Történetek a méltatlanul elhanyagolt vámpírokról
Öt hírhedt vérszívó, akik a történelem homályába vesztek.
Amióta világ a világ mindig voltak néhányan, akik halhatatlan világhírnévre tettek szert, míg másokról egy lábjegyzet sem lelhető fel. Nincs ez másképpen a legendákkal se. Néhányat mind ismerünk, míg a többiről sosem hallottunk, pedig lehet, hogy sokkal érdekesebbek, mint az a pár, amit milliószor olvastunk már.
Ilyenek a szellemtörténetek, az átkok, vagy éppen a vámpírok, akik esetében azonnal Drakula jut az eszünkbe, ám nem ő volt az egyetlen vérszívó, akitől évszázadokkal ezelőtt rettegtek az emberek.
A következő öt történet olyan vámpírokról szól, akik anno híresek voltak, de mára a feledés homályába vesztek.
A Croglin Grange vámpírja: Az 1800-as években úgy döntött a háromtagú Cranwell család, hogy vesznek egy házat Cumbriában, a Croglin Grange birtokon. A beköltözés után, az egyik nyári éjszakán, az álmatlanul forgolódó Lady Cranwell furcsa fényekre figyelt fel.
A nő ki akarta deríteni, hogy mit lát, ezért elhúzta a függönyt. Ahogy ezt megtette, egy lángoló, tüzes szempárral találta szembe magát. A tekintet teljesen megbabonázta Lady Cranwellt.
A lény kihasználta, hogy a nő meg sem bír mozdulni. Beugrott az ablakon, és Lady Cranwell nyakába mélyesztette a fogait. Szerencsére Lady Cranwell testvérei felébredtek, és időben a húguk segítségére siettek.
A macskaszerű vámpír elmenekült, Lady Cranwell pedig súlyos sérüléseket szenvedett, de életben maradt. A sokk után, a család úgy döntött, hogy Svájcba költöznek, hogy Lady Cranwell kiheverje a traumát, és felgyógyuljon a sérüléseiből.
A család egy évvel később utazott vissza az otthonukba. Egy újabb forró nyári estén Lady Cranwell kaparászást hallott, és úgy látszott, nem tanult a korábbi esetből, mert megint felkelt megnézni, hogy mi zavarja az alvásban.
Újra a ráncos barnaképű, vörös szemű vámpír lesett az áldozatára, aki teli torokból sikoltott. Lady Cranwell testvérei meghallották a húguk hangját, de most felkészültebben rohantak a segítségére.
Az egyik férfinak sikerült meglőnie a lényt, ami elmenekült, de a testvérek, és a dühös csőcselék nem vesztette el a vámpír nyomát. Hamarosan egy régi kriptánál kötöttek ki, amiben felfedezték a lény testét. Miután elégették, megszűntek a támadások.
Melrose Abbey „Kutya papja”: A XI.
Melrose Abbey-t a ciszterci szerzetesek lakták 1138-ben. Közéjük tartott a Kutyapap, aki egyáltalán nem élt szent életet, hiszen nem vetette meg a hedonizmust, a bűncselekményeket, és a szexet. Sőt, a testiség annyira érdekelte, hogy még halála után is visszajárt a szeretőjéhez.
Az elhunyt Kutyapap kísértetként bolyongott, áldozatai vérét szívta, terrorizálta a helyi lakosokat, denevérré változott, és megpróbált berepülni a templomba, ami sikertelen kísérlet volt.
A helyiek és a szerető azt remélték, hogy a szerzetesek megoldják az ügyet. Az egyik idős, vagy a legidősebb szerzetes összefogott két noviciussal és két másik férfi ismerősével, hogy kivizsgálják az ügyet.
Először a Kutyapap sírját akarták megnézni, ám rémülten látták, hogy a szerzetes kilebeg onnan, és üldözőbe veszi őket. Az egyik ledermedt szerzetesnek sikerült annyira magához térnie, hogy a fejszéjével verje vissza a vámpírt, aki a sírján keresztül eltűnt.
A halálra rémült csapat visszavonulót fájt, de hajnalban visszamentek, hogy lemészárolják a vámpírt. Amikor felnyitották a Kutyapap sírját, akkor azt látták, hogy a holttest egy vértócsában fekszik.
A delegáció elégette a szerzetes testét, majd szétszórták a hamvait. A terror ezzel véget ért a környéken, ám a legendák szerint, a Kutyapap még mindig kísért a területen.
Jure Grando: Az Isztriai-félszigeten található Kringa faluja, ahol Jure Grando élt a XVII. században. Grando arról vált híressé, hogy a halála után 16 évvel, 1672-ben visszatért a sírból, és pokollá tette a helyiek életét.
A falusiak arra figyeltek fel, hogy valaki bekopog hozzájuk éjszaka. Ez azért volt rémisztő, mert pár nap múlva meghalt valaki, ha korábban kopogtak az ajtaján. A vámpír megjelent az özvegyénél, akit szexuálisan zaklatott. Az asszony később azt mondta, hogy Grando úgy nézett ki, mint egy mosolygó hulla, ami zilálva veszi a levegőt.
Ahogy lenni szokott, úgy a faluban is összeverődött néhány önkéntes vámpírvadász. Közöttük volt Giorgio Atya, aki keresztet nyomott a vámpír arcába, majd azt mondta, hogy: „Íme Jézus Krisztus, te vámpír! Ne kínozz bennünket tovább!” Grando szemében erre könnyek jelentek meg, de nem pusztult el.
Egy másik csapat, Miho Radetić elöljáróval az élen meg akarta karózni az elfogott vérszívót, ám a galagonya karó lepattant Grando mellkasáról. A falusiak nem adták fel, mert másnap felfegyverkeztek, és karókkal, kereszttel, lámpával vonultak ki a temetőbe, ahol kiásták a vámpír koporsóját.
Amikor felnyitották a szarkofágot, akkor Grando tökéletesen épp testével, mosolygó arcával találták magukat szembe. Giorgio Atya megint szent szavak mellett akarta leszúrni a vámpírt, de annyira remegett a keze, hogy a karó nem hatolt át Grando mellkasán.
Giorgio Atya ettől annyira ideges lett, hogy exorcista imákat kezdett hangoztatni, miközben Stipan Milašić, egy helyi, lefűrészelte a vámpír fejét. A munka sok mocsokkal járt, hiszen Grando üvöltött, a koporsó pedig úszott a vérben. A hentesmunka mégis megérte, mert ez után megszűnt a horror a faluban.
Érdekesség, hogy Kringa nem felejtette el a vámpírt, sőt, úgy döntöttek, hogy meglovagolják azt, hogy napjainkban milyen népszerűségnek örvendenek a vérszívók, ezért a polgármester eldöntötte, hogy múzeumot nyit. A Caffe bar Vampir mindenkit szeretettel vár, aki kíváncsi a történet részleteire.
A New England-i vámpír(ok): Nem olyan régen, 1990-ben fedeztek fel egy ijesztő sírt Griswold-ben (Connecticut), amikor két kisfiú ott játszott, és egyikük nevetve vitt haza egy csontot a temetőből.
Kiderült, hogy a gyerekek egy 1700-as évekbeli, 29 tagból álló farmer család maradványait találták meg. Amikor a szakemberek átnézték a helyet, akkor egyszerű fakoporsókat találtak, amelyekben nem volt semmi furcsa, kivéve egyet.
A 4-es jelzésű sírhelyen talált koporsót pirosra festették. A benne talált csontokat pedig úgy rendezték át, mint ahogy az a Jolly Roger nevű kalózzászlón látható. A vizsgálatokból kiderült, hogy a sírban egy ötvenes éveiben járó férfi feküdt, aki az 1830-as években halt meg, és a koporsóján a J. B monogram állt.
Az archeológiai vizsgálatokból az is kiderült, hogy a testet lefejezték, eltörték a bordáit, és más sérüléseket is elszenvedett a halála után öt évvel. A tudósok nem értették, hogy miféle vandalizmussal találták szembe magukat, és mi értelme van megölni valakit, aki már öt éve halott.
Ugyancsak idetartózik egy másik történet, amely Jewett City-ben történt, 1854-ben, amikor a helyiek exhumáltak néhány tetemet, mert úgy hitték, hogy azok vámpírok, és este kimásznak a koporsójukból, hogy a helyiek vénájából lakmározzanak.
A horrorról néhány korabeli újságcikk számolt be. Ezekből derült ki az is, hogy a leghírhedtebb vámpírok egy család tagjai voltak. A Ray família sorjában halt bele a tuberkulózisba, majd visszajártak, hogy vért igyanak.
A helyiek itt is összefogtak, és levadászták a vámpírokat, akiknek a csontjait halálfej pózba rendezték el. A folkloristák szerint ugyanez történt a Griswold-ben talált piros koporsó esetében is.
Sava Savanović: Végezetül ismerjük meg egy szerb vámpír történetét, aki állítólag még ma is köztünk jár, és éppen új otthont keres magának. A legenda szerint, Sava Savanović egy régi malomban élt a Rogačica folyónál, Zarožje falujában Bajina Bašta községben.
A vámpír állítólag azoknak a vénáját csapolta le, akik éjszaka a közelben jártak. A történet furcsasága az, hogy a vámpírtámadások akkor értek véget, amikor évtizedekkel később összedőlt a malom.
Állítólag azonban manapság újra megjelent Sava Savanović, és új otthont keres magának, ezért a polgármester felszólította a lakosságot, hogy tartsanak maguknál fokhagymát, keresztet és karót.
A történet érdekessége, hogy a malom a Jagodić család tulajdonában van, és 1950-ben felújították, hogy igazi turista látványosság legyen, ám a malom újra omladozni kezdett. A helyiek szeretnék, ha felújítanák, mert számukra fontos a vámpírkultusz, no meg nem jönne rosszul nekik az a pénz, amit a turistáktól kapnának.
A malomhoz mégsem mernek hozzányúlni, mert amióta lebontották, azóta megmagyarázhatatlan hangok, zörejek hallhatóak ott, és rejtélyes állatgyilkosságok borzolják az emberek idegeit.
(Forrás: noiportal.hu)
Amióta világ a világ mindig voltak néhányan, akik halhatatlan világhírnévre tettek szert, míg másokról egy lábjegyzet sem lelhető fel. Nincs ez másképpen a legendákkal se. Néhányat mind ismerünk, míg a többiről sosem hallottunk, pedig lehet, hogy sokkal érdekesebbek, mint az a pár, amit milliószor olvastunk már.Ilyenek a szellemtörténetek, az átkok, vagy éppen a vámpírok, akik esetében azonnal Drakula jut az eszünkbe, ám nem ő volt az egyetlen vérszívó, akitől évszázadokkal ezelőtt rettegtek az emberek.
A következő öt történet olyan vámpírokról szól, akik anno híresek voltak, de mára a feledés homályába vesztek.
A Croglin Grange vámpírja: Az 1800-as években úgy döntött a háromtagú Cranwell család, hogy vesznek egy házat Cumbriában, a Croglin Grange birtokon. A beköltözés után, az egyik nyári éjszakán, az álmatlanul forgolódó Lady Cranwell furcsa fényekre figyelt fel.
A nő ki akarta deríteni, hogy mit lát, ezért elhúzta a függönyt. Ahogy ezt megtette, egy lángoló, tüzes szempárral találta szembe magát. A tekintet teljesen megbabonázta Lady Cranwellt.
A lény kihasználta, hogy a nő meg sem bír mozdulni. Beugrott az ablakon, és Lady Cranwell nyakába mélyesztette a fogait. Szerencsére Lady Cranwell testvérei felébredtek, és időben a húguk segítségére siettek.
A macskaszerű vámpír elmenekült, Lady Cranwell pedig súlyos sérüléseket szenvedett, de életben maradt. A sokk után, a család úgy döntött, hogy Svájcba költöznek, hogy Lady Cranwell kiheverje a traumát, és felgyógyuljon a sérüléseiből.
A család egy évvel később utazott vissza az otthonukba. Egy újabb forró nyári estén Lady Cranwell kaparászást hallott, és úgy látszott, nem tanult a korábbi esetből, mert megint felkelt megnézni, hogy mi zavarja az alvásban.
Újra a ráncos barnaképű, vörös szemű vámpír lesett az áldozatára, aki teli torokból sikoltott. Lady Cranwell testvérei meghallották a húguk hangját, de most felkészültebben rohantak a segítségére.
Az egyik férfinak sikerült meglőnie a lényt, ami elmenekült, de a testvérek, és a dühös csőcselék nem vesztette el a vámpír nyomát. Hamarosan egy régi kriptánál kötöttek ki, amiben felfedezték a lény testét. Miután elégették, megszűntek a támadások.
Melrose Abbey „Kutya papja”: A XI. századi Skót határon élt Melrose Abbey papja, akinek a „Kutyapap” fedőnevet adták, mert az volt a hobbija, hogy lóháton, egy falka kutya társaságában vadászott.
Melrose Abbey-t a ciszterci szerzetesek lakták 1138-ben. Közéjük tartott a Kutyapap, aki egyáltalán nem élt szent életet, hiszen nem vetette meg a hedonizmust, a bűncselekményeket, és a szexet. Sőt, a testiség annyira érdekelte, hogy még halála után is visszajárt a szeretőjéhez.
Az elhunyt Kutyapap kísértetként bolyongott, áldozatai vérét szívta, terrorizálta a helyi lakosokat, denevérré változott, és megpróbált berepülni a templomba, ami sikertelen kísérlet volt.
A helyiek és a szerető azt remélték, hogy a szerzetesek megoldják az ügyet. Az egyik idős, vagy a legidősebb szerzetes összefogott két noviciussal és két másik férfi ismerősével, hogy kivizsgálják az ügyet.
Először a Kutyapap sírját akarták megnézni, ám rémülten látták, hogy a szerzetes kilebeg onnan, és üldözőbe veszi őket. Az egyik ledermedt szerzetesnek sikerült annyira magához térnie, hogy a fejszéjével verje vissza a vámpírt, aki a sírján keresztül eltűnt.
A halálra rémült csapat visszavonulót fájt, de hajnalban visszamentek, hogy lemészárolják a vámpírt. Amikor felnyitották a Kutyapap sírját, akkor azt látták, hogy a holttest egy vértócsában fekszik.
A delegáció elégette a szerzetes testét, majd szétszórták a hamvait. A terror ezzel véget ért a környéken, ám a legendák szerint, a Kutyapap még mindig kísért a területen.
Jure Grando: Az Isztriai-félszigeten található Kringa faluja, ahol Jure Grando élt a XVII. században. Grando arról vált híressé, hogy a halála után 16 évvel, 1672-ben visszatért a sírból, és pokollá tette a helyiek életét.A falusiak arra figyeltek fel, hogy valaki bekopog hozzájuk éjszaka. Ez azért volt rémisztő, mert pár nap múlva meghalt valaki, ha korábban kopogtak az ajtaján. A vámpír megjelent az özvegyénél, akit szexuálisan zaklatott. Az asszony később azt mondta, hogy Grando úgy nézett ki, mint egy mosolygó hulla, ami zilálva veszi a levegőt.
Ahogy lenni szokott, úgy a faluban is összeverődött néhány önkéntes vámpírvadász. Közöttük volt Giorgio Atya, aki keresztet nyomott a vámpír arcába, majd azt mondta, hogy: „Íme Jézus Krisztus, te vámpír! Ne kínozz bennünket tovább!” Grando szemében erre könnyek jelentek meg, de nem pusztult el.
Egy másik csapat, Miho Radetić elöljáróval az élen meg akarta karózni az elfogott vérszívót, ám a galagonya karó lepattant Grando mellkasáról. A falusiak nem adták fel, mert másnap felfegyverkeztek, és karókkal, kereszttel, lámpával vonultak ki a temetőbe, ahol kiásták a vámpír koporsóját.
Amikor felnyitották a szarkofágot, akkor Grando tökéletesen épp testével, mosolygó arcával találták magukat szembe. Giorgio Atya megint szent szavak mellett akarta leszúrni a vámpírt, de annyira remegett a keze, hogy a karó nem hatolt át Grando mellkasán.
Giorgio Atya ettől annyira ideges lett, hogy exorcista imákat kezdett hangoztatni, miközben Stipan Milašić, egy helyi, lefűrészelte a vámpír fejét. A munka sok mocsokkal járt, hiszen Grando üvöltött, a koporsó pedig úszott a vérben. A hentesmunka mégis megérte, mert ez után megszűnt a horror a faluban.
Érdekesség, hogy Kringa nem felejtette el a vámpírt, sőt, úgy döntöttek, hogy meglovagolják azt, hogy napjainkban milyen népszerűségnek örvendenek a vérszívók, ezért a polgármester eldöntötte, hogy múzeumot nyit. A Caffe bar Vampir mindenkit szeretettel vár, aki kíváncsi a történet részleteire.
A New England-i vámpír(ok): Nem olyan régen, 1990-ben fedeztek fel egy ijesztő sírt Griswold-ben (Connecticut), amikor két kisfiú ott játszott, és egyikük nevetve vitt haza egy csontot a temetőből.Kiderült, hogy a gyerekek egy 1700-as évekbeli, 29 tagból álló farmer család maradványait találták meg. Amikor a szakemberek átnézték a helyet, akkor egyszerű fakoporsókat találtak, amelyekben nem volt semmi furcsa, kivéve egyet.
A 4-es jelzésű sírhelyen talált koporsót pirosra festették. A benne talált csontokat pedig úgy rendezték át, mint ahogy az a Jolly Roger nevű kalózzászlón látható. A vizsgálatokból kiderült, hogy a sírban egy ötvenes éveiben járó férfi feküdt, aki az 1830-as években halt meg, és a koporsóján a J. B monogram állt.
Az archeológiai vizsgálatokból az is kiderült, hogy a testet lefejezték, eltörték a bordáit, és más sérüléseket is elszenvedett a halála után öt évvel. A tudósok nem értették, hogy miféle vandalizmussal találták szembe magukat, és mi értelme van megölni valakit, aki már öt éve halott.
Ugyancsak idetartózik egy másik történet, amely Jewett City-ben történt, 1854-ben, amikor a helyiek exhumáltak néhány tetemet, mert úgy hitték, hogy azok vámpírok, és este kimásznak a koporsójukból, hogy a helyiek vénájából lakmározzanak.
A horrorról néhány korabeli újságcikk számolt be. Ezekből derült ki az is, hogy a leghírhedtebb vámpírok egy család tagjai voltak. A Ray família sorjában halt bele a tuberkulózisba, majd visszajártak, hogy vért igyanak.
A helyiek itt is összefogtak, és levadászták a vámpírokat, akiknek a csontjait halálfej pózba rendezték el. A folkloristák szerint ugyanez történt a Griswold-ben talált piros koporsó esetében is.
Sava Savanović: Végezetül ismerjük meg egy szerb vámpír történetét, aki állítólag még ma is köztünk jár, és éppen új otthont keres magának. A legenda szerint, Sava Savanović egy régi malomban élt a Rogačica folyónál, Zarožje falujában Bajina Bašta községben.A vámpír állítólag azoknak a vénáját csapolta le, akik éjszaka a közelben jártak. A történet furcsasága az, hogy a vámpírtámadások akkor értek véget, amikor évtizedekkel később összedőlt a malom.
Állítólag azonban manapság újra megjelent Sava Savanović, és új otthont keres magának, ezért a polgármester felszólította a lakosságot, hogy tartsanak maguknál fokhagymát, keresztet és karót.
A történet érdekessége, hogy a malom a Jagodić család tulajdonában van, és 1950-ben felújították, hogy igazi turista látványosság legyen, ám a malom újra omladozni kezdett. A helyiek szeretnék, ha felújítanák, mert számukra fontos a vámpírkultusz, no meg nem jönne rosszul nekik az a pénz, amit a turistáktól kapnának.
A malomhoz mégsem mernek hozzányúlni, mert amióta lebontották, azóta megmagyarázhatatlan hangok, zörejek hallhatóak ott, és rejtélyes állatgyilkosságok borzolják az emberek idegeit.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások