175 évvel ezelőtt víz borította Pestet

Szerző: Edina itt: Belföldi hírek 2013.03.13 16:24

175 évvel ezelőtt több méteres víz borította Pest számos kerületét. Az árvíz március 13-a és 18-a között okozott súlyos pusztítást, ezrek lettek hajléktalanok, több mint százötvenen meghaltak.

„Március 13-án … öt órakor újra megindult (a jég) s nemsokára tornyosulni kezdett, valamint törni és forrni a jégtömegeket duzzadva emelő s újra szétzúzó hatalma a dühöngeni készülő Dunának..." Így ír Wesselényi Miklós az 1838-as pesti árvízről.

A Duna abban az évben március elején kezdte meg az olvadást Bécs és Pozsony térségében.

Előtte januárban már többfelé volt árvíz az országban, Budafok, Érd, Dunaföldvár, Paks, valamint Kalocsa is víz alá került. A Duna Pestnél egy nagyobb havazás hatására teljesen beállt még január elején, de a hónap végén megenyhült az idő, amit februárban ismét lehűlés követett. Ez lehetett a tragédia kiindulópontja az akkor még szabályozatlan Duna- mederben.

A Pest és Buda közötti szakaszon azonban lassan jégdugók alakultak ki. Már ekkor nagy árvizet jósoltak. A Duna végül március 13-án Esztergomnál, március 15-én pedig a főváros térségében tetőzött. A Nagykörút mentén mérték a legmagasabb vízszintet, de Józsefváros, Ferencváros és Terézváros is víz alatt állt. Valahol több méternyi víz hömpölygött az utcákon.

Néhány nap alatt 2281 ház veszett oda, 827-et súlyosan megrongált az áradás a pesti oldalon.

Budán összesen 204 ház dőlt össze. Az áradó Duna csaknem hatvanezer embert tett hajléktalanná. Több mint húszezer embernek pedig mindenét elvitte a folyó. A kárt akkor több tízmillió forintra becsülték. Hazánkban az áradás 153 ember életét követelte, közülük csupán ketten nem voltak pesti lakosok.

A mentési munkálatok március 14-én kezdődtek meg. Csónakokkal menekítették a szerencsétlenül jártakat, akik magasabb házak tetején, padlásokon húzták meg magukat.

A mai Magyar Természettudományi Múzeum épületében akkor csaknem tízezer fedél nélkül maradt kapott szállást, de menedékként szolgált a deák téri evangélikus templom is.
A mentések során Wesselényi Miklós tett szert legnagyobb hírnévre, de nagyon sokan mások is helytálltak a bajban.

Az újjáépítés során megtiltották a vályog használatát, előírták a falak vastagságát, a belmagasságot, de még a házalap mélységét is. Ezek a rendelkezések, valamint a renoválások átformálták az akkor városképet. Még abban az évben helyreállították a védőtöltéseket, a Duna medrének szabályozása azonban még éveket váratott magára.