Fehér szobában kínozták Amir Abbas Fakhravart

Humánus gyilkosság, haláltáborok és kommunista terror miatt rettegtek az emberek a múlt században.Az emberek fantáziája kimeríthetetlen, ha arról van szó, hogy milyen válogatott módszerekkel kínozhatnak másokat. A kegyetlenkedés eszközeik korról korra változtak, és még ma, a modern XXI. században is léteznek, ám a mostani helyzetnél sokkal rosszabbak voltak a XX. századi kínzási módszerek, amikről még ma is sokat hallani.

Létezik humánus ölés: Habár kevesebb országban, mégis napjainkban is létezik a halálbüntetés, amikor szándékosan lerövidítik az elítéltek életét, ám míg a XXI. században általában fájdalommentes, steril méreginjekciót használnak, például az amerikai jogrendszerben, addig egészen a XX. századig tartotta magát a garrotte.

A fojtópántot főleg Spanyolországban alkalmazták, amíg ki nem derült, hogy a garrotte megbízhatatlan, ezért hamarosan a legendás villamosszékről gondolták azt az emberek, hogy kevésbé barbár, de megbízható kivégzési eszköz.

A XIX. század végén és a XX. század elején az amerikai elektronikai zsenit, a halálbüntetést ellenző, de sikerre szomjazó, Thomas Edisont bízták meg az egyenárammal működő, humánusnak vélt, villamosszék létrehozásával.

Edison azonban hiába vágyott a rivaldafényre, mert George Westinghouse sokkal hatásosabb villamosszéket hozott létre, ugyanis ő váltóárammal alkotta meg a találmányt, ami azt jelentette, hogy biztos halált okozott.

Edison soha nem bocsátotta meg, hogy Westinghouse-t lekörözte, és bosszút forralt a feltaláló ellen, amivel évtizedekkel visszavetette az elektromosság fejlődését, ugyanis az embereket elijesztette, amikor a riválisa elvén alapuló módszerrel, nyilvánosan végzett ki egy elefántot.

A tömeggyilkosság mesterei: A II. világháború szörnyűségeiről senkinek sem kell mesélni, hiszen mindenki ismeri a nácik rémtetteit. Mint ismeretes, 1939 és 1945 között Németországban koncentrációs haláltáborokban szörnyű méreteket öltött az emberek kínzása.

Az akkori rendszer az aktuális ellenségeit, elsősorban a fogyatékosokat, homoszexuálisokat és a zsidókat marhavagonokra zsúfolták, és zuhanyzónak álcázott gázkamrákba vitték őket, ahol a zuhanyrózsából halálos dózisú szén-monoxid vagy Zyklon-B folyt víz helyett.

A haláltáborokban brutális kínok, éhezés, végkimerülés és megaláztatás várt a foglyokra. Habár már ez is elég brutális, mégis a náci orvosok még fokozták a szerencsétlen emberek kínjait, ugyanis sokat kutatták a felsőbbrendű árja faj továbbfejlesztésének módjait.

A náci orvosok semmiféle eszköztől sem riadtak vissza. Annak ellenére, hogy az orvostudomány sokat okult ebből az időszakból, mégis ennek szörnyű ára volt, hiszen a rabokon próbálták ki például az új katonai gyógyszereket vagy a pilótáknak készített védőfelszereléseket.

Emellett rengeteg megfigyelést is elvégeztek rajtuk. Ilyesmi volt, amikor a nácik súlyos sebet ejtettek az áldozatokon, hogy aztán megnézzék, mennyi időbe telik mire elvéreznek, vagy jeges vízbe tették az embereket, és feljegyezték a kihűlés időpontját.

A csinos fiatal nőket életveszélyes csonttranszplantációkkal kínozták. Az SS-egyenruhás orvosok azzal is kísérleteztek, hogy hogyan lehetne meddővé tenni a szaporodásra méltatlanokat. Ennek a célnak az érdekében, dr. Carl Clauberg érzéstelenítés nélkül műtötte ki a nők méhét, vagy maró folyadékokkal zárta el a petevezetéküket, majd létrehozott egy meddőséget okozó egyveleget, amiről azt hazudta, hogy vitamininjekció.

A legtöbb náci emberkísérlet a közismert fehér angyal, dr. Josef Mengele nevével vált eggyé. Ő elsősorban azzal sokkolta a világot, hogy milyen undorító vizsgálatokat végez, főként ikreken. Például az egyik testvér halála esetén megölte a másikat, hogy megvizsgálja a belső szerveiket, de azon is dolgozott, hogy a vénák összevarrásával hogyan lehetne sziámi ikerekké operálni őket. Szemszínváltoztatással és szándékos tífuszfertőzéssel is kísérletezett.A kommunista terror: Nem túlzás kijelenteni, hogy a II. világháború bebizonyította, hogy a történelem és az emberiség ismétli önmagát, hiszen ebben az időszakban visszatért a legsötétebb középkor, ami a kínzásokat illeti.

A fasizmust felváltotta a kommunizmus, aminek alapelve az volt, hogy mindenki egyenlő, ám a valóságban ez aligha volt így. A rendszer ellenségeit, a bűnözőket, a nemeseket, a kulákságot (tehetős parasztok), hadifoglyokat, ártatlan állampolgárokat milliószámra zárták munkatáborokba.

A Szovjetunió területén és Mongóliában működő Gulág-hálózat arról ismert, hogy az éhező raboknak napi 12-16 óra fizikai munkát kellett végezniük a kőbányában. Az állandóan vert, gyötört foglyok havonta egyszer fürödhetek meleg vízzel, és ugyanarról a szekérről kapták a penészes kenyeret, amelyre a lótrágyát pakolták.

A koncentrációs táborokkal ellentétben itt nem a szándékos tömegirtás volt a cél, hanem az, hogy a rabokat haszonállatként zsigereljék ki. A világon egy szibériai folyó partján található aranybányáról, a kolimai táborról jegyezték fel a legembertelenebb körülményeket.

A bányában szenet és ólmot is bányászták a rabok. A kolimai táborról pedig nem véletlenül született az a mondát, hogy „Kolima znácsit smert”, vagyis „Kolima egyenlő a halállal”, ugyanis a kényszermunkaerő olyan jéghidegben dolgozott, hogy az még a legedzettebb szervezetet is megölte.

Hazánkban a legismertebb kényszermunkatábor Recsken működött. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által fenntartott munkatábor 1950 és 1953 között működött, és a szovjet Gulág mintájára alakították ki, hogy speciális, helyben kidolgozott módszerekkel kínozzák a rabokat.

Ilyen kegyetlenkedés volt a vizes fogdában fogva tartás, ami úgy nézett ki, hogy a rabnak egy mély gödörben kellett éjszaka állnia, amiben feljött a talajvíz. A másik kínzási forma a gúzsba lógatás volt. A recski állomást Sztálin halála után Nagy Imre záratta be, több munkatáborral egyetemben.Amikor csak az elmédet végzik ki: Végül szót kell ejteni azokról a büntetési módszerekről, amelyek még a mai, civilizált, vagy legalábbis annak mondott, társadalmakból sem haltak ki. Ilyenek a pszichés módszerek, amik esetében egy ujjal sem érnek az emberhez, annak végül mégis elmegy a józan esze.

A pszichés kínzás legismertebb módszere a fehér szoba, ami egy hermetikusan zárt, ablaktalan, természetes fény nélküli, erősen hangszigetelt helyiség, ahol minden, még a szándékosan rendszertelenül adott étel is, fehér.

A 2000-es években nagy felháborodást keltett, amikor kiderült, hogy egy iráni újságírót, Amir Abbas Fakhravart bezártak egy fehér szobába. Elmondása szerint 8 hónapot töltött ott, aminek végén a saját szülei arcára sem emlékezett. Állítólag máig fojtogatja a magány és az elgyötörtség, aludni pedig csak altató segítségével tud.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)