Hogyan válhattak kísértethistóriák helyszínévé a viktoriánus kúriák?
Sarah Burns utánajárt, hogy az egykori romantikus épületek miért kezdtek egyet jelenteni a horrorral.
Furcsa hangok, ijesztő jelenségek, homályos alakok. Ilyen és ehhez hasonló beszámolókat hallhatunk egy-egy viktoriánus kúriával kapcsolatban, de akkor sem kell sokáig keresgélnünk, ha olyan horrorfilmet, vérfagyasztó thrillert vagy borzongató könyvet keresünk, aminek története viktoriánus kúriákban játszódik.
De vajon mi ennek az oka? Hogyan és miért történt, hogy a Jane Austen-regények romantikus helyszínei mára vészjósló kúriává váltak?
Burns a kutatása során rájött, hogy az 1870-es években még minden mögöttes tartalom nélküli, egyszerű házak voltak a viktoriánus épületek, majd 50 évvel később már a rettegés, halál és hanyatlás jelképévé váltak.
A megdöbbentő változás a XX. század elején kezdődött, ugyanis akkoriban a viktoriánus stílus kikopott a divatból, a művészek pedig, köztük az amerikai Edward Hopper és Charles Ephraim Burchfiel, elhagyatott, kísérteties viktoriánus kúriákat kezdtek festeni.
A művészek mellett az sem tett jót a viktoriánus kúriák hírnevének, hogy a viktoriánus kortól eltávolodó kulturális mozgalmak kikezdték a korszakot, amit elítéltek, csúnyának, túlzónak és Amerikátlannak neveztek, valamint kigúnyolták a manzárdtetőket, a mézeskalácsra hajazó díszítést és mindent, amire a viktoriánus korban az emberek büszkék voltak.
A modernizmus felé fordult építészek a letisztultságot kezdték támogatni a múlt túlzásaival szemben. Mindennek hatására az emberek többé nem úgy gondoltak a viktoriánus kúriákra, mint a mézeskalácsház-jellegükből adódóan kedves épületekre.
Az első világháború után a helyzet még jobban romlott, ugyanis Amerika a korábbinál is erősebben tiltakozott a viktoriánus stílus ellen, a frontról hazatérő katonák pedig összehasonlíthatták a harcok borzalmait a viktoriánus apjuk jövőről alkotott ragyogó elképzeléseivel, vagyis a viktoriánus házak a korrupt múlt kísérteties jelképévé váltak.
Innentől kezdve a művészek elhagyatott házakként festették meg a viktoriánus kúriákat, amik a romlást és a veszélyt hirdették. Az 1920-as évekre, amikor már a színház és a irodalom is rászokott a szimbólum használatára, a viktoriánus épületek egyet jelentettek a rettegéssel. Hamarosan a misztikus detektívtörténetek is viktoriánus házakban játszódtak.
Az 1930-as években Walker Evans fotográfus Victorian Series (Viktoriánus sorozat) című munkája tovább erősítette a viktoriánus kúriák kísérteties hírnevét, amit az olyan horrorfilmek szilárdítottak meg a köztudatba, mint például a Psycho vagy az Addams Family.
Burns így írt a viktoriánus kúriákról:
„Ezek a sötét és öreg házak tág jelképpé váltak, amik többféle kulturális funkciót töltenek be, vágyakat testesítenek meg.”
(Forrás: divany.hu)
Hozzászólások