Bölcsődei tandíj? - avagy a gondozásért is fizetni kell!
Még az év elején szárnyra kelt egy pletyka a bölcsődék öltözőiben, mely szerint elképzelhető, hogy a jövőben fizetni kell az intézményben való elhelyezésért, úgynevezett gondozási díjat.
A gyermekvédelmi törvény 2011 év decemberében történt módosítása szerint az önkormányzati bölcsődék nem csak étkeztetési hozzájárulást, hanem gondozási díjat is kérhetnek a szülőktől. A törvény értelmében az intézményi térítési díjat külön meg kell határozni a gyermek gondozására (nevelésére, nappali felügyeletére, foglalkozásra), valamint a gyermekétkeztetésre vonatkozóan.
De mielőtt a bölcsődékre és önkormányzatokra vetítenénk a haragunkat, tudnunk kell, hogy a bölcsődék állami támogatása az elmúlt években jelentősen csökkent, a fenntartási költsége viszont folyamatosan emelkedett. A normatív állami támogatás általában a fenntartási költségek 35-40%-át fedezi csupán. A térítési díj pedig a fenntartási költségek és a normatív állami támogatás különbözetének fedezetére szedhető.
Tudnunk kel azt is, hogy a fenntartónak nem kötelező gondozási díjat szednie, ez csak egy lehetőség arra, hogy ki tudja gazdálkodni a fenntartási költségeket. Sok önkormányzat próbálta is ezt az intézkedést húzni, ezzel támogatva kissé a családokat, de a nagytöbbség, részben érthető módon, idén ősztől mégiscsak bevezeti.
A bölcsődében az étkezésért fizetendő térítési díj havi összege 2011-ben átlagosan (450Ft/nap nyersanyagnormával számolva) 9000 forint volt, tehát a családoknak havonta átlagosan ennyibe került gyermekeik bölcsődei ellátása. A törvényalkotók szerint pedig ez a plusz költség nem fog nagymértékű újabb terhet róni a családokra. Mondván, hogy amennyiben az egy főre jutó havi jövedelem 37 ezer forint alatt van, a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, tehát térítésmentesen veheti igénybe az ellátást. A jobb anyagi helyzetű családok számára viszont a megemelt térítési díj összege kigazdálkodható mértékű, és nem okoz jelentősebb többletkiadást. Na erre külön kíváncsiak leszünk!
Arról viszont, hogy kinek mennyi lesz a térítési díj, egyénenként döntenek, és mi másból, mint a szülők vagyonnyilatkozatából. Ez alapján klaszterekbe sorolják a családokat, és leosztják a befizetendő összeget. Azért ez felvet némi személyeskedési problémát is, mert ugye nem szívesen kötik a családok a gyermekgondozók, de még az intézményvezetők orrára sem a rendszeres jövedelmüket. Eleve ki szeret manapság erről bármilyen módon is nyilatkozni? És vajon a leadott vagyonnyilatkozatok valóban tükrözik majd egy család anyagi helyzetét? Ez alapján valóban annyit fog egy család fizetni, amennyi a társadalmi és anyagi helyzetéből fakadóan elvárható?
Így is meg lehet oldani a bölcsődei helyhiányokat, de azért lássuk be: valójában csak az igazán rászorulók húznak most még egyet a nadrágszíjon. Mert miért is vetemedik egy szülő arra, hogy az alig kétéves csemetéjét idegen kezekre bízza, mikor maga is szívesen dajkálná még legalább addig, amíg az új nevelési törvények szerint amúgy is óvodaköteles lesz? Az óvodáért pedig, mint a tankötelesség első lépcsőfokáért, nem kell fizetni. Egyelőre. Valóban lojális intézkedés az amúgy is sokszor bizonytalan munkakörülmények közé visszatérő anyuka keresetét kapásból megvámolni?
Lehet, hogy célszerűbb lenne megállapítani egy fix gondozási díjat, és aki ezt nem tudja fizetni, az nyújtson be méltányossági kérelmet, amivel aztán maga felvállalja, hogy a vagyoni helyzetéről miként nyilatkozik...
Forrás: 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt) 2011. decemberi módosításai, MK 2011. december 29. 162. szám
Hozzászólások