Az új rabszolga: a közmunkás

Szerző: hir.ma itt: Belföldi hírek, kiemelt 2015.01.06 22:29

Hatalmas és cinikus, vagy hatalmasan cinikus volt a közmunka feltalálása, és nemzeti feltálalása nem is oly régen.

A hajléktalan lét és a mélyszegénység fölé pont egy leheletnyivel vertek egy fokot a magyar társadalom és gazdaság létrájába. Elég csálé létra, elég szarul néz ki, de a miénk, már bocsánat.

De kérjenek bocsánatot inkább azok, akik ezt kitalálták, mosolyogtak rajta egyet, majd zsíros ujjal megszavazták, aztán végighaknizták a tévéket, rádiókat, hogy mennyire fasza gyerekek is ők. Hogy mennyire megmentik a munkanélkülieket, a szegényeket, mindenki veszi majd a sonkát meg a pacalt, és úgy kajál a nemzet, mint az áldott Szindbád című filmben, amit lehet, hogy már be is tiltottak pár megyében, nehogy felingerelje a polgárokat, nehogy eret vágjanak magukon a műanyag tányér szélével, mert arra a tányérra még ipari szalonna sem jutott. rabszolga1_masolata (1)

Már így is a macska hozza az egeret meg a patkányt a vasárnapi ebédhez.

Fenntartható megoldások

Fenntartható családi házak tervezése, gyártása és felépítése

Teljes folyamat egy kézben – természetes alapanyagokkal és energiatakarékos megoldásokkal.

Kender Fa Szalma Vályog Mész

A tervezéstől a megvalósításig végigkísérjük az építkezést – valódi, működő megoldásokkal.

Részletek és lehetőségek

Kész típustervek

Ha konkrét elképzelést keresel:

ujhazak.com puzzlehome.eu otthontervek.hu

Szerintem szégyen az a retorika, hogy tudjuk, nem sok, de több, mint a semmi. Ilyenkor szoktam magamban mormolni, hogy anyád, és még pár díjnyertes címkét hozzá, hogy ki, mibe, és hogyan. Ilyet normálisan működő országban felelős, magát komolyan gondoló politikus, közgazdász, politikai elemző, kormánytag etc. nem merne mondani, ha igen, azonnal fellőnék a holdra, nyomja a frankót a marslakóknak ott. Szégyen, hogy azért kell harcolni, hogy a közmunkások bérét is feltalicskázzák a minimálbér depressziós szintjére. Szégyen, hogy a tavalyi évben egy napi nyolc órát dolgozó közmunkás ötvenezer hatszáz forint nettót keresett havonta. Ez nagyjából a parlamentben üldögélők két pár zoknijának az ára, vagy az asszony zumba oktatójának a bére, hosszan tudnám még sorolni, de mostanában rosszul tűröm a stresszt. Azt nem kell elemeznem senkinek, hogy ebből mért nem lehet megélni, azt a szegények és a gazdagok is pontosan tudják. Ennek az egésznek, szerény véleményem szerint, akkor lenne értelme és valóban segítő ereje, ha összekapcsolnák más juttatásokkal, egy egész juttatás-csomagot kapnának az emberek. Például, ha valaki abban a megalázó szituációban találja magát, hogy közmunkás lesz, járjon neki ingyen a buszbérlet, ez nagyjából két e-mail és három megbeszélés.

Meglehetne beszélni a közüzemi szolgáltatókkal, hogy ezen polgártársaink fele áron kapják az áramot, a fűtést, a meleg-és hideg vizet, olcsóbb legyen nekik a telefon és az internet. Kicsit több megbeszélés; nagyjából a Matolcsyék által felvásárolt ingatlanok árának a feléből kihozható.

A közmunkások (annyira átformálták a jelentését, annyira negatív tartalommal töltötték meg, hogy borzasztó) gyerekeinek ingyen járjon a a tankönyv és az iskolai étkeztetés, kapjanak ruhára költhető utalványokat, mozi- és színházbérletet. Ha valaki bevállalja ezt a foglalkoztatási formát, legalább öt évig járjon neki a társadalombiztosítás, akkor is, ha időközben munkanélküli lesz. Ez mondjuk, két stadion ára.

Plusz, az összes egészségügyi szűrővizsgálat és oltás ingyen. Még három stadion ára, nagyjából. Sok mindent ki lehetne találni, ha lenne hozzá akarat. Utána, netán vele párhuzamosan, kitalálni hasonlókat a munkanélküli és a megváltozott munkaképességű emberek helyzetbe hozására is. Erről kéne nemzetileg konzultálni és ötletbörzét tartani, meg valami biztost kinevezni, legyen a bére a bájos 50.600 Ft, hogy a kellő motiváció is meglegyen a gyors intézkedéssorozathoz. És ha megvalósulna, akkor lehetne Tarzan módjára verni a kidüllesztett plebejus mellkasokat.

Írta: Cseri Pál