Kell, vagy nem kell nekünk vízlépcső?

A HÍR.MA Droppa Györgyöt, a Duna Kör ügyvivőjét kérdezi

Az Alternatív Nobel-díjas Duna Kör hívó szavára a rendszerváltás idején tízezrek mozdultak meg, de így volt ez akkor is mikor a Horn kormány, a hágai Nemzetközi Bíróság  döntését úgy interpretálta, hogy Magyarországnak is vízlépcsőket kell építeni a Dunára. Ma keveset hallani a Duna Körről. Miért van ez így?

A vízügyi lobby – illetve ami maradt még belőle – mára nagyon meggyengült, kiöregedett. Néha még aktivizálják magukat, de tevékenységük soha nem éri el a politikai döntéshozatali szintet.  Nem tudunk olyan parlamenti pártról ma Magyarországon, amely vízlépcsőt szeretne építeni. Ezért e politikai erők meggyőzése ma nem időszerű.  Ez ügyben nem kell megmozdulásokat szerveznünk. Sokkal inkább aggódunk azért, mert a rehabilitációról folytatott tárgyalások Szlovákiával két évtizede nem hoznak semmilyen értékelhető eredményt.

A szigetköz térsége, ökológiai szempontból tovább degradálódik. Ez idő alatt, a különböző pártállású kormányok, a legkülönbözőbb elnevezések alatt kormányhivatalnokokat, kormánybiztosokat neveztek ki a probléma megoldására, de eddig semmilyen értékelhető eredményre nem jutottak.

Ha ez így van, akkor miért nem próbálnak Önök előállni egy megoldási javaslattal?

Volt ilyen próbálkozásunk. Majdnem három éven keresztül dolgoztunk rajta. A szlovák zöldekkel megállapodtunk, hogy külön-külön, megoldási alternatívákat dolgozunk ki, majd tárgyalásokon kerestük egy közös terv lehetőségét. A tárgyalásokon Alexander de Roo, az Európai Parlament Környezetvédelmi Bizottság alelnöke közvetített.

Mikor eljutottunk oda, hogy már egy tervről beszéltünk, azt nyilvánosságra hoztuk. Olyan konferenciát szerveztünk, melyre mindkét ország környezetvédelmi és vízügyi minisztere is eljött, és előadott. Mindkét oldalról hívtunk, tudósokat, vízügyi vezetőket, környezetvédőket, sőt nemzetközi szaktekintélyeket is. Ez még az előző Orbán kormány és a Medgyessy kormány idején történt.

A konferencia után, még volt némi fellángolás, például az első tárgyaláson megállapodtunk abban, hogy a jegyzőkönyveket, ne szlovákul és magyarul vegyük fel, hisz a tárgyalásokon sem használunk tolmácsot, hanem angolul beszéltünk. A szlovákok le is írták a jegyzőkönyvet angolul, amit aztán itthon megint hónapokig fordítgattak magyarra.

Az a gyanúm, ez az ügy olyanná vált mikor az ügyvéd papa letolja fiát, mert megnyerte a pert: „Ebből az ügyből tanítattalak, ebből élünk 20 éve, és te egyszerűen, se szó se beszéd megnyered?” Túl sokan élnek már ebből, így nem áll érdekükben a megegyezés.

Önök az alternatív energiát pártolják, akkor miért ellenzik a vízlépcsőt?

Duna-Kör 1989-es tüntetése a vízlépcső ellen

A vízlépcsők alternatív, megújuló energiát szolgáltatnak, és ez róluk az ENSZ hivatalos álláspontja is. A vízlépcsőknek jelentős a környezet-átalakító, azt megváltoztató és romboló tevékenysége, de ezzel egy időben, sok a hasznuk is.

Ellensúlyozzák a szén, az olaj és a gáz emisszióját. Kb. 20 éve folynak kutatások, amelyek szerint a vízlépcsők tározóterében jelentkező pangó terek metángáz kibocsájtása is jelentős károkat okoz a légtérben, de e téma kibontására ez az interjú nem ad terjedelmet.

Vízlépcső az, mikor egy völgyzárógát összeköt két hegyet, és mögötte feltorlódó víz tározótóvá duzzad, amit elektromos energiatermelésre használnak. Ezzel szemben a síkvidéki vízlépcső az, ahol hegyek nincsenek, és a folyómeder nem elrekeszthető, mert a felduzzadó víz megkerülné a gátat. Ezért egy oldalcsatornás megoldást választanak az ezt a változatot propagáló mérnökök. A folyó vízhozamát két külön mederbe terelik.

A régi mederbe, jelen esetben az un. Öreg Dunába, és egy mesterséges csatornába. A mesterséges csatorna végéhez építik meg a hajózózsilipet, és ide építik, az energiatermeléshez szükséges turbinákat is. A beruházás gazdaságossága, attól függ, hogy milyen magas duzzasztást érnek el, illetve, hogy mennyi víz áll rendelkezésre az áramtermelésre. Ezért mindig nagyon kevés víz jut, az eredeti mederbe, és sok, a mesterségesen kialakított és szigetelt új mederbe, az un. felvízcsatornába.

Az mesterséges csatorna esése sokkal kisebb, mint az eredeti mederé. Tehát, ha az eredeti meder esése pl. 32 centiméter kilométerenként, akkor a mesterséges medret úgy építik meg, hogy abban még folyjék a víz, de minél kisebb dinamikával. Ha az új mederben csak két centiméter lesz a folyó esése, akkor kilométerenként 30 centimétert duzzaszthatnak.

Pontosabban, mondjuk egy 18 méter magas duzzasztóműhöz, egy 60 kilométer hosszú, mesterségesen szigetelt oldalcsatornára, más szóval felvízcsatornára van szükség. (Alvíz csatornának hívjuk azt a mesterséges csatornát, mely a vízlépcsőtől, visszavezeti a folyót az eredeti medrébe. Ezt már terepszinten építik meg.) Ez a mesterséges műtárgy, a síkvidéki erőművek szükséges velejárója. Ez kimagaslik a terepszintből. Mindig annyit, amennyi a csatorna duzzasztási szintje, hozzáadva, az árvízi biztonsághoz szükséges értéket. Így történhet meg, hogy a mesterséges csatornában a hajók a házak fölött, a csatorna végénél, már a templomtorony magasságában haladnak.

Tehát különbséget kell tenni a két vízlépcsőtípus között. Síkvidéki országunkban hagyományos vízlépcső, az esésviszonyok hiánya miatt nem építhető. Ez egyben azt is jelenti, hogy azok az összehasonlítások, melyek ellenpéldaként osztrák és német vízlépcsőket hoznak fel példaként; hamisak.

Másik sajátossága ennek a vízlépcsőnek, hogy ha hajóznak is a folyón, akkor a síkvidéki vízlépcsőt párban kell megépíteni, hogy a tározótó töltésekor, az erőmű csúcsrajáratásakor, a hajók alól ne fogyjon ki a víz, hogy az alsó vízlépcső vízteste támassza meg a felsőt. A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerben, (BNV) a bősi az oldalcsatornás, ami megépült,  az azt kiegészítő nagymarosi épült volna meg magyar területen. Kapacitása 180MW lett volna. Összehasonlításként, érdemes megjegyezni, hogy a most elkészült gönyűi vegyes ciklusú, gáz-gőzturbinás, erőmű 2x425 MW-os, és nem foglal el nagyobb területet, mint egy nagyobb futballpálya.  Ezzel szemben BNV negatív hatását a Duna élővilágára közel 190 kilométeren fejtette volna ki.

A síkvidéki erőmű más különbségeket is mutat. Először is megépítése sokkal drágább, sokkal nagyobb területen alakítja át az élővilágot, sokkal kevesebb energiát termel, nagyobb a meghibásodási lehetősége, és nem utolsó sorban lényegesen magasabb a fenntartási költsége.

Mit kell tenni tehát, hogy a síkvidéki szakaszokon megóvjuk a környezetet, és a sekély, gázlós szakaszokon is hajózni tudjunk?

Itt, egy tényleges, de nem megoldhatatlan problémával szembesülünk. Ugyanis a gázlós szakaszok – ahol a mélyebb merülésű teherhajók rendkívül alacsony vízállás esetén fennakadhatnak – a legszebb és legértékesebb, általában védett területei a Dunának.

Tehát ezekre a síkvidéki szakaszokra nem szabad, és gazdaságilag sem érdemes vízlépcsőket építeni? De ha már energiát nem termelhetünk a folyón, már ne is hajózzunk rajta? Van erre megoldás?

A megoldás a hagyományoshoz hasonló folyamszabályozásban van. Ez Nagymarosnál, a tervezett erőmű helyén már kipróbáltuk, és működik.

Erre a Duna Kör kidolgoztatott egy koncepciót. A munkát, az általam nagyra becsült Mikolics Sándor, a Nagymarosi erőmű tervezője végezte el. A hosszú harcban megbarátkoztunk egymással, és sokat tanultam tőle. A lényeg a folyómeder szélességében és biztonságában van, továbbá 3 deciméter visszaduzzasztásban. Ez az őszi alacsony vízállás idején ez igen fontos.

Milyen hajókkal közlekedhetünk majd ezeken a folyószakaszokon?

Átlagos és magas vízállásnál bármilyenekkel. Alacsony vízállásnál az önjáró hajókkal, az Európa típusú hajókkal, a RO-RO hajókkal és a teljes dunai személyflottával. A teherhajók esetében az év kb. 10%-ban, a rakományokat 20%-kal csökkentenünk kell. Nem fogadjuk el a hajóstársaságok azon érvelését, hogy az időszaki terheléscsökkentések miatt, a hajózás már nem lesz gazdaságos. Amúgy az sem közömbös, hogy a hajók milyen árut szállítanak. A rakomány csökkentése csak a legnehezebb fajsúlyú áruknál válhat szükségessé.

Tehát támogatják a dunai hajózást?

A hajók árut és embert fajlagosan kisebb szennyezéssel visznek egyik helyről a másikra. Veszélyesnek tartjuk ellenben, ha mindent a hajózásnak rendelnek alá. Ökológiai probléma, ha minden vizet a főmederbe, a hajózás szolgálatára terelnek.

Konrad Lorenz Nobel-díjas tudós úgy fogalmazott, hogy: „Ne a folyót igazítsuk a hajókhoz, hanem a hajókat a folyóhoz!” Ezt a mondatot mindig szemünk előtt kell tartani. A Duna nagy folyó! Magyarországi szakaszán az átlag vízhozama meghaladja a 2000 m³/ másodpercet. Nagy hajókat is bír a hátán!

A víziút-építkezéseknek komoly történelme van.

Nagy átalakítások történtek már az ókorban is. Gondoljunk csak Tigrisre és az Eufráteszre, a Nílusra, a Menderezre, akár a középkor csatorna építkezéseire vagy a nagy ármentesítési munkákra. Az emberre is káros, nagy átalakítások a 20-ik századig várattak magukra.

Ekkor már nem állati és kézi, hanem gépi erővel alakította a tájakat az ember. Oly korban élünk, mikor már szinte mindent megtehetünk. A mi nézetünk szerint az a fontos, hogy amit teszünk, az generációkon keresztül hasznos legyen. Civilizációnk fenntartása és fejlesztése ellenben sok új kihívás elé állít minket.

Jelenleg is formálódik egy európai, dunai víziút-építési koncepció.

Ezért nem csak figyelni akarjuk, hogy mi történik, hanem bele is szólunk, ha kell!

A környezetbarát érdekeket képviseljük. Megszólalunk, ha a terv veszélyeztetheti a jelenlegi és távlati ivóvízbázisokat, ha kivágják a galériaerdőt, és veszélyeztetik az élővilágot. A zaj és az ipari műtárgyak nem tesznek jót a turizmusnak.

Vitatjuk, hogy állandó energia éhségben élünk, és sokat vitatott kérdésként marad, a vízi energia, és a hajózási igényeket is kiszolgáló vízlépcsők is.

Mi foglalkoztatja Önöket?

Sok mindent kellene megoldanunk, úgy, hogy miközben létrehozunk valamit, más hasznos dolgok ne sérüljenek. Ezek közül a legfontosabb a természeti értékek fokozott őrzése, a fogyatkozó élővilág, ivóvízbázisunk megőrzése. Célunk a folyóhoz kötődő kultúra megőrzése; az ipari vízhasználat megoldása és ellenőrzése; a megfelelő szintű, biológiai szennyvíztisztítás; a part-menti galériaerdők megmentése; a mezőgazdasági vízhasználat megoldása; a hajózás megtartása és fejlesztése; az energiatermelés segítése.

Továbbá, ahol az lehetséges, a folyamépítési és kezelési munkák koordinálása és társadalmi ellenőrzése, a turizmus és rekreáció, a sport, a halászat, horgászat segítése, az épített környezet harmóniája az emberrel, egyfajta holisztikus szemléletben. Ahhoz, hogy a fentiekből akár csak néhány elem megvalósulhasson, támaszkodni kell a társadalom minden szegmensére, az alulról jövő kezdeményezésekre, az önkormányzatiságra. Ezek között kell segíteni a harmóniát. Sokan mondják, hogy a Duna mindannyiunkat összeköt, ez egy jó szlogen, de csak akkor van értelme, ha tartalommal is meg tudjuk tölteni.

A víz sok mindent el tud vinni, a hajókat is, de a szennyezést is. Először azt érdemes megvizsgálni, hogy mi az, ami összeköt minket. Ezt követően kezdhet működni a Polder-modell.

Beszélne Duna Kör konkrét tevékenységekről is?

Több településen tájékoztatást adtunk gazdáknak, az EU csatlakozás előnyeiről és hátrányairól. Kenutúrákat szerveztünk gimnazistáknak és egyetemistáknak, igen kedvezményes áron. Reklámfilm pályázatot írtunk ki fiataloknak, a környezet megóvásáért, hogy megismerjük tehetségüket.  Évente több száz fát ültetünk el, a szlovák-magyar vízlépcsővita megoldására kísérleteiről már beszéltem, de például a hajózási konfliktusok megoldására nemzetközi konferenciát szerveztünk Dunapatajon. Az EUROVELO 6-os Dunamenti kerékpárút megvalósításáról Solton, a kerékpározás népszerűsítésére, a NATURA 2000-es területek védelméről és használatáról Hartán, és számtalan más tevékenységet végeztünk és végzünk.

Egyik érdekes kezdeményezésünk volt, hogy elítélt börtönlakóknak kijárást, és társadalmi (környezetvédelmi és hagyományőrző) munkavégzést biztosítottunk, a börtön melletti településen.  Elősegítettük, hogy a börtönlakók színjátszó csoportot és zenekart állítsanak fel.

Hartán, ahol a tagság igen aktív, klubházat építettünk, segítségünkkel kotorták ki a több mint 3 km hosszú mellékágat. Hídat vertünk – a szó szoros értelmében – a szárazföld és a sziget közé. Ebben a térségben épült több mint 10 km kerékpárút, mely azon a nyári gáton halad ami az árvíztől is védelmet nyújt.

A Duna Kör tagjai több-száz fát ültettek. Legutóbb, két hete, ültettük el azokat a fákat, melyek a tavasz óta Hartán született gyerekek nevét viselik. Ez immár hagyomány, két éve, minden ősszel és tavasszal megrendezzük ezt a faültetést. A tagjaink padokat helyeztek el a Dunához vezető út mentén.  Ők vigyázzák a mellékágat is. A településen ma egy kis sport-horgász kikötő is épül, ezt is támogatjuk.

Mit tesznek, hogy a dolog ilyen jól működjön?

Segítséget adunk a „puskaporgyártásban”, hogy a települési önkormányzat jó pályázatokat tudjon írni.  Folyamatos jelenléttel, és a lakosság bevonásával próbáljuk megtudni, hogy mi az ott lakók igénye, ill. abból mi a megvalósítható. És ami talán a legfontosabb: az összekötő szövet a természet szeretete, és természetesen a finom ételek és borok, a klubélet.  Így a feladatok elvégzésének sokkal nagyobb a mozgósító ereje. Ennek legfőbb bizonyítéka, annak látványa, hogy hányan vettek részt a hídavatáson, a mellékág rehabilitáción, a kerékpárút átadáson. Sikeres az, amit magunkénak érzünk.

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Fontos, hogy terveink a földön járjanak. Meg kell találni azt a célt, melyben van még közös akarat. Megjegyzem, ezt ma egyre nehezebb megtalálni Magyarországon. De ha megtaláltuk a célt, akkor meg is kell kívánni azt, hasonlóképpen, mint a szerelemben. Aztán meg kell küzdeni érte. Van, mikor érdemes kompromisszumokat is kötni, és persze folyamatosan figyelni kell a terv megvalósulását. Majd birtokba kell venni, hisz amit létrehoztunk, az a mienk! Ha nem így teszünk, az örömünk, és bizakodásunk hamar elszáll.