Szerelmi kötés a temetőben
Rengeteg hiedelem kapcsolódik a halálhoz, és a temetőhöz, ahol nagy bátorság kell ahhoz, hogy elvégezzük a szerelmet hozó szertartást. 
Közeledik a halottak napja, amikor nagyon sokan elkezdünk érdeklődni, hogy milyen babonák és legendák kapcsolódnak a temetőhöz, és a halottakhoz.
A temetkezés, és a Halloween történelméről már ejtettünk néhány szót, de ezzel még korántsem jártuk körbe a témát, hiszen rengeteg hiedelem él még a világon.
A temetőhöz, a sírokhoz, és a temetői földhöz is rengeteg babona kapcsolódik. Nagyszüleink például mindig alaposan lepucolták a cipőjük talpát, ha temetőben jártak, hogy ne vigyenek be a házba halott földet, mert az csak bajt hoz rájuk.
Más hiedelem szerint egy marék föld a sírról megszünteti a gyerekek szenvedését. Ha pedig egy rugdosós tehén hátára kötöttek belőle, akkor az elfelejtette a rossz tulajdonságát.
Amennyiben gyógyító erejű fűre volt szükségük, akkor éjfélkor mentek ki a temetőbe, és hét sírról szedtek füvet! Ha rontást is szerettek volna elhárítani, akkor a fejfájáról szedtek le egy szilánkot, de akkor is szereztek egyet, ha nem akarták, hogy a halott visszatérjen, ugyanis akkor szilánkot kell füstölni a házban.
Régen őseink a nagy szárasság idején fejfát áztattak a patakban, hogy végre eleredjen az eső. Aki szerencsét akart, az koporsó szilánkot vett magához. A koporsószeget azért tartották meg, hogy meggyógyítsa a fülfájást. A koporsószeget a jászolba, ülőbe is tették, hogy bőséget hozzon.
Ha a temetőben koponyát találtak, akkor azt elégették, hogy a porával kigyógyítsák a részegeket a káros szenvedélyükből. Jászol alá is ásták a port, hogy kövérek és fényesek legyenek az állatok.
A halállal és a túlvilággal kapcsolatban kimeríthetetlen a babonák forrása, aminek az is az oka, hogy sokan félünk az elmúlástól, és ezért reméljük, hogy a halál után vár ránk valami, nem pedig a nagy üres sötétség.
A halálán lévő emberéért állítólag mindig egy olyan rokon jön el, aki már itt hagyta a földi létet, és elkíséri a túlvilágra a lelket, akinek el kell számolnia a földi életével. Ha véget ért a számot adása, akkor a mennybe, a tisztítótűzbe, a pokol tornácára, vagy a pokolba kerül.
Egyes hiedelmek szerint a mennyországba keskeny, tövises ösvényen kell végigmennie az elhunyt léleknek, hogy elérjen a kapuhoz, ami előtt Szent Péter őrködik. Ő irányít el mindenkit, hogy hol fogja eltölteni az örökkévalóságot.
A tisztítótűz célja az, hogy megszabadítsa az embert a bűneitől. Minél tisztább lesz a lelke, annál jobban emelkedik fel, míg végül az angyalok eljönnek érte, és felviszik a mennyországba.
A pokolba hosszú út vezet, ami egyenesen a föld alá visz, ahol pörkölődés, szurokba főzés, örökös szomjúság, és más válogatott kínok várják az elkárhozott lelket. A tolvajokat például a kezüknél fogva lógatják fel, míg a pletykálkodós emberek a nyelvükön lógnak.
Akik a pokol legmélyebb szintjén vannak, azok követték el a legnagyobb bűnöket, amiért örökre szenvedni fognak. Akik a legfelső szinten, tehát a purgatóriumban tartózkodnak, azok csak rövid időt töltenek el ott.
A poklot szögesdrót veszi körül, és, hogy még nyomasztóbb legyen a légkör, egy óra megállás nélkül a következőt üti: SO-HA-TÖB-BÉ, MIND-Ö-RÖK-KÉ
A babonák szerint nem mindenkinek adatig meg az, hogy a halála után a túlvilágra kerüljön, mert itt ragad. Belőlük lesznek a szellemek, akikhez szintén megszámlálhatatlan népi hiedelem köthető.
A lélek a halál után, elhagyja a testet, de nem megy messzire. A koporsója lezárása után, annak a fedelére ül, majd a temetés után a sírjelre telepszik, és leváltja az előtte meghalt lelket a temetőőrségből.
A halott lelke összesen 40 napig tartózkodik a földön. Mindig éjfélkor kezd bolyongani, de az első kakasszóra távozik, mert a napsugár ártalmas a számára, úgyhogy fényes nappal nem kell félnünk attól, hogy szellemmel találkozunk.
Miután letelt a 40 nap, a lélek elindul a túlvilágra, és ezzel végképp eltávozik, hacsak nem volt olyan nagy vétke életében, amiért nem léphet be a túlvilágra, mert akkor itt ragad, és belőle lesz a kísértet.
Arra ne is számítsunk, hogy teljes valójában pillanthatunk meg egy lelket, mert láthatatlanok. A szellemek jelenlétére csak abból lehet következtetni, hogy zajt csapnak, csörömpölnek, leverik a tárgyakat, becsapják az ajtó, és az állatok, főleg a kutyák, őrülten kezdenek viselkedni.
A földön rekedt lelkeknek mindig valamilyen befejezetlen ügyük van. Az élőkkel szemben lehetnek jó vagy rossz szándékkal. Fontos, hogy semmiféleképpen se ijedjünk meg tőlük! ha úgy érezzük, hogy szellem van a közelünkben, akkor vessünk keresztet, és mondjuk a következőt:
„Minden jó lélek dicséri az Urat! Te mit akarsz?” – ha ez elhangzott, akkor a lélek megosztja velünk a jövetele okát.
Halottat idézni több ok miatt se szabad. Egyrészről azért nem, mert a hozzá nem értők csak bajt hoznak magukra, másrészről ezt zaklatásnak veszik az elhunytak, akik minden idézés után fordulnak egyet a sírjukban.
Egyes babonák úgy tartották, hogy le kell szögezni az elhunytat a koporsójában, és akkor nem térnek vissza. Más településeken az ablakon vitték ki a halottat, hogy ne térjen vissza, de akadt olyan hely, ahol zajt csaptak, hogy elijesszék a lelket.
Akadt olyan babona is, amely miatt a halott haját, vagy a szemfedője egy darabját füstölték el, vagy a koporsót a küszöbhöz érintették, hogy megakadályozzák a visszajárást. Annak érdekében, hogy a léleknek sima útja legyen, azonnal kinyitották az ablakot, amikor beállt a halál. Akik viszont azt akarták, hogy a szeretett személy lelke visszajöjjön, azok sírkereszttel tüzeltek, és kifőzték az elhunyt ruháját.
Máshol attól féltek, hogy a halott magával visz valakit a családból, ezért a koporsó lezárása előtt megfogták az elhunyt lábujját. Ugyanez volt annak is a célja, ha a temetésről hazaértek, és a kéménybe, vagy a kemencébe kiabáltak.
A temetőhöz, és a halálhoz nem csak túlvilági babonák kapcsolódnak. A lányok akár szerelmet is varázsolhatnak maguknak, ha elég bátrak, és biztos nagyon vágynak az adott személy szerelmére.
A kötéshez először is el kell lopni a kiszemelt férfi ingét, amit éjszaka, titokban ki kell vinni a temetőbe, ahol egy névtelen sírba kell elásni a ruhadarabot. Ezután a lányoknak meztelenre kell vetkőzniük, és a friss hanton meg kell hemperegniük, majd felöltözhetnek, és hazamehetnek.
Három nappal később vissza kell térniük a temetőbe, hogy kiássák az inget, amit ezután vissza kell csempészniük a kiszemelt ruhatárába, majd rá kell venniük a férfit, hogy felvegye az inget. Ha ezt megteszi, akkor azonnal beleszeret abba a lányba, aki elvégezte a szertartást.
(Forrás: ghost.abbcenter.com)
Közeledik a halottak napja, amikor nagyon sokan elkezdünk érdeklődni, hogy milyen babonák és legendák kapcsolódnak a temetőhöz, és a halottakhoz.
A temetkezés, és a Halloween történelméről már ejtettünk néhány szót, de ezzel még korántsem jártuk körbe a témát, hiszen rengeteg hiedelem él még a világon.
A temetőhöz, a sírokhoz, és a temetői földhöz is rengeteg babona kapcsolódik. Nagyszüleink például mindig alaposan lepucolták a cipőjük talpát, ha temetőben jártak, hogy ne vigyenek be a házba halott földet, mert az csak bajt hoz rájuk.
Más hiedelem szerint egy marék föld a sírról megszünteti a gyerekek szenvedését. Ha pedig egy rugdosós tehén hátára kötöttek belőle, akkor az elfelejtette a rossz tulajdonságát.
Amennyiben gyógyító erejű fűre volt szükségük, akkor éjfélkor mentek ki a temetőbe, és hét sírról szedtek füvet! Ha rontást is szerettek volna elhárítani, akkor a fejfájáról szedtek le egy szilánkot, de akkor is szereztek egyet, ha nem akarták, hogy a halott visszatérjen, ugyanis akkor szilánkot kell füstölni a házban.
Régen őseink a nagy szárasság idején fejfát áztattak a patakban, hogy végre eleredjen az eső. Aki szerencsét akart, az koporsó szilánkot vett magához. A koporsószeget azért tartották meg, hogy meggyógyítsa a fülfájást. A koporsószeget a jászolba, ülőbe is tették, hogy bőséget hozzon.
Ha a temetőben koponyát találtak, akkor azt elégették, hogy a porával kigyógyítsák a részegeket a káros szenvedélyükből. Jászol alá is ásták a port, hogy kövérek és fényesek legyenek az állatok.
A halállal és a túlvilággal kapcsolatban kimeríthetetlen a babonák forrása, aminek az is az oka, hogy sokan félünk az elmúlástól, és ezért reméljük, hogy a halál után vár ránk valami, nem pedig a nagy üres sötétség.A halálán lévő emberéért állítólag mindig egy olyan rokon jön el, aki már itt hagyta a földi létet, és elkíséri a túlvilágra a lelket, akinek el kell számolnia a földi életével. Ha véget ért a számot adása, akkor a mennybe, a tisztítótűzbe, a pokol tornácára, vagy a pokolba kerül.
Egyes hiedelmek szerint a mennyországba keskeny, tövises ösvényen kell végigmennie az elhunyt léleknek, hogy elérjen a kapuhoz, ami előtt Szent Péter őrködik. Ő irányít el mindenkit, hogy hol fogja eltölteni az örökkévalóságot.
A tisztítótűz célja az, hogy megszabadítsa az embert a bűneitől. Minél tisztább lesz a lelke, annál jobban emelkedik fel, míg végül az angyalok eljönnek érte, és felviszik a mennyországba.
A pokolba hosszú út vezet, ami egyenesen a föld alá visz, ahol pörkölődés, szurokba főzés, örökös szomjúság, és más válogatott kínok várják az elkárhozott lelket. A tolvajokat például a kezüknél fogva lógatják fel, míg a pletykálkodós emberek a nyelvükön lógnak.
Akik a pokol legmélyebb szintjén vannak, azok követték el a legnagyobb bűnöket, amiért örökre szenvedni fognak. Akik a legfelső szinten, tehát a purgatóriumban tartózkodnak, azok csak rövid időt töltenek el ott.
A poklot szögesdrót veszi körül, és, hogy még nyomasztóbb legyen a légkör, egy óra megállás nélkül a következőt üti: SO-HA-TÖB-BÉ, MIND-Ö-RÖK-KÉ
A babonák szerint nem mindenkinek adatig meg az, hogy a halála után a túlvilágra kerüljön, mert itt ragad. Belőlük lesznek a szellemek, akikhez szintén megszámlálhatatlan népi hiedelem köthető.A lélek a halál után, elhagyja a testet, de nem megy messzire. A koporsója lezárása után, annak a fedelére ül, majd a temetés után a sírjelre telepszik, és leváltja az előtte meghalt lelket a temetőőrségből.
A halott lelke összesen 40 napig tartózkodik a földön. Mindig éjfélkor kezd bolyongani, de az első kakasszóra távozik, mert a napsugár ártalmas a számára, úgyhogy fényes nappal nem kell félnünk attól, hogy szellemmel találkozunk.
Miután letelt a 40 nap, a lélek elindul a túlvilágra, és ezzel végképp eltávozik, hacsak nem volt olyan nagy vétke életében, amiért nem léphet be a túlvilágra, mert akkor itt ragad, és belőle lesz a kísértet.
Arra ne is számítsunk, hogy teljes valójában pillanthatunk meg egy lelket, mert láthatatlanok. A szellemek jelenlétére csak abból lehet következtetni, hogy zajt csapnak, csörömpölnek, leverik a tárgyakat, becsapják az ajtó, és az állatok, főleg a kutyák, őrülten kezdenek viselkedni.
A földön rekedt lelkeknek mindig valamilyen befejezetlen ügyük van. Az élőkkel szemben lehetnek jó vagy rossz szándékkal. Fontos, hogy semmiféleképpen se ijedjünk meg tőlük! ha úgy érezzük, hogy szellem van a közelünkben, akkor vessünk keresztet, és mondjuk a következőt:
„Minden jó lélek dicséri az Urat! Te mit akarsz?” – ha ez elhangzott, akkor a lélek megosztja velünk a jövetele okát.
Halottat idézni több ok miatt se szabad. Egyrészről azért nem, mert a hozzá nem értők csak bajt hoznak magukra, másrészről ezt zaklatásnak veszik az elhunytak, akik minden idézés után fordulnak egyet a sírjukban.
Egyes babonák úgy tartották, hogy le kell szögezni az elhunytat a koporsójában, és akkor nem térnek vissza. Más településeken az ablakon vitték ki a halottat, hogy ne térjen vissza, de akadt olyan hely, ahol zajt csaptak, hogy elijesszék a lelket.
Akadt olyan babona is, amely miatt a halott haját, vagy a szemfedője egy darabját füstölték el, vagy a koporsót a küszöbhöz érintették, hogy megakadályozzák a visszajárást. Annak érdekében, hogy a léleknek sima útja legyen, azonnal kinyitották az ablakot, amikor beállt a halál. Akik viszont azt akarták, hogy a szeretett személy lelke visszajöjjön, azok sírkereszttel tüzeltek, és kifőzték az elhunyt ruháját.
Máshol attól féltek, hogy a halott magával visz valakit a családból, ezért a koporsó lezárása előtt megfogták az elhunyt lábujját. Ugyanez volt annak is a célja, ha a temetésről hazaértek, és a kéménybe, vagy a kemencébe kiabáltak.A temetőhöz, és a halálhoz nem csak túlvilági babonák kapcsolódnak. A lányok akár szerelmet is varázsolhatnak maguknak, ha elég bátrak, és biztos nagyon vágynak az adott személy szerelmére.
A kötéshez először is el kell lopni a kiszemelt férfi ingét, amit éjszaka, titokban ki kell vinni a temetőbe, ahol egy névtelen sírba kell elásni a ruhadarabot. Ezután a lányoknak meztelenre kell vetkőzniük, és a friss hanton meg kell hemperegniük, majd felöltözhetnek, és hazamehetnek.
Három nappal később vissza kell térniük a temetőbe, hogy kiássák az inget, amit ezután vissza kell csempészniük a kiszemelt ruhatárába, majd rá kell venniük a férfit, hogy felvegye az inget. Ha ezt megteszi, akkor azonnal beleszeret abba a lányba, aki elvégezte a szertartást.
(Forrás: ghost.abbcenter.com)
Hozzászólások