Kucsák László: emlékeznünk kell az áldozatokra (2. rész)
Emlékeznünk kell azokra, akiket elpusztított egy gyilkos rendszer, egy átkozott gondolat - hangsúlyozta Kucsák László fideszes országgyűlési képviselő a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) által szervezett szombati budapesti megemlékezésen.
Azt mondta, a mintegy 800 ezer elhurcolt magyar, akiknek többsége távol hazájától halt meg az embertelen körülmények és bánásmód miatt, a Szovjetunió mintegy 30 millió lakójával együtt esett áldozatul a kommunista rendszernek.
A 20. század megtanított minket arra, nem lehetünk bátortalanok, csüggedtek és túlságosan fáradtak ahhoz, hogy mindennap megpróbáljuk megváltoztatni a világot; a legtöbbször nem válogathatunk a feladatok sokaságából, hogy mi az, amit ma elvégzünk, mi az, amit holnapra hagyunk - fogalmazott a szónok, hozzátéve, "mi csak egymásra számíthatunk".
Kiemelte azt is, nem várhatjuk külső szereplőktől, hogy megértsék céljainkat, útjainkat. "Csupán azt várhatjuk, hogy munkánkat becsmérelni fogják, sokszor meghurcolnak közös hitünkért, és legszívesebben kitörölnék emlékezetünkből közös múltunkat" - fogalmazott. Hozzátette, ez ellen pedig csak egységgel felelhetünk hatékonyan, azzal a meggyőződéssel, "hogy a gyengék széthullnak, az erősek összefognak, hogy együtt meg tudjuk változtatni a világot".
Az emléknapot fideszes országgyűlési képviselőként 2012-ben kezdeményező Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke az ünnepségen Alekszandr Szolzsenyicin, a Gulág-rendszert a világgal megismertető írót idézve kijelentette: egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Mint mondta, a több éves meghurcoltatásból hazatérve az egykori raboknak a hallgatás kényszerével is számolniuk kellett, hiszen a történteket hol államtitoknak minősítették, hol újabb retorziókkal fenyegette őket a kommunista hatalom. A szociálliberális kormányok később is csak "kegyesen tudomásul vették a szigorúan magánjellegű megemlékezéseket" - fűzte hozzá.
Rámutatott arra, hogy a hallgatás falát csak 2012-ben sikerült áttörni, azóta lehet méltó módon megemlékezni azokról, "akik túlélték a látogatást a pokolban", ugyanakkor Nyugaton még mindig gyakran kell elmagyarázni, hogy a kommunista rendszer éppúgy kegyetlen népelnyomó volt, mint a nácizmus és a fasizmus.
(Forrás: MTI)
Azt mondta, a mintegy 800 ezer elhurcolt magyar, akiknek többsége távol hazájától halt meg az embertelen körülmények és bánásmód miatt, a Szovjetunió mintegy 30 millió lakójával együtt esett áldozatul a kommunista rendszernek.
Utalt arra, hogy a 20. század a történelmünk legembertelenebb évszázada volt, akkor ugyanis "több embert pusztított el az államilag szervezett erőszak, mint az azt megelőző évezredek összességében".
Kucsák László hangsúlyozta: a túlélők máig mementói egy sötét kornak, amely mára helyére került a magyar emberek szívében, de elégtételt kell adni nekik saját életünkkel, gyermekeink tanításával.
A 20. század megtanított minket arra, nem lehetünk bátortalanok, csüggedtek és túlságosan fáradtak ahhoz, hogy mindennap megpróbáljuk megváltoztatni a világot; a legtöbbször nem válogathatunk a feladatok sokaságából, hogy mi az, amit ma elvégzünk, mi az, amit holnapra hagyunk - fogalmazott a szónok, hozzátéve, "mi csak egymásra számíthatunk".
Kiemelte azt is, nem várhatjuk külső szereplőktől, hogy megértsék céljainkat, útjainkat. "Csupán azt várhatjuk, hogy munkánkat becsmérelni fogják, sokszor meghurcolnak közös hitünkért, és legszívesebben kitörölnék emlékezetünkből közös múltunkat" - fogalmazott. Hozzátette, ez ellen pedig csak egységgel felelhetünk hatékonyan, azzal a meggyőződéssel, "hogy a gyengék széthullnak, az erősek összefognak, hogy együtt meg tudjuk változtatni a világot".
Az emléknapot fideszes országgyűlési képviselőként 2012-ben kezdeményező Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke az ünnepségen Alekszandr Szolzsenyicin, a Gulág-rendszert a világgal megismertető írót idézve kijelentette: egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Mint mondta, a több éves meghurcoltatásból hazatérve az egykori raboknak a hallgatás kényszerével is számolniuk kellett, hiszen a történteket hol államtitoknak minősítették, hol újabb retorziókkal fenyegette őket a kommunista hatalom. A szociálliberális kormányok később is csak "kegyesen tudomásul vették a szigorúan magánjellegű megemlékezéseket" - fűzte hozzá.
Rámutatott arra, hogy a hallgatás falát csak 2012-ben sikerült áttörni, azóta lehet méltó módon megemlékezni azokról, "akik túlélték a látogatást a pokolban", ugyanakkor Nyugaton még mindig gyakran kell elmagyarázni, hogy a kommunista rendszer éppúgy kegyetlen népelnyomó volt, mint a nácizmus és a fasizmus.
(Forrás: MTI)
Hozzászólások