Hollandia rejtélyes helyei
Isteni csodák és furcsa cölöpkör izgatja az emberek fantáziáját a fapapucsok és finom sajtok országában.
A világ tele van olyan országokkal, amelyekkel kapcsolatban eszünkbe sem jutna, hogy talán valamilyen rejtély övezi egyes tájait, épületeit. Ilyen terület Hollandia, amiről azonnal a tulipánok, fapapucs, hidak, szélmalmok, vagy a Van Gogh Múzeum jut az eszünkben, pedig ebben az országban is akad három olyan hely, amelyet rejtély övez.
Heiloo fehér temploma: Észak-Hollandiában található a Heiloo Noord tartomány, ahol a lakosság létszáma ugrásszerűen megnőtt 1950 és 1960 között, ugyanis sok amszterdami úgy döntött, hogy vidékre akar költözni. Ennek eredményeként jelenleg több, mint 22 ezer ember él a városkában, ami a fehér templomáról híres.
A város neve arra utal, hogy anno egy szent erdő foglalta el ezt a területet. A mendemonda szerint 720 körül egy Willibrord nevű misszionárius és tizenegy társa megjelent az akkori településen. A vendégek nagyon megszomjaztak az út alatt, ám nem tudtak inni, mert a helyieknek nem volt sok vizük.
Willibrord ekkor úgy döntött, hogy isteni segítséget kér. A misszionárius ásott egy gödröt, majd imádkozott. Mire ezzel végzett, addigra a gödör megtelt vízzel. A legenda egy másik változata úgy szól, hogy Willibrord megdöngette a vándorbotjával a földet, mire forrás fakadt. Willibrord nagyon hálás volt a csodáért, ezért kutat és egy templomot építtetett.
A helyiek nem feledkeztek el a jótevőjükről, miután a misszionárius 739-ben meghalt, hanem minden évben megemlékeztek róla. A rege arról is beszél, hogy a kút vize gyógyító hatású, ám szigorúan csak külsőleg használható.
A templomot 1822 és 1829 között meszelték fehérre, ám hivatalosan csak a II. világháború után kapta meg a Fehér Templom elnevezést. Az épület 2001 óta csak akkor van nyitva, ha különleges alkalomról van szó, ezért érdemes szombaton ellátogatni hozzá.
A kút feledésbe merült a 19. században, ezért nagyon csúnyán megsínylette az idő múlását. Utoljára 1880-ban újították fel Pierre Cuypers tervei alapján. A templom mellett található kútból nem lehet vizet merni, mert 1950-ben elzárták a szennyeződések miatt, ám ennek ellenére még ma is őrzi Willibrord csodatettének emlékét.
A háromezer éves cölöpkör: Szintén Hailoo környékén található Hollandia második rejtélyes területére, amit nyugat felé haladva találhatunk meg. Ezen a ponton húsz cölöp formáz kört a sárga homokban. Az 5 méter átmérőjű kört tíz évvel ezelőtt fedezték fel az archeológusok. Hamarosan kiderült, hogy a cölöpkör rituális helyszín lehetett, még időszámításunk előtt 800 körül. A nyomok arra utalnak, hogy 20 darab, 20-25 centi átmérőjű cölöp állhatott ott.
A feltárást vezetője eleinte nem tudta eldönteni, hogy egy naptemplomot talált a csapatával, vagy egy tündérkört. Később kiderült, hogy a város másik végében is van egy hasonló cölöpkör, amit egy domb köré vertek le. Itt kremációs maradványokat és egy csontvázat is találtak.
Mindebből arra következtettek a tudósok, hogy egy temetkezési helyet találhattak, ahol anno felravatalozták, és elégették az elhunyt közösségi vezetőket. Mivel a múltban az emberek hittek abban, hogy a csillagoknak, a Napnak és a Holdnak nagy szerepe van az életben, ezért tisztelték ezeket, és hittek benne, hogy katasztrófa történik, ha nem ezt teszik.
A feltárás óta eltelt időben újra felállították a cölöpkört, ami megegyezik az eredetivel, és a Woodhenge nevet adták neki.
A bergeni romtemplom: Az észak-hollandi Bergen városa is tartogat a számunkra egy rejtélyes épületet. A település a 15. században vált ismertté, amikor is 1421-ben nagy árvíz okozott komoly károkat a szomszédos Petten-ben, ahol 400-nál is több ember meghalt.
A történelembe Szent Erzsébet áradás néven került be a természeti katasztrófa. A víz a petteni templomból egy kelyhet sodort Bergenig. A városban egy helyi lelkipásztor mentette meg a tárgyat, ami tele volt vízzel és ostyával. A kehely a következő év Pünkösd első napján került újra elő, ugyanis a pap ekkor vette észre a kehely alján a vörös, nedves anyagot, amiről elterjedt a hír, hogy Krisztus vére. Ez persze rengeteg hívő érdeklődését felkeltette.
Hamarosan több ezer zarándok érkezett a templomhoz, hogy a saját szemével lássa a vért. A templom azonban kicsi volt ennyi ember fogadásához, tehát muszáj volt hozzáépíteni egy új részleget. Így jött létre a Péter és Pál apostolnak szentelt oltár.
A templom egy ideig Hollandia legnagyobb temploma volt, ám nem sokáig, mert a nyolcvanéves háború (1568-1648) során kifosztották és porig égették a gótok Diederik Sonoy vezetésével. Habár később újraépítették, régi nagyságát már nem kaphatta vissza.
(Forrás: noiportal.hu)
A világ tele van olyan országokkal, amelyekkel kapcsolatban eszünkbe sem jutna, hogy talán valamilyen rejtély övezi egyes tájait, épületeit. Ilyen terület Hollandia, amiről azonnal a tulipánok, fapapucs, hidak, szélmalmok, vagy a Van Gogh Múzeum jut az eszünkben, pedig ebben az országban is akad három olyan hely, amelyet rejtély övez.Heiloo fehér temploma: Észak-Hollandiában található a Heiloo Noord tartomány, ahol a lakosság létszáma ugrásszerűen megnőtt 1950 és 1960 között, ugyanis sok amszterdami úgy döntött, hogy vidékre akar költözni. Ennek eredményeként jelenleg több, mint 22 ezer ember él a városkában, ami a fehér templomáról híres.
A város neve arra utal, hogy anno egy szent erdő foglalta el ezt a területet. A mendemonda szerint 720 körül egy Willibrord nevű misszionárius és tizenegy társa megjelent az akkori településen. A vendégek nagyon megszomjaztak az út alatt, ám nem tudtak inni, mert a helyieknek nem volt sok vizük.
Willibrord ekkor úgy döntött, hogy isteni segítséget kér. A misszionárius ásott egy gödröt, majd imádkozott. Mire ezzel végzett, addigra a gödör megtelt vízzel. A legenda egy másik változata úgy szól, hogy Willibrord megdöngette a vándorbotjával a földet, mire forrás fakadt. Willibrord nagyon hálás volt a csodáért, ezért kutat és egy templomot építtetett.
A helyiek nem feledkeztek el a jótevőjükről, miután a misszionárius 739-ben meghalt, hanem minden évben megemlékeztek róla. A rege arról is beszél, hogy a kút vize gyógyító hatású, ám szigorúan csak külsőleg használható.
A templomot 1822 és 1829 között meszelték fehérre, ám hivatalosan csak a II. világháború után kapta meg a Fehér Templom elnevezést. Az épület 2001 óta csak akkor van nyitva, ha különleges alkalomról van szó, ezért érdemes szombaton ellátogatni hozzá.
A kút feledésbe merült a 19. században, ezért nagyon csúnyán megsínylette az idő múlását. Utoljára 1880-ban újították fel Pierre Cuypers tervei alapján. A templom mellett található kútból nem lehet vizet merni, mert 1950-ben elzárták a szennyeződések miatt, ám ennek ellenére még ma is őrzi Willibrord csodatettének emlékét.
A háromezer éves cölöpkör: Szintén Hailoo környékén található Hollandia második rejtélyes területére, amit nyugat felé haladva találhatunk meg. Ezen a ponton húsz cölöp formáz kört a sárga homokban. Az 5 méter átmérőjű kört tíz évvel ezelőtt fedezték fel az archeológusok. Hamarosan kiderült, hogy a cölöpkör rituális helyszín lehetett, még időszámításunk előtt 800 körül. A nyomok arra utalnak, hogy 20 darab, 20-25 centi átmérőjű cölöp állhatott ott.A feltárást vezetője eleinte nem tudta eldönteni, hogy egy naptemplomot talált a csapatával, vagy egy tündérkört. Később kiderült, hogy a város másik végében is van egy hasonló cölöpkör, amit egy domb köré vertek le. Itt kremációs maradványokat és egy csontvázat is találtak.
Mindebből arra következtettek a tudósok, hogy egy temetkezési helyet találhattak, ahol anno felravatalozták, és elégették az elhunyt közösségi vezetőket. Mivel a múltban az emberek hittek abban, hogy a csillagoknak, a Napnak és a Holdnak nagy szerepe van az életben, ezért tisztelték ezeket, és hittek benne, hogy katasztrófa történik, ha nem ezt teszik.
A feltárás óta eltelt időben újra felállították a cölöpkört, ami megegyezik az eredetivel, és a Woodhenge nevet adták neki.
A bergeni romtemplom: Az észak-hollandi Bergen városa is tartogat a számunkra egy rejtélyes épületet. A település a 15. században vált ismertté, amikor is 1421-ben nagy árvíz okozott komoly károkat a szomszédos Petten-ben, ahol 400-nál is több ember meghalt.A történelembe Szent Erzsébet áradás néven került be a természeti katasztrófa. A víz a petteni templomból egy kelyhet sodort Bergenig. A városban egy helyi lelkipásztor mentette meg a tárgyat, ami tele volt vízzel és ostyával. A kehely a következő év Pünkösd első napján került újra elő, ugyanis a pap ekkor vette észre a kehely alján a vörös, nedves anyagot, amiről elterjedt a hír, hogy Krisztus vére. Ez persze rengeteg hívő érdeklődését felkeltette.
Hamarosan több ezer zarándok érkezett a templomhoz, hogy a saját szemével lássa a vért. A templom azonban kicsi volt ennyi ember fogadásához, tehát muszáj volt hozzáépíteni egy új részleget. Így jött létre a Péter és Pál apostolnak szentelt oltár.
A templom egy ideig Hollandia legnagyobb temploma volt, ám nem sokáig, mert a nyolcvanéves háború (1568-1648) során kifosztották és porig égették a gótok Diederik Sonoy vezetésével. Habár később újraépítették, régi nagyságát már nem kaphatta vissza.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások