Rituális táncok, amelyeket az ősidők óta járnak

Szertartásos mozgásformák, amelyeknek varázserőt tulajdonítanak.Nem kell hinnünk a mágiában, istenekben, vagy a természetfeletti világban ahhoz, hogy tudjuk, a tánc csodálatos dolog, hiszen a zenére történő mozgás egyfelől remek sport, másfelől a lelkünknek is jót tesz, hiszen általa levezethetjük a felesleges energiát, javíthatunk a hangulatunkon.

A táncról már az ókori egyiptomiak, de talán az ősemberek is tudták, hogy a mozgássor, ami lehet titkos, vagy nyilvánvaló, képes lehet arra, hogy általa elnyerjék az istenek tiszteletét, elűzzék a gonoszt, szellemekkel kommunikáljanak, termékenyebbé tegyék őket.

Attól függően, hogy az emberek mit szerettek volna az istenektől, annak megfelelő rituális táncot használtak, de az sem ment ritkaságba, hogy mitológiai jeleneteket mutattak be a tánccal az istenek tiszteletére.

Habár a XXI. században járunk, mégis sok vallás és kultúra megőrizte a hagyományos, ősi táncokat, amelyek közül most megismerkedhetünk néhánnyal.

Haiti vudu rituális tánc: A vudu vallás egyistenhitű, de itt a rengeteg szellemet, a loákat is istenként tisztelik a hívők. A vudu egyik legfontosabb része a rituális tánc, amelyet mindig a közösség papja (mambo) vagy papnője (mamba) vezet.

A pap és a papnő először felrajzolja a porba a szent jelképeket. Ezt követően kukoricalisztet és rumot öntenek a földre, mint a szellemeknek szánt ajándékot, majd következik a tánc. A pap vagy a papnő transzba esik, és órákon át táncol az őt megszálló loával.

A vudunak hat fő tánca ismert:

– Yonvalou, ami meditációs tisztelgés Damballah wedo, a fő loa előtt.

– Nago, amit az Ogou loa család tiszteletére járnak, de a harcos szellemekhez is kötődik, ugyanis a harcosok ettől a tánctól kapják meg a kellő erőt, tüzet és bátorságot.

– Ibo, ami a győzelmi tánc, és a felszabadított rabszolgák emlékére szól.

– Banda, ami a szexualitáshoz és a halálhoz kapcsolódik. A temetéseken mindig ez a rituális tánc. A hívők remélik, hogy a Banda segíti az elhunytak átkelését a túlvilágra, de termékenységi rituáléra is használják.

– Congo, amit a párok járnak a szerelem jegyében.

– Contredanse, ami már kicsit modernebb tánc, és azt a célt hívatott szolgálni, hogy a korábbi társadalmi elnyomókat gúnyolják ki vele. A Kachina tánc: A jó és a rossz szellemek, valamint a visszatérő ősök tiszteletére szólnak a hopi Kachina táncok, amelynek táncosai maszkot vesznek fel, és a párhuzamos dimenziók szellemeit testesítik meg. A decemberi Soyaluna ünnepségen üdvözlik, míg a júliusi Niman fesztiválon búcsúztatják a szellemeket. Természetesen mind a két szertartás titkos a kívülállók előtt.

A Hopi indiánok abban hisznek, hogy a természetben mindent áthat a szellem, amelyek lehetnek jók és rosszak. Az indiánok körében egyfajta vallás a Kachinas-ok szellemek. A hopi panteonban a leghatalmasabb, és így a legismertebb, szellem a Pók Asszony, Masauwu, avagy a Föld Istennő. A Kachina tánc amolyan társadalmi kapcsolat az élők és a szellemek között.Sámántánc: A sámánok profin képesek önkívületi állapotba kerülni. Az eksztázisban átlépnek a szellemek birodalmába, és kommunikálnak a lelkekkel. Ebben az ütemes sámándob és éneklés segít nekik.

A sámándob tulajdonképpen a sámán szállítóeszköze, a szojotok „táltosló”, aminek ütemes hangján a sámán belovagol a szellemek világába. Ugyanennek a célnak az érdekében, bódító növényeket is használnak.

A rituálé során a sámánok képesek megváltozott tudatállapotba kerülni, és így kapcsolatba léphetnek a földi és a szellemi valósággal, valamint megismerhetik a dimenziók különféle szabályait.

A sámántánc gyógyításra is képes. Ennek a munkának az első lépése az, hogy a sámán felvegye a kapcsolatot a szellemi szövetségeseivel, jelképes erőforrásaival, akiktől segítséget kérhet a gyógyító munkához.

A wendigo tánc: Ha néztünk már horrorfilmet, természetfeletti sorozatot, akkor a wendigo neve nem ismeretlen fogalom előttünk, ugyanis sokakat megihletett a gonosz, kannibál szellem, ami eredetileg az algonkin indiánok mitológiában szerepel.

A legenda szerint a wendigo képes megszállni az embereket. A mitológia így írja le a gonosz teremtményt:

„A Weendigo betegesen sovány volt, szikkadt bőre szorosan tapadt a csontjaira. Az arcszíne a halál hamuszürkéje és a szemei mélyen lapultak üregeikben. A Weendigo úgy festett, mint egy csontváz, ami épp most kelt ki a sírból. Az ajkai cafatosak és véresek. (…) A Weendigo a hús rothadásából kelő megtestesült tisztátalanság és nyomorúság.”

A Wendigo tabu megerősítésére az assziniboin, a Cree és az odzsibua indiánok találtak ki egy rituális táncot, amit az ínséges időszakokban jártak el. A tánc eredetileg odzsibua nyelven wiindigookaanzhimowin volt, de napjainkban „Nap táncként” adják elő a maszkot viselő táncosok.

Az istenek dicsősége tánc: A Candomble része az „istenek dicsősége” rituális tánc. A brazil vallás keveredik a katolikus hagyományokkal, de eredetileg Nyugat-Afrika egyik lelki gyakorlata volt.

A Candomble hívei a XVI. és a XIX. században kényszerültek arra, hogy a vallásukat összemossák a katolicizmussal, ugyanis Portugália egész Afrikából hozott rabszolgákat Brazíliába. Az üldöztetés miatt a Candomble tagjai kénytelenek voltak titkokban gyakorolni a vallásukat, és katolikus szentek mögé rejtették el a saját isteneiket, szellemeiket.

Az 1970-es brazil kormány végre jóváhagyta a nyílt vallásgyakorlást, úgyhogy a Candomble újra előbújhatott a sötétből. Napjainkban főleg Brazíliában, Argentínában, Venezuelában, Uruguay-ban és Kolumbiában követik a vallást a hívők. Bali misztikus táncai: A hinduizmus egy sajátos ágát űzik az indonéz Balin. Ennek a neve agama hindu dharma, aminek alapja az animista ősvallás. Balin a tánc alapvető társadalmi jelenség, emiatt minden vallás alapja, és a mai napig járják.

A rituális tánc elsősorban az ősök szellemének, az isteneknek, az ártó erőknek, a démonoknak szól egyfajta felajánlásként, de ugyanakkor azt a célt is szolgálja, hogy összekapcsolja a látható és a láthatatlan világot, az élőket a holtakkal.

Balin több rituális tánc létezik, de a következő kettő a legfontosabb:

– Wali tánc, ami leginkább az istentiszteletre hasonlít. Ez a mozgásforma vallási és erkölcsi útmutató.

– A Calonarang, eredetileg azt a célt szolgálta, hogy elűzze a járványokat, valamint ezzel vették le a rontást az emberekről. A tánccal megidézik a természetfeletti hatalmakat. Ezt rítust a falu papja kontrollálja, és ő hozza vissza normál tudatállapotba a transzba esett alanyokat.

(Forrás: noiportal.hu)