Durva kegyeletsértés és lopás az esztergomi temetőben

„Tudomása van arról, miszerint az egyik kriptás szertartást követően a volt ügyvezető utasítására a temetői munkások kivették az elhunytat a koporsóból, a földre helyezték, majd a koporsót felhozták és tovább értékesítették. A kriptát ezt követően körbebetonozták, hogy a fedlapot ne lehessen roncsolás nélkül elmozdítani.” – áll a 2014-ben felvett jegyzőkönyvben, melyet Merényi Tamás, akkori igazgató jelenlétében vett fel a Kegyeleti Kft. volt munkatársa. A volt ügyvezetőnek, Laczó Imrének azóta Gyémánt Temetkezési Kft-ben van érdekeltsége – a cég jegyzett ügyvezetője Laczó Imre felesége. A család feddhetetlenségét pedig lányuk, Bernadett biztosítja, aki a jelenleg a város jegyzője – bár aktívan már évek óta nem tevékenykedik, mivel gyesen van.

Előzmények

Mint azt korábban megírtuk, a Párdányi családnak kriptája van a Belvárosi Temetőben, ahova 2010. februárjában Párdányi Miklós édesanyját koporsóban helyezték el. Ezután L. I. felajánlotta a családnak, hogy „rendet tesznek”. Ezt a család ki is fizette – 160.000 forintról és 60.000 forintról kaptak elismervényt. A kripta alsó szintjét, ahol a temetés történt, ezt követően végleges betonszerkezettel lezárták. Miután a család fülébe jutott a jegyzőkönyv, jogosan ébredt fel bennük a gyanú, hogy az ő szerettük sem fekszik már abban a koporsóban, melyben eltemették.
Kérték a Kegyeleti Kft.-t, a Strigonium zrt. vezérigazgatóját (a Kegyeleti kft. tulajdonosa), a rendőrséget és az ügyészséget is, hogy hivatalos keretek között nyissák fel a kriptát, ám erre nem került sor. Kifogások jöttek mindenhonnan, ám végül arra hivatkoztak, hogy az ügy elévült, így nem tehettek semmit.



Feltárul az igazság

Évek óta tartó meddő levelezgetések, kérések, feljelentések után ma elérkezett az igazság pillanata: a Párdányi család közjegyző jelenlétében, hivatalos keretek között felnyittatta a családi kriptát.



A látvány egyszerre volt vérfagyasztó és tragikus. Miután majd egy órányi fúrás-faragást követően elérték a betonréteg alját, a család legszörnyűbb rémálmával szembesült: valóban nem volt ott a koporsó. A jegyzőkönyv tehát nem L. I. elleni rágalom, divatos esztergomi szóval élve: karaktergyilkosság volt, hanem minden szava igaz.



Tudni kell, hogy kriptás temetéseknél két koporsót használnak: egy saválló fémet – ebbe fektetik közvetlenül az elhunytat – és a külső fa koporsót.

A család végig abban reménykedett, hogy csak a fa koporsót vették ki továbbértékesítés céljából, a fémben ott aludhatja háborítatlanul örök álmát szeretett családtagjuk. Sajnos azonban a valóság ennél borzasztóbb: a fém koporsó sem volt sehol.



Szavakkal nehezen kifejezhető az a látvány, mely a kriptában volt tapasztalható: a törmelékek között fel-felbukkanó emberi maradványok, a ruha foszlányai, melyben végső búcsút vettek az idős hölgytől mind rideg, kegyetlen nyomai annak a könyörtelen és barbár kegyeletsértésnek, melyet L. I. alig 100 ezer forintos nyereség fejében elkövetett és elkövettetett.



Párdányi Miklós és felesége megtörten álltak a sír fölött, bár már jó ideje foglalkoznak az üggyel, most kénytelenek voltak szembesülni legrosszabb rémálmukkal. A kripta felnyitása után rendőröket hívtak, és bíznak benne, hogy most, hogy megállapítást nyert a bűntény, a rendőrség nem hivatkozik tovább elévülésre, és végre kivizsgálják az ügyet.

Felmerül azonban a kérdés, hogy ha ez az egy eset megtörtént, akkor vajon még hány kriptában fekszik meggyalázottan a betonon valakinek a szeretett hozzátartozója?