Kétéltűeket mentenek a Börzsöny és az Ipoly között
Sok munka vár a következő napokban a békamentőkre a 2-es számú főút Hont és Parassapuszta közötti szakaszán, ahol a Börzsöny felől igyekeznek az állatok a szaporodás szempontjából fontos Ipoly árterére - mondta el Sámuel Zsuzsanna önkéntes békamentő a helyszínen az MTI-nek.
Hozzátette, hogy a következő napokban a barna varangyok vonulása lesz intenzívebb, helyszíni megfigyelésük pedig a létszám megállapítása céljából is fontos.
Kiemelte, hogy a múlt év decemberére 180 millió forintos költséggel megépített, csaknem két kilométer hosszú terelőrendszer máris megmutatta előnyeit: korábban nem tudták a természetvédők, hogy mennyi pettyes gőte (Triturus vulgaris) él a környéken, idén viszont már most százszámra jöttek elő a legfeljebb tíz centi hosszú kétéltűek. A jóval nagyobb termetű dunai gőte (Triturus dobrogicus) ritka a környéken - tette hozzá.
"Ilyen korán még sosem kezdődött meg a békák vonulása, mint idén. Az első erdei békát (Rana dalmatina) február 10-én találtam. Jelenleg is ez a faj mutatkozik a legnagyobb létszámban, de a zöld levelibékák (Hyla arborea), a vöröshasú unkák (Bombina bombina), a barna ásóbékák (Pelobates fuscus) mellett az első barna varangyok (Bufo bufo) is megindultak a szaporodási területek felé" - mondta Sámuel Zsuzsanna.
A környéken él még zöld varangy (Bufo viridis), gyepi béka (Rana temporaria), a három zöld békafaj - a kecske, a kacagó és a kis tavibéka - egyedei is előfordulnak, de sokkal kisebb az egyedszámuk.
Közlése szerint a sok viszontagság után megépített terelőfal és az átjárók nem mindenütt biztonságosak, mert az állatok az erdészeti utak mellett is kijuthatnak a parassapusztai határátkelőre vezető, rendkívül nagy forgalmú 2-es számú főútra. A termetesebb példányok néhol a terepadottságok miatt át is ugorhatják azt. Ezeken a helyeken önkéntesek segítségével védőhálókat feszítettek ki - magyarázta Sámuel Zsuzsanna.
A terelőfal nemcsak a kétéltűek, hanem a hüllőfajok túlélését is segíti - mondta a természetvédő. A vízisiklók (Natrix natrix) rendkívül nagy számban kelnek át az út egyik oldaláról a másikra, de előfordul az erdei sikló (Zamenis longissimus), a lábatlan gyík (Anguis fragilis) és több gyíkfaj is. A kiépített terelőrendszer a visszaúton is védi az állatokat, mivel a peték lerakása után jelentős részük visszatér az erdős élőhelyekre.
Tavaly az önkéntesek segítségével 7800 állatot vittek át az aszfalton a Börzsöny erdői felől az Ipoly árterületén található vizes élőhelyekre, ahol a kétéltűek szaporodnak. 2010 előtt még évi 10-12 ezer példány volt, a különböző fajok állománycsökkenését a rendkívül nagyszámú elütés mellett az időjárás változásai is okozhatták - tette hozzá.
Sámuel Zsuzsanna szerint mivel most magas az Ipoly vízállása, remélhető, hogy valamennyi faj kedvező életfeltételeket talál a vízzel elöntött területeken.
MTI
Hozzátette, hogy a következő napokban a barna varangyok vonulása lesz intenzívebb, helyszíni megfigyelésük pedig a létszám megállapítása céljából is fontos.
Kiemelte, hogy a múlt év decemberére 180 millió forintos költséggel megépített, csaknem két kilométer hosszú terelőrendszer máris megmutatta előnyeit: korábban nem tudták a természetvédők, hogy mennyi pettyes gőte (Triturus vulgaris) él a környéken, idén viszont már most százszámra jöttek elő a legfeljebb tíz centi hosszú kétéltűek. A jóval nagyobb termetű dunai gőte (Triturus dobrogicus) ritka a környéken - tette hozzá.
"Ilyen korán még sosem kezdődött meg a békák vonulása, mint idén. Az első erdei békát (Rana dalmatina) február 10-én találtam. Jelenleg is ez a faj mutatkozik a legnagyobb létszámban, de a zöld levelibékák (Hyla arborea), a vöröshasú unkák (Bombina bombina), a barna ásóbékák (Pelobates fuscus) mellett az első barna varangyok (Bufo bufo) is megindultak a szaporodási területek felé" - mondta Sámuel Zsuzsanna.
A környéken él még zöld varangy (Bufo viridis), gyepi béka (Rana temporaria), a három zöld békafaj - a kecske, a kacagó és a kis tavibéka - egyedei is előfordulnak, de sokkal kisebb az egyedszámuk.
Közlése szerint a sok viszontagság után megépített terelőfal és az átjárók nem mindenütt biztonságosak, mert az állatok az erdészeti utak mellett is kijuthatnak a parassapusztai határátkelőre vezető, rendkívül nagy forgalmú 2-es számú főútra. A termetesebb példányok néhol a terepadottságok miatt át is ugorhatják azt. Ezeken a helyeken önkéntesek segítségével védőhálókat feszítettek ki - magyarázta Sámuel Zsuzsanna.
A terelőfal nemcsak a kétéltűek, hanem a hüllőfajok túlélését is segíti - mondta a természetvédő. A vízisiklók (Natrix natrix) rendkívül nagy számban kelnek át az út egyik oldaláról a másikra, de előfordul az erdei sikló (Zamenis longissimus), a lábatlan gyík (Anguis fragilis) és több gyíkfaj is. A kiépített terelőrendszer a visszaúton is védi az állatokat, mivel a peték lerakása után jelentős részük visszatér az erdős élőhelyekre.
Tavaly az önkéntesek segítségével 7800 állatot vittek át az aszfalton a Börzsöny erdői felől az Ipoly árterületén található vizes élőhelyekre, ahol a kétéltűek szaporodnak. 2010 előtt még évi 10-12 ezer példány volt, a különböző fajok állománycsökkenését a rendkívül nagyszámú elütés mellett az időjárás változásai is okozhatták - tette hozzá.
Sámuel Zsuzsanna szerint mivel most magas az Ipoly vízállása, remélhető, hogy valamennyi faj kedvező életfeltételeket talál a vízzel elöntött területeken.
MTI
Hozzászólások