Ijesztő képzeletbeli barátokról szóló történetek

A gyerekek láthatatlan barátai nem mindig barátságosak.A képzeletbeli barát jelensége természetes, amikor a gyerekek nagyon fiatalok. Ezt a jelenséget sokan sokféleképpen magyarázzák. Van, aki szerint a gyerekek élénk képzelete teremti meg a nem létező személyt, míg más azzal magyarázza a jelenséget, hogy a gyereknek társaságra, barátokra lenne szüksége, és akkor nem képzelődnek, de olyan is akad, aki szerint a képzeletbeli barát valójában szellem vagy angyal.

A képzeletbeli barátok legtöbbször ártalmatlanok, mert a gyerekek csak játszanak velük, ám néha olyan történeteket tudnak mesélni a kicsik, amitől a felnőttek hátán feláll a szőr. A következő rémisztő történeteket az interneten osztották meg szülők, nagyobb testvérek.

- A kistestvérem gyakran mesélt Frannieről, aki éjszakánként látogat el hozzá vörös ruhájában. A nő mindig énekelt, majd tovább lebegett. Mint kiderült, tényleg volt egy Frannie nevű rokonunk, aki meghalt. Frannie imádta a piros színt, ráadásul nagyon valószínű, hogy ilyen árnyalatú ruhában temették el. Amikor a testvéremnek mutattunk egy képet, akkor felismerte a nőt. A testvérem még egy Jacob nevű, favágó ruhába öltözött férfit is látott, aki az ágyamban aludt.

- Amikor a lányom 3 éves volt, akkor volt egy Kelly nevű képzeletbeli barátja, aki a szekrényben élt. Kelly legtöbbször a hintaszékben ült, amíg a lányom aludt. Semmi furcsa nem volt a dologban, amíg két évvel később a párommal meg nem néztük az új Amityville horrort (amiben Ryan Renolds játszik). A film közben a lányom besétált, és a képernyőn megjelenő fekete szemű lány láttán azt mondta, hogy „Teljesen úgy néz ki, mint Kelly”. Ekkor megkérdeztük, hogy ki az a Kelly, mire a lányom rávágta, hogy „Tudjátok, a szekrényemben élő halott lány”.

- Tony Rygel volt a testvérem képzeletbeli barátjának a neve. Tony kicsi és öreg volt. Az egyik nap az öcsém a szobájában sírt. Amikor megkérdeztük, hogy mi a baj, akkor elmondta, hogy Tony meghalt. Úgy döntöttünk, hogy eltemetjük egy cipődobozban. Tehát tartottunk egy csendes szertartást egy üres doboznak.

- A dohányzóasztal alatt élt Roger, a testvérem képzeletbeli barátja. Rogernek felesége és kilenc gyereke volt. Három éven keresztül éltek mellettünk, majd egy nap a kistestvérem bejelentette, hogy Roger meghalt, mert lelőtte magát, miután végzett az egész családjával.

- Két-három éves volt az idősebb lányom, amikor volt két képzeletbeli barátja, Dodo és DeeDee. Nem volt bennünk semmi furcsa. A lányom játszott velük, beszélt hozzájuk. Az egyik nap a lányom a játéktelefonján beszélgetett, amikor beléptem a szobába. Miután letette a készüléket, így szólt: „Jön a Gonosz”. Rettenetesen megijedtem, ám kiderült, hogy a lányomnak tényleg van egy Gonosz nevű, létező barátja, aki egyébként nagyon aranyos, csak a szüleitől kapott rettenetesen rossz keresztnevet.

- A testvérem kiskorában úgy viselkedett, mintha angyalok beszélnének hozzá. Az egyik nap édesanyánk a következőt hallotta a testvéremtől: „Őt nem ölheted meg! Ő az egyetlen apukám!”

- Három éves volt a fiam, amikor beszélt egy mászó férfiról, aki a szüleim hálószobájában élt. Mindig szóba hozta, ha a szüleimnél voltunk. Egyszer megkérdeztem, hogy hogyan néz ki ez a férfi, mire a fiam azt mondta, hogy nincs arca.

- Régen arról mesélt a lányom, hogy éjszaka mindig bemegy a szobájába egy férfi, aki keresztet rajzol a homlokára. Gondoltam, csak álmodja, de aztán az anyósomtól kaptam néhány családi fotót. A lányom az egyik képen rámutatott az apósomra, aki tizenhat éve meghalt, és azt mondta, hogy ő az a férfi, aki bemegy a szobájába. Később a férjem elmesélte, hogy kisebb korábban az apja mindig keresztet rajzolt a homlokára.

(Forrás: bizzarium.com)