen, aki ismerte a rejtekhelyet. A bagoly eldugása után Valentin kiadta A vadászat az arany bagolyért című könyvet, ami valódi kincsvadászatot indított el.

A könyvben olyan rejtvények szerepeltek, amelyeket az olvasóknak kellett megfejteniük, ha meg akarták találni a bronzszobrot, ami mellett egymillió frankot, illetve a bagoly arany és ezüst mását is megszerezhették.

A kötetben Valentin több szabályt is lefektetett. Például az a játékos, aki megtalálja a baglyot, senkinek sem mondhatja el a helyet, főleg nem a médiának, és azt is meg kell tartania magának, hogy hogyan jött rá a megfejtésre.

A szerző már meghalt, a kiadó megszűnt, az ezüst és az arany bagoly alkotója, Michel Becker pedig visszaszerezte és megtartotta a szobrokat. A kincsvadászat azonban folytatódik, mert a bronzbaglyot a mai napig meg lehet találni. A feladványok megoldását Valentin fia birtokolja.

Az eltűnt vulkán: 1469-ben kisebb jégkorszakon esett át Európa. Ebben az időszakban a növények nem virágoztak, a halak pedig vízbe fagytak. Négy évvel korábban a II. Nápoly Alfonso király esküvőjén összegyűlt násznép felnézet az égre, mert elsötétült a Nap.

Onnantól kezdve komorrá vált Európa időjárása. Németországot olyan mértékű áradások sújtották, hogy azok egész falvakat pusztítottak el és kimosták a koporsókat a temetőkben. Amiről sokáig senki sem tudott az az, hogy ezer mérfölddel távolabb kitört egy hatalmas vulkán.

Ez 2009-ben derült ki, amikor a tudósok, az Antarktiszon és Grönlandon végzett expedíciójuk során, 1809 és 1810 közötti hórétegeket vizsgáltak, és azokban kénréteget találtak. Ez a lelet azt bizonyítja, hogy a múltban lehetett akkora robbanás, ami 50 kilométerre elsodorta a törmelékeket.

A tudósok problémája azonban az volt, hogy nem találták meg a vulkánt. A további vizsgálatok 2012-ben azt az eredményt hozták, hogy a XV. századi éghajlati katasztrófát nem egy, hanem két vulkánkitörés okozta, ám a vulkán még mindig nincs meg. Egyes feltételezések szerint soha nem is lesz, mert a kitörések annyira erősek lehettek, hogy azok elpusztították a vulkánt.

(Forrás: noiportal.hu)