„Éreztük, hogy ő az!”

Fridrich Ferenc törzszászlós, Rácalmás körzeti megbízottja állhatatosan szűkítette a kört, és két adonyi nyomozóval, illetve a beloianniszi körzeti megbízottal kereste fel a szóba jöhető elkövetőket, hogy ráérezzenek, december 27-én melyikük rabolta ki a Fő utcai trafikot, és meg is lett a tettes.

Akinek vaj van a fején, annak ezt hallani a beszédén és látni a viselkedésén. A pandúrkódex alapvetése Rácalmáson is igazolást nyert, de az idáig vezető út is példatárba kívánkozik.

– Nem voltam szolgálatban, és épp hazafelé tartottam, amikor azzal hívott fel a Fő utcai dohánybolt tulajdonosa, hogy most rabolta ki az üzletet egy férfi. Elsőként arra kérdeztem rá, történt-e személyi sérülés, és megígértem, mindent meg fogok tenni, hogy az elkövetőt felkutassam – idézte fel a törzszászlós, aki 22 éve ügyel a Fejér vármegyei város nyugalmára. – Rögtön hívtam a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság szolgálatirányító parancsnokát. Schelbauer István főtörzszászlós vette fel, és riadóztatta a forró nyomos csoportot. Amikor a helyszínre értem, ők már ott voltak, de még a kapitányságvezető, Törköly László alezredes is besegített, mert épp a közelben tartózkodott.

A dohánybolt biztonsági kamerája hangfelvételt is készített az átlagos magasságú és testalkatú, fekete sapkát, szájat és orrot takaró, szürke sálat, szürke munkaruhát és munkavédelmi kesztyűt viselő, középkorúnak tűnő, szemüveges férfiról, aki 17:21-kor lépett az üzlethelyiségbe, és filézőkéssel a bal kezében közeledett a eladó felé. „Gyerünk! Pakolj bele mindent!” – mondta erélyesen, és a jobbjában lévő fekete szövetszatyrot a pult fölé emelte.

– A környékbeli abroncsgyár munkaruháját viselte, de a nyomozók is úgy gondolták, ez elterelés lehet. Szerencsére volt segítségünk – folytatta Fridrich Ferenc, utalva egy civil autósra. – Amikor a rabló kilépett a trafikból, és a szemközti kerítéshez támasztott kerékpárjához szaladt, majdnem elütötte egy helybéli a kocsijával, aki a riasztóból arra következtetett, a férfi bűncselekményt követhetett el; ezért tisztes távolságból követte is. Látta, hogy elejtett valamit, és azt is, hogy bekanyarodott egy sötét mellékutcába. Az elejtett tárgy a filézőkés volt, és az autós erről nemcsak bejelentést tett, hanem meg is várta a helyszínelőt.

Kis utca világosban, kis utca sötétben.

– Amikor másnap világosban is körülnéztem a mellékutcánál, ahová bekanyarodott, megállapítottam, hogy az a patak melletti rész ilyenkor is kihívás. Arra gondoltam, mi van, ha a térfigyelőket elkerülő menekülést nappal tervezte, de a sötétség meglepte, és visszament az útra? Megnéztem a térfigyelők felvételeit, de ingatlanok biztonsági kameráinak videóit is lefoglaltam – magyarázta a nyomozati jogkörrel eljáró rendőr, aki szilveszter napján is ott ült a rácalmási körzeti megbízotti iroda nemrég felújított kameraszobájában. – Jó érzés volt, amikor megpillantottam, és erről az adonyi és a dunaújvárosi nyomozó kollegákat is értesítettem. Velük amúgy is folyamatos kapcsolatban álltam. Gyorsan tekert, így a közvilágítás lámpafoltjaiban is csak pillanatokra látszott, de nemcsak azt lehetett lekövetni, hogy a város déli peremén lévő, zártkertes övezet felé igyekezett, hanem a sötét színű kerékpár néhány jellegzetessége is láthatóvá vált.

Menni, csengetni, kérdezni, figyelni, érezni.

– Azon a környéken minden szóba jöhető férfit kikérdeztem, közben viselkedésüket, hanglejtésüket is figyeltem, és a lehetséges elkövetők számát hatra szűkítettem – mondta az egyenruhás nyomozó, aki ezt a hatost harmadmagával kereste fel. – Godány Attila zászlós és Mata-Nagy Enikő főtörzsőrmester, az Adonyi Rendőrőrs Bűnügyi Csoport két nyomozója jött velem, de az öcsémnek, Fridrich Tamás zászlósnak is szóltam, aki Beloiannisz körzeti megbízottja. A látogatások után értékeltünk, és mindannyian úgy éreztük, F. Gergő lehet az elkövető. A keresztkérdéseknél hatásszünetet tartott, a tekintete vándorolt, és amikor megmutatta a biciklijét, a mozdulatai feszültségről árulkodtak. Nem volt büntetve, és az ilyenek meg szoktak törni, ezért Attilával megint elmentünk hozzá. A nyomozó a feleségével beszélgetett, én vele. Megint kértem, mutassa meg a kerékpárját, és ekkor még jobban érződött a zavartsága. Felvázoltuk előtte, mivel kell számolnia, és egy ideig még tagadott, de a gyanúsítotti kihallgatásán megtört, és mindent elismert.

A rácalmási F. Gergőt felfegyverkezve elkövetett rablással gyanúsítják, de a bíróság nem rendelte el a letartóztatását, az építőiparban dolgozó férfi szabadlábon védekezhet. A hétnapos nyomozásban közreműködő rendőrök és vezetőik – Törköly László alezredes, Darab Zsolt alezredes, Müller Klára őrnagy, Horváth István őrnagy, Fridrich Ferenc törzszászlós, Fridrich Tamás zászlós, Godány Attila zászlós és Mata-Nagy Enikő főtörzsőrmester – elismerő oklevelet vettek át Schrick István polgármestertől Rácalmás Város Önkormányzata nevében.

– Ez gyors és hatékony csapatmunka volt, amiben jócskán benne van a szemfüles autós támogatása – jegyezte meg Fridrich Ferenc, de azt sem tagadta, a rémhírek terjedése aggasztotta. – Egy nyugdíjas nekem is elmondta, egyedül már a kukát sem meri kihúzni az utcára, de olyan is volt, aki a reggeli sötétben kísérettel ment a buszmegállóba. Igyekeztem mindenkit megnyugtatni, bár az is igaz, a városlakók diszkomfort érzete spannolt, hogy minél hamarabb járjak a végére. Különös elégedettség töltött el, amikor a nyomozó kollegák szóltak, hogy a gyanúsított elmondta, menekülését napvilágnál tervezte, és keresztülhúzta a számítását a sötétség. A legjobban persze annak örülök, hogy az ígéretem betartottam.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG