Veszélyes játék a szellemidézés

Óva intenek mindenkit a médiumok attól, hogy amatőrként megpróbáljanak kapcsolatot teremtetni az elhunyt lelkekkel.
Horrorfilmek tucatjai szólnak arról, hogy milyen kegyetlen következményekkel járhat az, ha valaki hozzá nem értőként akar szellemet idézni. Ha valaki mindenképpen szeretne beszélni egy elhunyttal, akkor mindenféleképpen kérje egy médium segítségét.

A szellemekkel való kommunikáció nem újdonság. Először a görög és római jósnők táncoltattak háromlábú asztalokat, és azokból fejtették meg az üzeneteket. Az ő idejük lejárta után, 1848-ban, New Yorkban köszöntött be a szellemidézés új korszaka, ami egy testvérpárnak köszönhető.

A tizenkét éves Kate és nővére, a tizenöt éves Margaret Fox azt állította, hogy kopogtatós módszerrel beszélgettek egy szellemmel. Ez a módszer úgy működik, hogy a szellemidéző leül egy asztalhoz, és különböző kérdéseket tesz fel az elhunytnak, aki az asztal felemelésével és kopogással válaszol.

Egyes források szerint a két lány később bevallotta, hogy nem mondtak igazat, és csak a lábukkal idézték elő az egész jelenséget, de ez nem akadályozta meg azt, hogy elterjedjen a szellemidézés ilyen fajtája.

Ahogy lenni szokott, az idő múlásával továbbfejlődött a szellemidézés, és újabb módszereket találtak ki a médiumok. Az egyik ilyen a deszkalapocska, ami egy szív alakú, kisméretű, kerekekkel felszerelt szerkezet. Az egyik végére lyukakat fúrtak, amibe ceruzát raktak.
Az idézők rátették a kezüket a deszkalapra, majd a ceruzával leírták az üzeneteket.

A fejlődés következő szakaszaiban megjelent eszközök már mind egyformák voltak abban, hogy mindegyiken az abc, a számok 1-től 10-ig és esetleg egy igen-nem szópár szerepelt.

A mai világunkban a legdivatosabb szellemidéző módszer a poharazás és az asztaltáncoltatás. A folyamathoz szükség van egy médiumra, és azokra, akik kíváncsiak. Ők lehetnek akármennyien, mert a szellemek csak a zajtól, mobiltelefontól, és a rohanó világtól félnek, ezért is szeretnek a nyugodt vidékeken megjelenni.

Médiumra azért van szükség minden esetben, mert ő tudja megnyitni a kaput a szellemvilághoz, és ő is zárja le rendesen azt, ha vége a beszélgetésnek.
Ha sikerült igazi médiumot találni, akkor kezdődhet az idézés.

Ha a poharazás módszerét választják, akkor az úgy néz ki, hogy egy papírra félkörívben felírják az abc betűit, és a számokat. Amikor ez kész, akkor a poharat rá kell tenni a papírra. Ezután a kezet kell a pohárra helyezni.

Gyertyát is érdemes gyújtani, ugyanis az elijeszti a gonosz szellemeket. Ezt követően erősen koncentráljanak arra az elhunytra, akivel szeretnének beszélni. Egy miatyánk elmondása után kezdődhet a kérdezés.

Ha sikerült megidézni a szellemet, akkor ő a poharat fogja mozgatni a különböző betűk és számok felett, amiből összeolvasható a válasz.

Az asztaltáncoltatásról sokan azt gondolják, hogy csak cirkuszi mutatvány. A médiumok azonban állítják, hogy ez nem így van. Ez a folyamat úgy néz ki, hogy a kérdezők körül állják vagy ülik a könnyű asztalt. A kezüket ráhelyezik az asztallapra úgy, hogy a kisujjuk összeér. Ez jelképezi a közös erőt.

Ezután a médium kapcsolatot teremt a szellemmel, és tolmácsolja az elhunyt válaszait. A lélek az asztal mozgatásával és kopogással kommunikál. A kopogás megfejtéséhez a médiumnak ismernie kell a tipológiát.

A szellemidézésnek ezeken kívül még számtalan módszere van. Használható hozzá inga, tükör, varázstábla, de a legfontosabb minden esetben az, hogy puszta kíváncsiságból, még véletlenül se kísérletezzen senki se a holtakkal való kommunikációval.