Elhunyt Horthy Istvánné
Özvegy Horthy Istvánné gróf Edelsheim-Gyulai Ilona életének 96. évében elhunyt.
Magyarországon, Kenderesen, a Horthy-család nyughelyén helyezik örök nyugalomra a volt kormányzó, Horthy Miklós menyét.
Apja gróf Edelsheim-Gyulai Lipót, anyja gróf Pejacsevich Gabriella lánya a Felvidéken, Felsőelefánton született és nőtt fel.
Horthy Istvánnal, a kormányzó fiával az operabálon találkozott először. A szerelemből néhány hónap múlva eljegyzés lett. 1940-ben a budai Szilágyi Dezső téri református templomban házasodtak össze. (Később az I. kerület díszpolgárává választotta.)
Nászútjukra az ifjú férj vezette géppel Észak-Afrikába és a Közel-Keletre repültek.
1941-ben megszületett fiuk, aki a családi hagyományoknak megfelelően az István nevet kapta.
A háború éveiben gyűjtések, társadalmi munkák vártak rá. Társadalmi szerepvállalása tovább nőtt, miután férjét kormányzó-helyettesnek nevezik ki. Mindketten népszerűségnek örvendtek. Horthy István 1942 májusában vadászpilótaként bevonult a szolnoki repülőkhöz, onnan a 2. magyar hadsereggel a keleti frontra ment.
A "kiskormányzóné" eközben önkéntes ápolónő képzésen vett részt, majd egy pesti hadikórházban dolgozott. Nemcsak ápolónői, hanem vitorlázó repülői vizsgát is szerzett.
Augusztusban ő is a keleti frontra ment, ahol néhány napot férjével tölthetett. Augusztus 20-án Horthy István nem teljesen tisztázott körülmények között hősi halált halt.
Ezt követően még nagyobb erővel vetette bele magát társadalmi feladataiba. A leánylevente mozgalom fővédnöke lett, elvégezte a műtősnői iskolát - többek között - a Sziklakórházban gyógyította a sebesülteket.
A kormányzó Ilonát is bevonja az ország egyes ügyeinek intézésébe és döntéshozatali munkájába, így a kiugrási kísérletbe is.
1944. október 15. után, Szálasiék hatalomra kerülése után a Horthy-családot, így Ilonát is a mai Ausztria területére hurcolják. Az amerikaiak szabadították ki őket, de 1948-ig ott maradnak, onnan utaztak a portugáliai Estorilba, ahol az emigrációban töltött éveket töltötték. Ilona feladata ott legfőképp apósa és anyósa ápolása lett a fia nevelése mellett. Második férjével, Guy Bowden angol ezredessel 48 évig élt házasságban az ezredes haláláig.
A rendszerváltozás után többször látogatott Magyarországra. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a második világháborúban kifejtett tevékenységéért, valamint a háború után a portugál emigrációban az ott élő magyarság körében végzett munkájáért.
Becsület és kötelesség című könyve 2001-ben jelent meg, amely fontos forrása a korszaknak, mindamellett rendkívül élvezetes olvasmány is.
56 évet élt Portugáliában, majd élete utolsó két évét fiánál, a dél-angliai Lewisban. Ott érte a halál.
www.alfahir.hu, www.mult-kor.hu
Magyarországon, Kenderesen, a Horthy-család nyughelyén helyezik örök nyugalomra a volt kormányzó, Horthy Miklós menyét.Apja gróf Edelsheim-Gyulai Lipót, anyja gróf Pejacsevich Gabriella lánya a Felvidéken, Felsőelefánton született és nőtt fel.
Horthy Istvánnal, a kormányzó fiával az operabálon találkozott először. A szerelemből néhány hónap múlva eljegyzés lett. 1940-ben a budai Szilágyi Dezső téri református templomban házasodtak össze. (Később az I. kerület díszpolgárává választotta.)
Nászútjukra az ifjú férj vezette géppel Észak-Afrikába és a Közel-Keletre repültek.
1941-ben megszületett fiuk, aki a családi hagyományoknak megfelelően az István nevet kapta.
A háború éveiben gyűjtések, társadalmi munkák vártak rá. Társadalmi szerepvállalása tovább nőtt, miután férjét kormányzó-helyettesnek nevezik ki. Mindketten népszerűségnek örvendtek. Horthy István 1942 májusában vadászpilótaként bevonult a szolnoki repülőkhöz, onnan a 2. magyar hadsereggel a keleti frontra ment.
A "kiskormányzóné" eközben önkéntes ápolónő képzésen vett részt, majd egy pesti hadikórházban dolgozott. Nemcsak ápolónői, hanem vitorlázó repülői vizsgát is szerzett.
Augusztusban ő is a keleti frontra ment, ahol néhány napot férjével tölthetett. Augusztus 20-án Horthy István nem teljesen tisztázott körülmények között hősi halált halt.
Ezt követően még nagyobb erővel vetette bele magát társadalmi feladataiba. A leánylevente mozgalom fővédnöke lett, elvégezte a műtősnői iskolát - többek között - a Sziklakórházban gyógyította a sebesülteket.
A kormányzó Ilonát is bevonja az ország egyes ügyeinek intézésébe és döntéshozatali munkájába, így a kiugrási kísérletbe is.
1944. október 15. után, Szálasiék hatalomra kerülése után a Horthy-családot, így Ilonát is a mai Ausztria területére hurcolják. Az amerikaiak szabadították ki őket, de 1948-ig ott maradnak, onnan utaztak a portugáliai Estorilba, ahol az emigrációban töltött éveket töltötték. Ilona feladata ott legfőképp apósa és anyósa ápolása lett a fia nevelése mellett. Második férjével, Guy Bowden angol ezredessel 48 évig élt házasságban az ezredes haláláig.
A rendszerváltozás után többször látogatott Magyarországra. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki a második világháborúban kifejtett tevékenységéért, valamint a háború után a portugál emigrációban az ott élő magyarság körében végzett munkájáért.
Becsület és kötelesség című könyve 2001-ben jelent meg, amely fontos forrása a korszaknak, mindamellett rendkívül élvezetes olvasmány is.
56 évet élt Portugáliában, majd élete utolsó két évét fiánál, a dél-angliai Lewisban. Ott érte a halál.
www.alfahir.hu, www.mult-kor.hu
Hozzászólások