Szellemtörténetek, amelyektől többé nem mersz egyedül maradni
Hátborzongató sztorik, amelyek a legbátrabbakra is ráhozza a frászt.
Reggeltől estig olvashatjuk az interneten a különböző kísértettörténeteket, de olykor az ismerősök is képesek olyan sztorival előállni, amely hatására többé nem merünk egyedül maradni a lakásban, de a legijesztőbb az, amikor saját magunk látjuk, halljuk, hogy valami megmagyarázhatatlan történik körülöttünk. Az alábbi esetekben ez történt.
A zuhany: Nagyjából hajnali egy órakor ébredtem fel arra, hogy folyik a víz. Gondoltam, hogy a testvérem ért haza az éjjeli műszakból, de a víz nagyjából másfél óráig folyt, ezért felkeltem, és megnéztem, hogy mi történik. Senkit sem találtam a fürdőben, a testvérem még nem ért haza. Egyedül voltam a házban. Fogalmam sincs, hogy mi történt.
Az alvós alkalmazás: Néhány hónapja letöltöttem a mobiltelefonra a Sleep nevű, Android alkalmazást, aminek megvásároltam a prémium szolgáltatását. Az applikáció arra való, hogy felvegye az éjszakai hangokat, majd ebből szűri le, hogy mennyire alszunk mélyen.
Reggelente gyakran visszapörgetem, hogy miket vett fel. Az esetek többségében teljesen normális hangok voltak, ám az egyik furcsán hangzott. Ebben az időben egyedül aludtam, mégis a horkolás mellett hallottam, hogy a háttérben nyílik az ajtó. Már nem használom az alkalmazást.
A fiatal férfi: Amikor beköltöztünk egy házba, akkor az első fél évben minden szép és csendes volt. A szomszédok később elmesélték, hogy a ház előző lakóinak a fia meghalt, amikor motorbaleset érte. A furcsa dolgok akkor kezdődtek, amikor az édesapám.
Az egyik nap átjöttek a barátaink, akik nálunk aludtak. Éjjel a haverom felébresztett, és elmondta, hogy egy fiatal férfit látott a fürdőszobában. Megnéztem, de senkit sem találtam a fürdőben. A többi barátom is állította, hogy látták a magas, szőke férfit. Ezt követően néhány tárgy összetört, a szoba pedig sokkal hidegebb volt, mint indokolt lett volna. Elköltöztünk.
Éjszakai látogató: Csak 7 éves voltam, amikor az éjszaka közepén felriadtam, mert fájt a fülem. Szólni akartam az anyukámnak és a mostohaapámnak, ezért kimentem a szobámból. Valaki ült a nappali közepén, nagyon közel a szobám ajtajához. Az idegen furcsán nézett, a sötétben pedig nem tudtam kivenni, hogy ki az.
Megkérdeztem: - Anya, te vagy?
Az ismeretlen megrázta a fejét, mire azt kérdeztem: - Mike?
Megint fejrázás volt a válasz.
Végül jobbnak láttam, ha visszamegyek a szobámba, mert akkor nem kell elsétálnom a furcsa alak mellett. Visszabújtam az ágyba, lehunytam a szemem. Amikor megint kinyitottam, akkor észrevettem, hogy az idegen az ajtóban áll és furcsán vigyorog.
Teli torokból üvöltöttem. A mostohaapám baseball ütővel rohant ki a szobájából, de senkit sem talált, csak pár ruhát, amit anya összehajtogatva tett a székre.
A pince: A három testvérem közül én vagyok a legidősebb, ezért mindig nekem adták a legbénább szobát a szüleim, ha új helyre költöztünk. Egyszer a pinceszobát kaptam, de ez nem zavart, mert legalább egyedül lehettem. A legutóbbi háznál öt évet laktam a pinceszobában.
Abban az öt esztendőben szörnyű rémálmok és alvási paralízis kínzott. Két éjjel arra ébredtem fel, hogy egy lány áll az ágy lábánál. Nagyon fiatalnak látszott. Fekete ruhát viselt, a haja sötét. Nem mozdult, hangot se adott ki.
Azonnal eltakartam az arcomat, betakaróztam, a szívem hevesen vert. A szüleim soha sem hittek nekem, és azt képzelték, hogy megőrültem. Szerencsére elköltöztem, de amikor visszatértem a házba, akkor továbbra is rosszul éreztem magam a szobában. Az egyik testvérem, aki akkoriban a pinceszobában lakott, elárulta, hogy ő is hasonlót tapasztalt, mint én.
Amikor hívnak: Egy korábbi munkatársamnak volt egy Hunter nevű fia, aki négy vagy öt éves volt akkor, amikor a kollégám elmesélte, hogy a gyermeke gyakran rosszat álmodik. Ilyenkor inkább az apjával aludt.
Az egyik éjjel az apuka arra ébredt fel, hogy Hunter hívja, de nem apaként, hanem a nevén szólítja. A munkatársam bement a szobába, de a kisfia aludt. A kollégám felébresztette a kisfiát:
- Hunter, hívtál! Minden rendben?
A kisfiú erre így válaszolt:
- Apa, ha hívnak, akkor nem szabad válaszolni.
Hunter visszaaludt, reggel pedig nem emlékezett, hogy mi történt az éjjel.
Az alvajáró: Tízéves voltam, amikor ez a történet megesett velem. Amikor kicsi voltam, akkor csak nyitott ajtónál tudtam aludni. Volt egy időszak, amikor hajnali három és négy között mindig ébren voltam. Ilyenkor lépteket hallottam a nappaliból és az ebédlőből.
A léptek mindig megszűntek, amikor az ajtóm elé értek, de az egyik éjjel nem így történt. Akkor láttam meg egy árnyék kislányt/kisfiút, aki az ajtómban állva nézett engem, majd visszafordult a lépcsőn.
A lámpa: Pár évvel ezelőtt hajnali háromkor aludtunk a nejemmel, de lassan felébredtem a mély álomból. Felnéztem, amikor a lámpa lecsúszott az éjjeliszekrényről. Ahogy a padlón landolt, és széttört, úgy a feleségemmel rémülten ültünk fel. Miután megnyugodtunk, visszafeküdtünk. Úgy döntöttünk, hogy a lámpa romjainak feltakarítása ráér reggelig. Amikor másnap felébredtünk, akkor a lámpa az ágy végében állt, sértetlenül.
Az ajándék: 3 éves koromtól egészen 13 esztendős koromig éltem a Yosemite nemzeti park mellett. Semmi különös nem volt benne, csak egy nagy ház, négy hálószobával, közel a földúthoz, messze a civilizáció zajától. Amíg ott laktunk, addig mindig meglátogatott egy fehér ruhás lány, aki soha sem szólalt meg, de tudtam, hogy ott lesz, ha éjjel felébredek.
Az apukám mindig azt mondta, hogy a családunk férfitagjai mindig látták a szellemeket. A magyarázatom erre az volt, hogy kicsit skizofrén az egész famíliám. Nem igazán zavart a dolog, de valami mégis furcsa volt a lányban.
Amikor az apukám meghalt, akkor eladtuk a házat. Sohasem beszéltünk a vevőkkel, csak a nevüket tudtuk, és azt, hogy van egy fiuk, aki ugyanabba az iskolába jár, mint én, és gyakran felkavarva jött suliba, mert nem aludt. Ilyenkor egy kislányra panaszkodott, aki állandóan figyeli.
A szemtelen szellem: Úgy tízéves lehettem, amikor arra ébredtem fel éjjel, hogy valaki ül az ágyam lábánál. Azt hittem, az anyukám szeretne mondani valamit, de amikor kinyitottam a szemem, akkor egy sápadt, szem nélküli alak nyújtott felém egy kis fekete dobozt.
Rettegve, de felé nyúltam, majd visszarántottam a kezem. Behunytam a szemem, és mire újra kinyitottam, az alak eltűnt. Másnap elmeséltem az anyukámnak a dolgot, de biztosra vettem, hogy csak álmodtam az egészet.
Öt évvel később a barátnőmmel csináltuk a házi feladatunkat, amikor elkészültünk, akkor elaludt miközben arra várt, hogy a szülei érte jöjjenek. A szülők megérkeztek, ezért felébresztettem. A barátnőm rettegő tekintettel mutatott a sarokba, majd visszaaludt. Újra felébresztettem. Amikor teljesen felébredt, akkor egy szem nélküli alakról beszélt.
Megint öt év telt el. Ugyanezzel a barátnőmmel gyerekünk született. A kislány ekkor kétéves volt. Ebben az időben a régi hálószobámban éltünk a szüleim házában. A kislányom minden éjjel felébredt és beszélt. Egyszer megkérdeztem, hogy ilyenkor kihez beszél. Azt felelte, hogy egy kisfiúhoz, akinek nincs szeme, és elvesztette az anyukáját.
(Forrás: bizzarium.com)
Reggeltől estig olvashatjuk az interneten a különböző kísértettörténeteket, de olykor az ismerősök is képesek olyan sztorival előállni, amely hatására többé nem merünk egyedül maradni a lakásban, de a legijesztőbb az, amikor saját magunk látjuk, halljuk, hogy valami megmagyarázhatatlan történik körülöttünk. Az alábbi esetekben ez történt.A zuhany: Nagyjából hajnali egy órakor ébredtem fel arra, hogy folyik a víz. Gondoltam, hogy a testvérem ért haza az éjjeli műszakból, de a víz nagyjából másfél óráig folyt, ezért felkeltem, és megnéztem, hogy mi történik. Senkit sem találtam a fürdőben, a testvérem még nem ért haza. Egyedül voltam a házban. Fogalmam sincs, hogy mi történt.
Az alvós alkalmazás: Néhány hónapja letöltöttem a mobiltelefonra a Sleep nevű, Android alkalmazást, aminek megvásároltam a prémium szolgáltatását. Az applikáció arra való, hogy felvegye az éjszakai hangokat, majd ebből szűri le, hogy mennyire alszunk mélyen.
Reggelente gyakran visszapörgetem, hogy miket vett fel. Az esetek többségében teljesen normális hangok voltak, ám az egyik furcsán hangzott. Ebben az időben egyedül aludtam, mégis a horkolás mellett hallottam, hogy a háttérben nyílik az ajtó. Már nem használom az alkalmazást.
A fiatal férfi: Amikor beköltöztünk egy házba, akkor az első fél évben minden szép és csendes volt. A szomszédok később elmesélték, hogy a ház előző lakóinak a fia meghalt, amikor motorbaleset érte. A furcsa dolgok akkor kezdődtek, amikor az édesapám.
Az egyik nap átjöttek a barátaink, akik nálunk aludtak. Éjjel a haverom felébresztett, és elmondta, hogy egy fiatal férfit látott a fürdőszobában. Megnéztem, de senkit sem találtam a fürdőben. A többi barátom is állította, hogy látták a magas, szőke férfit. Ezt követően néhány tárgy összetört, a szoba pedig sokkal hidegebb volt, mint indokolt lett volna. Elköltöztünk.
Éjszakai látogató: Csak 7 éves voltam, amikor az éjszaka közepén felriadtam, mert fájt a fülem.
Megkérdeztem: - Anya, te vagy?
Az ismeretlen megrázta a fejét, mire azt kérdeztem: - Mike?
Megint fejrázás volt a válasz.
Végül jobbnak láttam, ha visszamegyek a szobámba, mert akkor nem kell elsétálnom a furcsa alak mellett. Visszabújtam az ágyba, lehunytam a szemem. Amikor megint kinyitottam, akkor észrevettem, hogy az idegen az ajtóban áll és furcsán vigyorog.
Teli torokból üvöltöttem. A mostohaapám baseball ütővel rohant ki a szobájából, de senkit sem talált, csak pár ruhát, amit anya összehajtogatva tett a székre.
A pince: A három testvérem közül én vagyok a legidősebb, ezért mindig nekem adták a legbénább szobát a szüleim, ha új helyre költöztünk. Egyszer a pinceszobát kaptam, de ez nem zavart, mert legalább egyedül lehettem. A legutóbbi háznál öt évet laktam a pinceszobában.
Abban az öt esztendőben szörnyű rémálmok és alvási paralízis kínzott. Két éjjel arra ébredtem fel, hogy egy lány áll az ágy lábánál. Nagyon fiatalnak látszott. Fekete ruhát viselt, a haja sötét. Nem mozdult, hangot se adott ki.
Azonnal eltakartam az arcomat, betakaróztam, a szívem hevesen vert. A szüleim soha sem hittek nekem, és azt képzelték, hogy megőrültem. Szerencsére elköltöztem, de amikor visszatértem a házba, akkor továbbra is rosszul éreztem magam a szobában. Az egyik testvérem, aki akkoriban a pinceszobában lakott, elárulta, hogy ő is hasonlót tapasztalt, mint én.
Amikor hívnak: Egy korábbi munkatársamnak volt egy Hunter nevű fia, aki négy vagy öt éves volt akkor, amikor a kollégám elmesélte, hogy a gyermeke gyakran rosszat álmodik. Ilyenkor inkább az apjával aludt.
Az egyik éjjel az apuka arra ébredt fel, hogy Hunter hívja, de nem apaként, hanem a nevén szólítja. A munkatársam bement a szobába, de a kisfia aludt. A kollégám felébresztette a kisfiát:
- Hunter, hívtál! Minden rendben?
A kisfiú erre így válaszolt:
- Apa, ha hívnak, akkor nem szabad válaszolni.
Hunter visszaaludt, reggel pedig nem emlékezett, hogy mi történt az éjjel.
Az alvajáró: Tízéves voltam, amikor ez a történet megesett velem. Amikor kicsi voltam, akkor csak nyitott ajtónál tudtam aludni. Volt egy időszak, amikor hajnali három és négy között mindig ébren voltam. Ilyenkor lépteket hallottam a nappaliból és az ebédlőből.A léptek mindig megszűntek, amikor az ajtóm elé értek, de az egyik éjjel nem így történt. Akkor láttam meg egy árnyék kislányt/kisfiút, aki az ajtómban állva nézett engem, majd visszafordult a lépcsőn.
A lámpa: Pár évvel ezelőtt hajnali háromkor aludtunk a nejemmel, de lassan felébredtem a mély álomból. Felnéztem, amikor a lámpa lecsúszott az éjjeliszekrényről. Ahogy a padlón landolt, és széttört, úgy a feleségemmel rémülten ültünk fel. Miután megnyugodtunk, visszafeküdtünk. Úgy döntöttünk, hogy a lámpa romjainak feltakarítása ráér reggelig. Amikor másnap felébredtünk, akkor a lámpa az ágy végében állt, sértetlenül.
Az ajándék: 3 éves koromtól egészen 13 esztendős koromig éltem a Yosemite nemzeti park mellett. Semmi különös nem volt benne, csak egy nagy ház, négy hálószobával, közel a földúthoz, messze a civilizáció zajától. Amíg ott laktunk, addig mindig meglátogatott egy fehér ruhás lány, aki soha sem szólalt meg, de tudtam, hogy ott lesz, ha éjjel felébredek.
Az apukám mindig azt mondta, hogy a családunk férfitagjai mindig látták a szellemeket. A magyarázatom erre az volt, hogy kicsit skizofrén az egész famíliám. Nem igazán zavart a dolog, de valami mégis furcsa volt a lányban.
Amikor az apukám meghalt, akkor eladtuk a házat. Sohasem beszéltünk a vevőkkel, csak a nevüket tudtuk, és azt, hogy van egy fiuk, aki ugyanabba az iskolába jár, mint én, és gyakran felkavarva jött suliba, mert nem aludt. Ilyenkor egy kislányra panaszkodott, aki állandóan figyeli.
A szemtelen szellem: Úgy tízéves lehettem, amikor arra ébredtem fel éjjel, hogy valaki ül az ágyam lábánál. Azt hittem, az anyukám szeretne mondani valamit, de amikor kinyitottam a szemem, akkor egy sápadt, szem nélküli alak nyújtott felém egy kis fekete dobozt.Rettegve, de felé nyúltam, majd visszarántottam a kezem. Behunytam a szemem, és mire újra kinyitottam, az alak eltűnt. Másnap elmeséltem az anyukámnak a dolgot, de biztosra vettem, hogy csak álmodtam az egészet.
Öt évvel később a barátnőmmel csináltuk a házi feladatunkat, amikor elkészültünk, akkor elaludt miközben arra várt, hogy a szülei érte jöjjenek. A szülők megérkeztek, ezért felébresztettem. A barátnőm rettegő tekintettel mutatott a sarokba, majd visszaaludt. Újra felébresztettem. Amikor teljesen felébredt, akkor egy szem nélküli alakról beszélt.
Megint öt év telt el. Ugyanezzel a barátnőmmel gyerekünk született. A kislány ekkor kétéves volt. Ebben az időben a régi hálószobámban éltünk a szüleim házában. A kislányom minden éjjel felébredt és beszélt. Egyszer megkérdeztem, hogy ilyenkor kihez beszél. Azt felelte, hogy egy kisfiúhoz, akinek nincs szeme, és elvesztette az anyukáját.
(Forrás: bizzarium.com)
Hozzászólások