Milyen teremtmények a tündérek?

Gonosz lények, akik elrabolják a gyerekeket, vagy kedves teremtmények, akik nem kíváncsiak az emberekre? Rengeteg gyermekmesében, filmben, könyvben kapnak szerepet a tündérek, akik a természettel összhangban, zárt világban élnek.
A különböző művek és mítoszok mind mind másképpen festik le ezeket a titokzatos teremtményeket.

Az egyik történetben még kedves, okos, csodálatos lények, majd a következőben már gonoszak és utálják az embereket, a harmadik mendemondában viszont már külön faj, ami az emberektől elszigetelten él, és nem érdekli őket a mi világunk.
Ebből is látszik, hogy a tündérek témáját még nem fedezték fel annyira az emberek, mint a vámpírokét vagy vérfarkasokét.

A szerint, amit eddig tudunk róluk, a tündérek se nem gonoszak, se nem jók, csupán különböznek tőlünk, hiszen egy külön fajról van szó.
Ők mesés csodálatos lények, akik nem bántanak senkit, ha őket sem bántják.
Elzárkózva a saját, szép, elvont világukban élnek, harmóniában önmagukkal és a természettel.

Amiben még egyetértenek a tündérek kutatói, az az, hogy ezek a teremtmények nagyon nyitottan gondolkodnak, asztrálisak, tehát láthatatlanok egészen addig, amíg nem döntenek úgy, hogy egy rövid időre megjelennek a fizikai síkon, emberi formában.

A másik, amiben kiegyeznek a tudósok, hogy, mint minden fajnál, úgy a tündéreknél is létezik a fajon belül rengeteg alfaj, amikben az a közös, hogy fizikai, asztrális, és mentális síkon is képesek létezni, és a tudatuknak sokkal nagyobb részét használják, mint az emberek, tehát rengeteg olyan erővel rendelkeznek, amivel az emberek nem.

A tündérek létezéséről rengeteg írásos ereklye maradt fent, amikben leírták, hogy az emberek találkoztak tündérekkel.
Ezeket a történeteket rendszerint mesés elemekkel mesélték el, amikben a tündérek egy része csodálatos, kecses, emberfelettiek a műveik, az énekük pedig elragadó, a másik részük azonban félelmetes, hiszen rengeteg babona kötődik hozzájuk.

Az egyik ilyen legenda szerint a tündérek elrabolják az ember csecsemőket, és a helyükre a saját csecsemőjüket teszik.
Nem egyszer úgy beszéltek a boszorkányokról is, hogy ők elcserélt tündérgyerekek, és azért égetették meg őket, mert féltek a mágiájuktól.

A tündérek otthonába elvitt gyerekek sorsáról viszont úgy tartották, hogy ők a tündérvilágban vendégeskedtek, és segítettek ezeknek a teremtményeknek, mert a tündérek nem tudnak hozzáérni a fémekhez, az emberek viszont igen, ráadásul a fiúkból harcosokat nevelhettek.

Az, hogy ilyen keveset tudunk a tündérekről akár azért is lehet, mert ők így akarják, hiszen bármilyen megállapítást is teszünk velük kapcsolatban, azt máris megcáfolhatja a tündérvilág alapvető jellemzője, a bűbáj.
A tündérvilágnak ugyanis az az alapszabálya, hogy soha semmi sem az, aminek látszik, mert a tündérek az illúzió nagymesterei.
Velük született képességük, hogy befolyásolják az emberi tudatot.

A tündérek fajának a felépítésében találkozhatunk főtündérekkel, akik uralkodnak a többiek felett. Északnyugat-Európában és a világ más területein úgy vélik, hogy a főtündérek hegyekben vagy mesterségesen létrehozott dombokon élnek, és szeretnek olvasni.

A főtündérek után a köztündérek következnek, akik úgy viszonyulnak a főtündérekhez, mint a közember az uralkodó osztályhoz.
Ők azok, akik a leggyakrabban kerülnek kapcsolatba az emberekkel.
A legendákban koboldnak, dzsinnek, manónak, törpének nevezik a tündérek ezen faját, és ők azok, akik felelősek a gyerekcserékért, vagy azért, ha egy utazó a mocsárba téved.

A tündérek egy másik alfaja a házi tündérek. A néphit szerint, ők az emberek házában élnek, vagy napközben a közeli erdőben alszanak.
Gyakran osztoznak a háziak anyagi javaiban, a szállásért és teljes ellátásért cserébe gyakran kisegítik a családot egy-egy poltergeistakcióval.
Mint minden tündér, ők sem tűrik a becstelenséget, a lustaságot, ezért kegyetlenül meg tudják keseríteni az életét, annak, aki szerintük elköveti ezek közül valamelyik bűnt.

A házi tündérek büntetésként leginkább éjszaka a mennyezeten dübörögnek, feldúlják a házat, vagy össze-vissza megcsipkedik azt, aki aludni szeretne.
Viszont, aki kivívja a házi tündérek tiszteletét, annak segítenek a házi munkában, és sok egyéb jótettel kedveskednek.

A tündérek fajába tartoznak a magányos tündérek is, akik bár emlékeztetnek a házi tündérekre, mégis inkább egyedül élnek a vadonban.
A mendemondák szerint sokuk annyira barátságtalan az emberekkel, hogy nem egyszer pokollá tették egy-egy utazó életét, amikor azok összetalálkoztak egy magányos tündérrel.

Az alábbiakból látszik, hogy bár a tündérek természetfeletti lények, mégis ugyanúgy - ahogy az emberek között is - található kedves, barátságos, de modortalan tündér is.

Ha valaki szeretne személyesen találkozni egy ilyen teremtménnyel, akkor neki figyelembe kell vennie a helyet, napszakot, évszakot, vannak-e a közelben tündéreket vonzó fák és növények.
Természetesen arra is oda kell figyelni, hogy a különböző térségeknek megvan a maga tündére, a saját szokásaival.

Mivel rengeteg dologtól függ, hogy látunk-e tündért, ezért jobb, ha nem erőltetjük, hiszen, ha egy tündér meg akarja magát mutatni előttünk, akkor azt meg is fogja tenni.

(Forrás: John Michael Greer: Mágikus lények kalauza)