A tüntetés élt, a tüntetés él, de élni fog?
Eljött hát 2015 első tüntetése, hosszú, ólmos lábain baktatott az országba bele. Álmosan. Nem tudta a csipákat kitörölni szép szeméből. És nem is tudott segíteni neki senki.
Nekem szimpatikus a koppintsunk a kormány és Orbán orrára, és húzzuk meg a lopás, szopás és szopatás határait program, de már az előző demonstrációk alkalmával levágtam, ez így nem fog menni.
A gondolatok hiányára nem lehet építeni semmit, és nem is illik. Mert a duma megy, az ordító pofarázás megy, megjegyezném, az is csak hellyel közzel, de az indulatok mögött nem izzik az intellektus, sajnos. Európát nem így kell megidézni, mint az látni volt majdnem szerencsém a tv-ben, skandálni jó dolog, megnyugszik tőle az ember, lemegy a stressz a pincébe, ennyi.
Az „orbántakarodj” kevés, a „dühös vagyok” vagy hasonló skanda kevés, szlogeneket bárki gyárthat, csak töltet kell bele, és nem vaktöltény, hanem ágyúgolyó. Ne legyen igazam, de olybá tűnik, hogy a tüntetéssorozat szellemi irányítói, jó szándékú és unatkozó milliomosok vagy legalább felső-középosztálybeliek, akik tanultak egy kis szociológiát, meg történelmet, és úgy érzik, eljött az ő idejük, hogy felragyogjon az ők se tudják pontosan, hogy mi.
Éppen ezért felengednek a színpadra bárkit, aki arra téved és balosan áll a bajsza, vagy civilesen. Vannak mellettük mások is, felnőttebbek, tán még okosabbak is, de még nem mutatták meg maguk, plusz, ahogy látom, kalandorok is sompolyognak és sompolyognak körülöttük, akik haszonszerzésből lelkesek, meg azért mert az buli. Empatikus a csapat veleje, de amint látom, ugyanúgy nem ettek két hétig csak főtt krumplit, mint azok, akik ellen csapataik harcban állnak.
Az empátia bizony nem kevés, alapnak jó, de ha gondolat-felhőkarcolót nem húznak fel rá, mehet a levesbe az egész, pedig tényleg be kéne má” rántani a kéziféket a kormánypárt limuzinjában, amíg el nem gázolják az összes gyalogost. Össze kellett volna már régen hangolni a megmozdulásokat, meghúzni a határokat, megrajzolni az arcélt, válaszokat adni pár alapkérdésre, hogy az emberek előtt megjelenjen valami, és előttük töltődjön meg tartalommal. Mert a néppel nem lehet hülyéskedni büntetlenül, az lenne a legrosszabb verzió, ha hirtelen ugyanannyira lenne dühös a tüntetésvarázslókra, mint a kormánypártra, a sajtója már így is röhög az egészen. Jó lenne, ha nem ismétlődne meg a nagy ellenzéki kamu-összefogás kudarca; lesznek szívesek nem most, és nem így éleszteni újra a kabaré műfaját.
írta: CSeri Pál
Hozzászólások