Jean-Paul Belmondo rossz véleménnyel volt a belőle sztárt csináló filmről

Öt dolog, amit nem biztos, hogy tudsz a 88 éves korában elhunyt színészlegendáról.2021. szeptember 6-án, a párizsi otthonában hunyt el Jean-Paul Belmondo, akinek személyében újabb színészlegenda távozott az élők sorából. A 88 éves híresség vígjátékain, akció- és kalandfilmjein és drámán az idősebb és a fiatalabb generáció ugyanolyan jól szórakozott.

Belmondo halálának szomorú apropóján íme néhány érdekesség, amit talán még nem tudsz a színészlegendáról!

Lesújtó véleménnyel volt a filmről, ami sztárt csinált belőle: Habár Belmondo őstehetség volt, mégis a siker elég nehezen talált rá a Jean-Luc Godard által készített, 1960-ban bemutatott gengszterfilmparódiág, ami amellett, hogy a francia új hullám egyik indítófilmje volt, még sztárrá is tette Belmondót.

A gerillamódszerekkel, leginkább Párizsban forgatott, klasszikus forgatókönyvet nélkülöző Kifulladásig bátran szembement mindennel, ami az előző, irodalmi adaptációkra épült, színpadias filmkorszakot jellemezte.

A Kifulladásig egyfelől rengeteg elismerést kapott, ráadásul megnyerte az Ezüst Medve-díjat a berlini filmfesztiválon, ám másfelől akadtak kritikusok és szakmabeliek, akik szerint a film rendezője nem ért a rendezéshez és a vágáshoz.

Persze idővel beépült a hollywoodi filmkészítésbe a sokkhatású, úgynevezett ugróvágás, a Kifulladásig pedig olyan klasszikusokat ihletett, mint például az 1967-ben bemutatott Bonnie és Clyde, sőt, 1983-ban még remake is készült belőle Kifulladásig Los Angelesben címmel, Richard Gere főszereplésével.

Érdekes módon a Kifulladásig sikerében pont a két főszereplő, Belmondo és Jean Seberg nem hitt, ugyanis nem gondolták volna, hogy a káoszos forgatás után Godard egy épkézláb filmmel áll majd elő, így őket alaposan meglepte az alkotás pozitív fogadtatása.

A hírek szerint Belmondo fantáziájában annyira rossz filmként állt össze a Kifulladásig, hogy még abban is kételkedett, hogy egyáltalán bemutatható lesz.

Egy súlyos balesetéig saját maga csinálta kaszkadőrmutatványait: Ha napjainkban arra keresünk példát, hogy melyik színész az, aki kaszkadőrök nélkül, saját maga hajtja végre a nyaktörő mutatványokat, akkor Tom Cruise az első, aki az eszünkbe jut.

Ugyanakkor nem ő az első színész, aki így tesz, ugyanis Belmondo már a hatvanas évek elejétől bevállalta a kockázatosabb akciójeleneteket. Gil Delamer, aki a Riói kalandnál dolgozott a színészlegenda kaszkadőreként, elismerősen beszélt Belmondo merészségéről. A tulajdonképpeni mesterével, Rémy Julienne-nel az 1968-as Az autóversenyzőn dolgozott először együtt a színész, aki természetesen, saját maga hajtotta végre az 1975-ben bemutatott akció-thriller, a Félelem a város felett háztetőkön ugrálós és mozgó metrószerelvényes üldözési jeleneteit, ahogy A profi Szajna-parti és Trocadéro téri autós akcióhoz sem használt kaszkadőrt.

Ugyanakkor, ahogy Cruise esetében is előfordul, úgy Belmondóval is történtek súlyosabb balesetek, így például a kezét törte a Félelem a város felett forgatásán, míg az 1973-ban bemutatott A káprázatos esetében combizomszakadáshoz, csuklósérüléshez, avagy 10 és 12 napos lábadozáshoz vezetett többek között az, hogy a színész mozgó autóról ugrott lett.

A sérülések ellenére Belmondo csak 1985-ben, a Montreáli bankrablás után döntött úgy, hogy kaszkadőrökre hagyja a nyaktörő mutatványokat, ugyanis ennek a filmnek a forgatásán olyan erővel csapta arcon egy daru emelőcsigája, hogy erős vérzés miatt rohammentő vitte kórházba.

A több, mint két évtizedes kaszkadőr-pályafutása azonban mély nyomot hagyott például Jackie Chanben, aki ugyancsak saját maga hajtja végre az akciójeleneteit, és akinek Belmondo a példaképe.

Nem csak filmjeiben volt jó ökölvívó: Akciósztárként gyakran keveredett kemény helyzetekbe Belmondo, aki sokszor pofonokat is osztogatott. A színész azonban nemcsak a filmekben használta jól az öklét, hanem a valóságban is, ugyanis 1949 és 1950 között bokszolt, méghozzá úgy, hogy 1950. december 26-ig nem akadt ellenfele, ám akkor kiütéses győzelmet arattak felette.

Nem a vereség volt viszont az, ami miatt Belmondo felhagyott az ökölvívással, hanem elmondása szerint az, hogy a tükörbe nézve észrevette, hogy az arca kezd eltorzulni a pofonoktól, s mivel ez megijesztette, ezért felhagyott az ökölvívással.

Az orra viszont nem a ringben, hanem egy iskolai verekedés során tört el, ugyanis a tanulást nem, de a balhézást szerette. Bár a deformált arca miatt Belmondo színésztanára nem sok esélyt látott arra, hogy a nők rajongani fognak érte, mégis erre rácáfolt az, hogy az Empire magazin minden idők legszexibb sztárjának választotta 1995-ben.Alain Delonnal legjobb barátok voltak, de egyszer összerúgták a port: A modern francia film két alfahímjének számított Belmondo és Alain Delon, s bár két dudás nem fér meg egy csárdában, ők mégis a legjobb barátok voltak Belmondo haláláig, még annak ellenére is, hogy az 1970-ben bemutatott gengszterkomédia, a Borsalino egy időre megtörte a kapcsolatukat.

A két színészlegenda először az 1958-as Légy szép és tartsd a szád!-ban dolgozott együtt a harmincas-negyvenes évek színészikonjával, Jean Gabinne, és a szoros barátságuk is ezt követően alakult ki.

A Borsalino esetében az okozott problémát, hogy annak forgatásakor már Belmondo és Delon is híresnek számított, s mivel Belmondo nem akarta, hogy Delon árnyékába lássák, ezért olyan dolgokat kötött ki a szerződésében, hogy például ugyanannyi közelkép készüljön róla, mint a kollégájáról.

Delon azonban nemcsak játszott a filmben, hanem annak producere is volt, ami azt jelentette, hogy a stáblistán előbb, a plakátokon pedig kétszer szerepelt a neve, amit Belmondo nem tudott elviselni, ezért perre ment.

Minderről Delon akkoriban azt nyilatkozta, hogy tiszteli és elismerési a kollégáját, viszont a barátságuknak örökre vége, és Belmondo már-már úgy viselkedett, mint egy „hisztis nő”. Egy 1973-as bokszmeccs azonban újra összehozta a két sztárt.

Azt, hogy a két legenda milyen közel állt egymáshoz jól mutatja, hogy Belmondo halálhírét úgy kommentálta Delon, hogy „teljesen összetörte”, hiszen kettőjük élete 60 évvel ezelőtt egybeforrt és elválaszthatatlanok voltak.

Két legendás képregényhőst is róla mintáztak: Belmondo verekedések miatt deformált arcában nemcsak a filmesek láttak fantáziát, hanem a populáris kultúra más szereplői, így a képregények alkotó is, köztük az 1963-ban indult francia westernképregény, a Blueberry alkotói, a belga Jean-Michel Charlier és francia Jean „Mœbius” Giraud, akik a színészről mintázták a címszereplő testfelépítését és jellemét.

Szintén Belmondo ihlette Terasawa Buichi 1978-ban megjelent, westernek és szamurájfilmek által inspirált, sci-fi mangája, a Cobra címszereplőjét, ugyanis az alkotó elárulta, hogy a Kifulladásig és a Riói kaland Belmondo-hőseiből merített ihletet a saját karakteréhez. Ugyanitt kell megemlíteni a Castlevania című videójátéksorozatot is, amiben szerepel egy szervezet, amit Belmondo-klánnak hívnak.

(Forrás: hu.ign.com)