Hátborzongató szellemvárosok

Kihalt, romos, ijesztő városokat nem csak a horrorfilmekben láthatunk. Félelmetes, elhagyatott városkába lépnek be a filmek főszereplői, s mi nézők már tudjuk is, hogy bizony nem mindenki fog élve távozni a rémisztő helyszínről, ha egyáltalán marad túlélő. Ha át akarjuk élni élőben azt, hogy feláll a szőr a hátunkon, akkor nincs nehéz dolgunk, mert a való világban is található nem egy kísértethely.

Ezekhez nem is kell messzire utaznunk, hiszen hazánkban a régi laktanyák, vagy anno a katonák által lakott, ma már üres, lakótelepek kínálnak kellően kihalt helyet ahhoz, hogy átéljük a horrorfilmek hangulatát.

Ám átlépve az országhatárt, sincs miért panaszkodnunk. Romániában például a Bözödújfalu érdemelte ki a szellemváros címet. A Maros megyei települést a víz mosta el a lakott települések sorából. 1985 és 1992 között egy víztározó miatt lakoltatták ki a középkor óta létező falut, amiben pár tucat család lakott. Miután az utolsó ember is elhagyta Bözödújfalut, vízzel öntötték el a települést.

Azok a vízben álló házak, amelyeket nem hordták el a környékbeliek, lassan leomlottak. Ma már csak egy templomtorony emlékeztet arra, hogy valaha itt egy falu volt.

Az USA-ban található Centralia története ékes példája az emberi nem törődésnek. A kisváros történelme a 19. században kezdődött. Az igazi pezsgőélet a 20. század második felére alakult ki, hála a szénbányászatnak. Az idilli városkában 1100 ember élte boldog életét egészen 1962 májusáig, amikor is az Amerikai Háborús Hősök Emléknapjára készültek az emberek. A városvezetősége meghagyta a tűzoltóknak, hogy takarítsák ki a települést az ünnepnapra.

A lánglovagok teljesítették is a parancsot, a szemetet pedig egy régi, használaton kívüli bányaaknába rakták le, majd meggyújtották azt. Amikor leégett a hulladék, akkor tűzoltók eloltották a tüzet, és távoztak. A baj csak az volt, hogy a szemét alatt szén bújt meg, ami tovább izzót, és a belső tűz gyorsan tovább terjedt a város alatt. Amikor ez kiderült, akkor mindenki elhallgatta a dolgot, és, a lakók tudta nélkül, évekig titokban próbálták eloltani a tüzet.

1984-re a helyzet túlnőtt az embereken. Az utcák sok helyen megrogytak, repedések keletkeztek az utakon, és füst szivárgott ki belőlük, úgyhogy a lakosságnak el kellett hagynia a várost, és át kellett költözniük Ashlandbe. A kísértethelyé változott Centralia még ma is füstpamacsokba burkolózva emlékeztet arra, hogy jelenleg 1,6 nézetkilométeren izzik a szén a város alatt, ezzel örök emlékeztető adva arra, hogy hova vezethet az emberi felelőtlenség.

Az igazi horror település címét kétségkívül az Indiában található Bhopal érdemli meg. Régen itt működött az Union Carbidge nevű növényvédő és rovarirtó szereket gyártó vegyi kombinát. A hatalmas cég gyárában 1984. december 2-án a biztonsági rendszer meghibásodása, vagy lekapcsolása, miatt rengeteg mérgező mérges gáz került a levegőbe.

A metil-izocianát órákon, illetve napokon belül megölt 8 ezer embert, akik horrorfilmbe illő szenvedést voltak képtelenek átélni a haláluk előtt. Az áldozatok között főleg gyerekek, idősek és nők voltak. A katasztrófa óta eltelt időben újabb 20 ezer ember halt meg a mérgezésben. További 120 ezer helybeli pedig maradandó károsodást szenvedett.

A mérgező felhő 40 négyzetkilométer területet borított be, ezzel 500 ezer helyi és környékbeli lakos került kapcsolatba a metil-izocianáttal. A katasztrófáért felelős cég olcsón megúszta azt, hogy ennyi ember halt meg, és szenvedett maradandó károsodást miattuk, ugyanis nevetségesen alacsony kártérítést kellett fizetniük. Bhopal és környéke szellemvárossá változott. A földben és a vízben a mai napig nagymértékben jelen van a méreg.

Nyugat-Ausztráliában hasonló ok miatt tűntek el az emberek Wittenoom városából, de itt nem egy óriás gyár okozott tragédiát, hanem az azbeszt legveszélyesebb formája, a krokidolit. A gyönyörű tájú kísértetvárosban, a hatvanas években több ezer bányász termelte ki a krokidolitot a földből.

A bányavárosban a 7 ezer bányászból 2 ezren bizonyíthatóan az azbeszt tartós belélegzése miatt kialakult betegségekbe halt bele. Többségük tüdőrákban hunyt el. Ezután érthető, hogy az emberek jobbnak látták, ha elmennek a városból, és környékéről.

Wittenoom és környéke néhány éve még a világ azbeszttel leginkább szennyezett része volt, de még napjainkban is veszélyesen magas az azbeszt terhelése, úgyhogy, ha arra járunk akkor eszünkbe se jusson közvetlenül belélegezni a levegőt!

(Forrás: Life.hu)