Kunhalmokat és földvárakat állítottak helyre a Kiskunságban
Látogathatók azok a kunhalmok és földvárak, amelyeket az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Programjának (KEOP) támogatásával, több mint 200 millió forintos költséggel állítottak helyre a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága területén.
Balázs Réka programvezető az MTI-nek elmondta: azok a kunhalmok és földvárak, amelyek túlélték az elmúlt évszázadok viharait, ma már országos jelentőségű védett természeti területnek minősülnek.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság célja, hogy megőrizze és minél szélesebb körben ismertté tegye ezeket az emberkéz alkotta, történelmi emlékeket őrző és számos legendában is megjelenő kultúrtörténeti jelentőségű létesítményeket.
Ennek érdekében 2013 és 2015 között a tiszaalpári és érsekhalmai földváron, a vaskúti halmokon és a dunatetétleni Csárda-halomnál beszakadt üregeket, illegális anyagnyerő gödröket feltöltötték, a balesetveszélyes partfalszakaszokat megerősítettek, valamint felszámolták a hulladéklerakás nyomait és visszaszorították az invazív növények további terjedését – tájékoztatott.
Valamennyi bolygatott felszínt a halmok és földvárak egykori környezetében megtalálható, szárazságtűrő, löszpusztagyepekre jellemző fűmagkeverékkel gyepesítették vissza – tette hozzá jelezve, hogy a munkálatok folyamatos régészeti megfigyelés és leletmentés mellett zajlottak.
A programvezető szólt arról is, hogy az érintett területeken új kirándulóutakat és tanösvényeket is létesítettek, mivel szándékaik szerint a most helyreállított halmok és földvárak az első állomásai annak a Duna-Tisza-közét behálózó tanösvény-láncolatnak, amelyre felfűzik majd az összes, napjainkban még tájképi elemként is megőrződött kunhalmot és földvárat. A kiépített bemutatóhelyek, tanösvények hamarosan a geocaching-hálózathoz is csatlakoznak – közölte.
Balázs Réka kitért arra is, hogy levéltári dokumentumok, régi térképek mintegy 40 ezerre teszik a történelmi Magyarország területén egykor előforduló halmok számát. Ezek szinte kivétel nélkül intenzív földművelés alá eső területen helyezkednek el, így az egykori árkok mára betemetődtek, a sáncok lassan beleolvadnak a környező terep szintjébe.
Sokat közülük el- és beszántottak, anyagukat elhordták, a keletkezett bányagödröket pedig ma is illegális hulladéklerakónak használják. Ott, ahol természetes gyeptakarójukat feltörték, majd a terület intenzív használata megkezdődött, megtelepedtek az agresszívan terjedő özönnövények is, melyek kiszorítják a természetes előfordulású növényzetet.
A halmok és földvárak ugyanakkor nemcsak a kirándulók, de több tudományterület kutatója számára is érdekesek, hiszen összehordott anyagukban megtalálhatók a különböző korok természeti és kultúrtörténeti örökségének lenyomatai.
Művelésből való kivonásuk, állagmegóvásuk és hosszútávú védelmük megakadályozza további pusztulásukat, ezzel teret biztosítva a későbbi kutatások, új, roncsolásmentes vizsgálati módszerek alkalmazására.
MTI
Balázs Réka programvezető az MTI-nek elmondta: azok a kunhalmok és földvárak, amelyek túlélték az elmúlt évszázadok viharait, ma már országos jelentőségű védett természeti területnek minősülnek.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság célja, hogy megőrizze és minél szélesebb körben ismertté tegye ezeket az emberkéz alkotta, történelmi emlékeket őrző és számos legendában is megjelenő kultúrtörténeti jelentőségű létesítményeket.
Ennek érdekében 2013 és 2015 között a tiszaalpári és érsekhalmai földváron, a vaskúti halmokon és a dunatetétleni Csárda-halomnál beszakadt üregeket, illegális anyagnyerő gödröket feltöltötték, a balesetveszélyes partfalszakaszokat megerősítettek, valamint felszámolták a hulladéklerakás nyomait és visszaszorították az invazív növények további terjedését – tájékoztatott.
Valamennyi bolygatott felszínt a halmok és földvárak egykori környezetében megtalálható, szárazságtűrő, löszpusztagyepekre jellemző fűmagkeverékkel gyepesítették vissza – tette hozzá jelezve, hogy a munkálatok folyamatos régészeti megfigyelés és leletmentés mellett zajlottak.
A programvezető szólt arról is, hogy az érintett területeken új kirándulóutakat és tanösvényeket is létesítettek, mivel szándékaik szerint a most helyreállított halmok és földvárak az első állomásai annak a Duna-Tisza-közét behálózó tanösvény-láncolatnak, amelyre felfűzik majd az összes, napjainkban még tájképi elemként is megőrződött kunhalmot és földvárat. A kiépített bemutatóhelyek, tanösvények hamarosan a geocaching-hálózathoz is csatlakoznak – közölte.
Balázs Réka kitért arra is, hogy levéltári dokumentumok, régi térképek mintegy 40 ezerre teszik a történelmi Magyarország területén egykor előforduló halmok számát. Ezek szinte kivétel nélkül intenzív földművelés alá eső területen helyezkednek el, így az egykori árkok mára betemetődtek, a sáncok lassan beleolvadnak a környező terep szintjébe.
Sokat közülük el- és beszántottak, anyagukat elhordták, a keletkezett bányagödröket pedig ma is illegális hulladéklerakónak használják. Ott, ahol természetes gyeptakarójukat feltörték, majd a terület intenzív használata megkezdődött, megtelepedtek az agresszívan terjedő özönnövények is, melyek kiszorítják a természetes előfordulású növényzetet.
A halmok és földvárak ugyanakkor nemcsak a kirándulók, de több tudományterület kutatója számára is érdekesek, hiszen összehordott anyagukban megtalálhatók a különböző korok természeti és kultúrtörténeti örökségének lenyomatai.
Művelésből való kivonásuk, állagmegóvásuk és hosszútávú védelmük megakadályozza további pusztulásukat, ezzel teret biztosítva a későbbi kutatások, új, roncsolásmentes vizsgálati módszerek alkalmazására.
MTI
Hozzászólások