Megoldódott az óbudai cölöpsorok rejtélye
Az Óbudai (Hajógyári)-sziget az elmúlt időszakban leginkább a Sziget Fesztivál révén került a hírekbe és az érdeklődés középpontjába, pedig más érdekesség is látható ott. Északi csúcsán a Duna alacsony vízállása idején szabályos sorokba rendezett, kopott, a vízből alig kilátszó, rejtélyes célú cölöpök állnak.
Furcsa látványt nyújtanak, ami elgondolkoztatja a szemlélődőt: vajon mi célt szolgáltak (volna) és mikor, kik "építették".
A vélemények között van régi szivattyú állomás mólója, de római lelet is (valószínűleg Aquincum közelsége kapcsán). A cölöpök azonban nem római eredetűek.
Az idő múlásával egyre kisebbek, kopottabbak. Ennek oka nem csak az idő "vasfogának" köszönhető, hanem az emberi rongálás is megtette hatását.
A huszonegy cölöp párhuzamos sorokat alkot, nagyjából kelt-nyugati irányban. A cölöpök a Dunában folytatódnak, a kopás miatt csak 10-20 centiméter magasságúak.
A régészek - az Aquincumi Múzeum munkatársai - több ízben, 1982-ben és 2001-ben is végeztek is felméréseket, kutatásokat.
A fákat vizsgálva megállapítható, hogy vörösfenyőből készültek (az ókoriak többsége tölgyből). Vízépítéseknél azért alkalmaztak vörösfenyőket, mert a gyantatartalma miatt szilárd és tartós, nem korhad. A cölöpökön épület városoknál előszeretettel alkalmazzák (például Velencében).
Óbudai Hajógyár (Széchenyi)
A XIX. századi térképek egy folytonos és egy szaggatott vonalat jelölnek a sziget északi végénél, amely egyfajta zárásra utal. Ez a XX. századi térképeken már nem látható.
A korábbi zárás oka vélhetően a hajógyár téli kikötőjének védelme lehetett. A hajógyár építése előtt (1835) is teleltek itt vízi járművek; a molnárok ide vontatták be a hajómalmokat. A jégzajlás és az azt követő tavaszi áradás komoly veszélyt jelentett ezekre a járművekre.
A hajógyár építése után zárták le a Hajógyári- és az Óbudai Nagy-sziget közti mellékágat. Mivel a mellékágban telelő hajók továbbra is veszélynek voltak kitéve, ezért a század közepén- valószínűleg az 1838-as nagy pesti árvíz után - egy fából készült jégtörőt építettek. A hajógyárat alapító Széchenyi István 1835-ben kelt levelében említ itt jégtörőket, de sem korabeli leírás, sem ábrázolás nem maradt fenn.
Egyre kevesebb hajómalom telelt a Dunán, ahogy terjedtek a gőzmalmok; a hajókat pedig egyre inkább fémből építették, így csökkent a jégzajlás veszélye.
A cölöpök pedig egyre fogynak, kopnak...
www.dunaszigetek.blogspot.se
Furcsa látványt nyújtanak, ami elgondolkoztatja a szemlélődőt: vajon mi célt szolgáltak (volna) és mikor, kik "építették".A vélemények között van régi szivattyú állomás mólója, de római lelet is (valószínűleg Aquincum közelsége kapcsán). A cölöpök azonban nem római eredetűek.
Az idő múlásával egyre kisebbek, kopottabbak. Ennek oka nem csak az idő "vasfogának" köszönhető, hanem az emberi rongálás is megtette hatását.
A huszonegy cölöp párhuzamos sorokat alkot, nagyjából kelt-nyugati irányban. A cölöpök a Dunában folytatódnak, a kopás miatt csak 10-20 centiméter magasságúak.
A régészek - az Aquincumi Múzeum munkatársai - több ízben, 1982-ben és 2001-ben is végeztek is felméréseket, kutatásokat.
A fákat vizsgálva megállapítható, hogy vörösfenyőből készültek (az ókoriak többsége tölgyből). Vízépítéseknél azért alkalmaztak vörösfenyőket, mert a gyantatartalma miatt szilárd és tartós, nem korhad. A cölöpökön épület városoknál előszeretettel alkalmazzák (például Velencében).
Óbudai Hajógyár (Széchenyi)A XIX. századi térképek egy folytonos és egy szaggatott vonalat jelölnek a sziget északi végénél, amely egyfajta zárásra utal. Ez a XX. századi térképeken már nem látható.
A korábbi zárás oka vélhetően a hajógyár téli kikötőjének védelme lehetett. A hajógyár építése előtt (1835) is teleltek itt vízi járművek; a molnárok ide vontatták be a hajómalmokat. A jégzajlás és az azt követő tavaszi áradás komoly veszélyt jelentett ezekre a járművekre.
A hajógyár építése után zárták le a Hajógyári- és az Óbudai Nagy-sziget közti mellékágat. Mivel a mellékágban telelő hajók továbbra is veszélynek voltak kitéve, ezért a század közepén- valószínűleg az 1838-as nagy pesti árvíz után - egy fából készült jégtörőt építettek. A hajógyárat alapító Széchenyi István 1835-ben kelt levelében említ itt jégtörőket, de sem korabeli leírás, sem ábrázolás nem maradt fenn.
Egyre kevesebb hajómalom telelt a Dunán, ahogy terjedtek a gőzmalmok; a hajókat pedig egyre inkább fémből építették, így csökkent a jégzajlás veszélye.
A cölöpök pedig egyre fogynak, kopnak...
www.dunaszigetek.blogspot.se
Hozzászólások