Rettegnek Bodenben a ködembertől
Néphagyomány Németországban, hogy a köd tele van gonosz energiával, amely csak arra vár, hogy lecsapjon rájuk. 
Mindenki tudja, hogy a köd egy meteorológiai jelenség, amelyben jobb óvatosnak lenni, hiszen nehezebb benne közlekedni. A tejfelszerű takaróról azonban csak a két lábbal a földön álló emberek hiszik azt, hogy nincs semmi rémisztő benne.
A köd szinte minden horrorfilmben felbukkan, és a néző már tudja is, hogy valami ijesztő dolog fog következni, mert sose jelent jót a sűrű, fehér sötétség, amin nem lehet keresztül látni. Németországban azonban nem csak a moziba járók tartanak a ködtől, hiszen ott néphagyományok is fűződnek a jelenséghez.
Ők úgy vélik, hogy a köd a túlvilág egyik megjelenési formája, amelyben tűkön ülve várják a gonosz energiák, hogy lecsaphassanak a gyanútlan emberekre. Az egyik legrettegettebb hely az országban a Boden-tó, ahol a földrajzi, és meteorológiai sajátosságok miatt, gyakori a köd, amin képtelenség átlátni.
A legrégibb feljegyzések szerint rengeteg embert nyelt el már a jelenség. Ezek a személyek se élve, se holtan nem kerültek elő. A racionális emberek természetesen ezt azzal magyarázzák, hogy eltévedtek, vagy egy baleset miatt meghaltak ezek az emberek, ám a rejtélyes felszívódás annyira izgatta a babonás emberek fantáziáját, hogy démonokat, szellemeket, és más túlvilági lényeket kezdtek el hibáztatni a történtekért.
[ads1]
Így született meg a bodeni ködember legendája, aki nem más, mint az a halász, akinek a ladikja léket kapott az 1700-as években, és süllyedni kezdett.
A tragédia óta rengeteg szerencsétlenség történt a Boden-tavon, ahol kisebb, és közepes hajók sérültek meg, vagy süllyedtek el. Akik túlélték ezeket a rejtélyes eseteket, mind azt mondták, hogy a katasztrófa előtt hirtelen sose látott sűrű köd ereszkedett a vízfelszínre, ezért képtelenek voltak navigálni.
Amikor a fehér lepel beburkolta a tavat, megjelent a korhadt ladik, aminek a fedélzetén az öreg halász integetni kezdett a bajba jutott hajóknak, amelyeknek a legénysége hallgatott a szellemre, és egyenesen neki mentek a sziklaszirtnek, vagy a nyílt vízen találták magukat, ahonnan nem tudták, hogy merre menjenek tovább.
A bodeni ködember a legenda szerint a tó vízalatti barlangjában rejtőzködik, de néha kimegy a szárazföldre is, ahol csendben óriási pusztítást végez a szőlősökben. A gazdák csak annyit vesznek észre az egészből, hogy estéről reggelre valami letarolta az addig kitűnő állapotban lévő ültetvényeket. Erre a jelenségre még senki se talált racionális magyarázatot, úgyhogy továbbra is a ködembert hibáztatják érte.
[ads2]
Németország északi vidékein a jól ismert fej nélküli lovashoz hasonló szellem riogatja a népet, ha leszáll a köd. Ez a szellem is iszonyú rettegéssel tölti el az embereket, mert úgy vágtat ki a fehér sötétségből, hogy a fejét a válla alá szorítja, és megpróbálja elgázolni azt, aki az útjába kerül.
Szerencsére, az esetek többségében nem jár sikerrel a lovas, de az élmény mégis mindenkit megráz. A szemtanúk még évekkel később is csak rettegéssel képesek beszélni a történtekről, és szabályosan nem mernek belemenni a ködbe, mert félnek, hogy újra szembe találják magukat a lovassal, és talán akkor már nem lesz szerencséjük.
A Rajna-vidék Pfalz elnevezésű tartományában még ezeknél is rémisztőbb ködlénytől félnek az ott élők. Az ő kísértetük annyiban hasonlít a bodeniek ködemberéhez, hogy ez is öregember alakjában bukkan fel, ha leszáll a sűrű köd. Ez a kísértet a gyerekekre jelent veszélyt, ugyanis olyan, mintha halálos gyermekbetegségeket terjesztene. A lény megjelenésével egy időben rohamosan megnő a gyermekágyi halálok száma, amiért a démont hibáztatják.
A szkeptikus lakosok természetesen nem hisznek semmiféle gyermekhalált hozó szellemben, hanem szerintük az asztmatikus tünetek erősödnek fel a ködös időben, és ez okolható a gyermekek korai haláláért. Ez viszont nem magyarázza meg azt, hogy a szemtanúk miért számoltak be arról, hogy látták, ahogy a szellemszerű emberalak bemászik az ablakokon.
Halle an der Saale városában egy női lény tartja rettegésben az embereket, ha leszállt a köd. Erről a személyről csak annyit lehet tudni, hogy biztosan gonosz, hiszen folyamatosan bocsánatért, és megváltásért könyörög annak, aki az útjába kerül, de a bűnét nem árulja el.
Sokan, akik tisztában vannak vele, hogy egy bűnös lélekkel kerültek szembe, csak kigúnyolják a kísértetet. Ők azonban nagyon rosszul járnak, mert a szellem rájuk lehel, amivel súlyosan megbetegíti azt, aki csúfot űzött belőle.
Régebben ezek a szerencsétlenül járt emberek himlőbe, ma már tüdőgyulladásba halnak bele. Ez is alátámasztja azt, hogy jobb nem gúnyolódni egy szellemmel, mert csak az élő ember jöhet ki belőle rosszul!
Ködlényekkel és kísértetekkel kapcsolatos legendák nem csak a németek néphagyományaiban léteznek, hanem a világ számos országában élnek ilyenfajta hiedelmek. Ha hisznek benne, ha nem, akkor is jobb, ha óvatosak a ködben, és ne próbáljanak meg hősködni, ha valamilyen természetfeletti alakkal találkoznak össze!
(Forrás: noiportal.hu)
Mindenki tudja, hogy a köd egy meteorológiai jelenség, amelyben jobb óvatosnak lenni, hiszen nehezebb benne közlekedni. A tejfelszerű takaróról azonban csak a két lábbal a földön álló emberek hiszik azt, hogy nincs semmi rémisztő benne.
A köd szinte minden horrorfilmben felbukkan, és a néző már tudja is, hogy valami ijesztő dolog fog következni, mert sose jelent jót a sűrű, fehér sötétség, amin nem lehet keresztül látni. Németországban azonban nem csak a moziba járók tartanak a ködtől, hiszen ott néphagyományok is fűződnek a jelenséghez.
Ők úgy vélik, hogy a köd a túlvilág egyik megjelenési formája, amelyben tűkön ülve várják a gonosz energiák, hogy lecsaphassanak a gyanútlan emberekre. Az egyik legrettegettebb hely az országban a Boden-tó, ahol a földrajzi, és meteorológiai sajátosságok miatt, gyakori a köd, amin képtelenség átlátni.
A legrégibb feljegyzések szerint rengeteg embert nyelt el már a jelenség. Ezek a személyek se élve, se holtan nem kerültek elő. A racionális emberek természetesen ezt azzal magyarázzák, hogy eltévedtek, vagy egy baleset miatt meghaltak ezek az emberek, ám a rejtélyes felszívódás annyira izgatta a babonás emberek fantáziáját, hogy démonokat, szellemeket, és más túlvilági lényeket kezdtek el hibáztatni a történtekért.
[ads1]
Így született meg a bodeni ködember legendája, aki nem más, mint az a halász, akinek a ladikja léket kapott az 1700-as években, és süllyedni kezdett.
A bajba jutott férfi segítséget kért az arra haladó, boros rakományt szállító, hajó legénységétől, de azok siettek, ezért nem álltak meg megmenteni a halászt, aki vízbe fulladt, és a szelleme azóta is riogat a ködben.
A tragédia óta rengeteg szerencsétlenség történt a Boden-tavon, ahol kisebb, és közepes hajók sérültek meg, vagy süllyedtek el. Akik túlélték ezeket a rejtélyes eseteket, mind azt mondták, hogy a katasztrófa előtt hirtelen sose látott sűrű köd ereszkedett a vízfelszínre, ezért képtelenek voltak navigálni.
Amikor a fehér lepel beburkolta a tavat, megjelent a korhadt ladik, aminek a fedélzetén az öreg halász integetni kezdett a bajba jutott hajóknak, amelyeknek a legénysége hallgatott a szellemre, és egyenesen neki mentek a sziklaszirtnek, vagy a nyílt vízen találták magukat, ahonnan nem tudták, hogy merre menjenek tovább.
A bodeni ködember a legenda szerint a tó vízalatti barlangjában rejtőzködik, de néha kimegy a szárazföldre is, ahol csendben óriási pusztítást végez a szőlősökben. A gazdák csak annyit vesznek észre az egészből, hogy estéről reggelre valami letarolta az addig kitűnő állapotban lévő ültetvényeket. Erre a jelenségre még senki se talált racionális magyarázatot, úgyhogy továbbra is a ködembert hibáztatják érte.[ads2]
Németország északi vidékein a jól ismert fej nélküli lovashoz hasonló szellem riogatja a népet, ha leszáll a köd. Ez a szellem is iszonyú rettegéssel tölti el az embereket, mert úgy vágtat ki a fehér sötétségből, hogy a fejét a válla alá szorítja, és megpróbálja elgázolni azt, aki az útjába kerül.
Szerencsére, az esetek többségében nem jár sikerrel a lovas, de az élmény mégis mindenkit megráz. A szemtanúk még évekkel később is csak rettegéssel képesek beszélni a történtekről, és szabályosan nem mernek belemenni a ködbe, mert félnek, hogy újra szembe találják magukat a lovassal, és talán akkor már nem lesz szerencséjük.
A Rajna-vidék Pfalz elnevezésű tartományában még ezeknél is rémisztőbb ködlénytől félnek az ott élők. Az ő kísértetük annyiban hasonlít a bodeniek ködemberéhez, hogy ez is öregember alakjában bukkan fel, ha leszáll a sűrű köd. Ez a kísértet a gyerekekre jelent veszélyt, ugyanis olyan, mintha halálos gyermekbetegségeket terjesztene. A lény megjelenésével egy időben rohamosan megnő a gyermekágyi halálok száma, amiért a démont hibáztatják.
A szkeptikus lakosok természetesen nem hisznek semmiféle gyermekhalált hozó szellemben, hanem szerintük az asztmatikus tünetek erősödnek fel a ködös időben, és ez okolható a gyermekek korai haláláért. Ez viszont nem magyarázza meg azt, hogy a szemtanúk miért számoltak be arról, hogy látták, ahogy a szellemszerű emberalak bemászik az ablakokon.
Halle an der Saale városában egy női lény tartja rettegésben az embereket, ha leszállt a köd. Erről a személyről csak annyit lehet tudni, hogy biztosan gonosz, hiszen folyamatosan bocsánatért, és megváltásért könyörög annak, aki az útjába kerül, de a bűnét nem árulja el.Sokan, akik tisztában vannak vele, hogy egy bűnös lélekkel kerültek szembe, csak kigúnyolják a kísértetet. Ők azonban nagyon rosszul járnak, mert a szellem rájuk lehel, amivel súlyosan megbetegíti azt, aki csúfot űzött belőle.
Régebben ezek a szerencsétlenül járt emberek himlőbe, ma már tüdőgyulladásba halnak bele. Ez is alátámasztja azt, hogy jobb nem gúnyolódni egy szellemmel, mert csak az élő ember jöhet ki belőle rosszul!
Ködlényekkel és kísértetekkel kapcsolatos legendák nem csak a németek néphagyományaiban léteznek, hanem a világ számos országában élnek ilyenfajta hiedelmek. Ha hisznek benne, ha nem, akkor is jobb, ha óvatosak a ködben, és ne próbáljanak meg hősködni, ha valamilyen természetfeletti alakkal találkoznak össze!
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások