Megoldódott az óbudai cölöpsorok rejtélye
Az Óbudai (Hajógyári)-sziget az elmúlt időszakban leginkább a Sziget Fesztivál révén került a hírekbe és az érdeklődés középpontjába, pedig más érdekesség is látható ott. Északi csúcsán a Duna alacsony vízállása idején szabályos sorokba rendezett, kopott, a vízből alig kilátszó, rejtélyes célú cölöpök állnak.
Furcsa látványt nyújtanak, ami elgondolkoztatja a szemlélődőt: vajon mi célt szolgáltak (volna) és mikor, kik "építették".
A vélemények között van régi szivattyú állomás mólója, de római lelet is (valószínűleg Aquincum közelsége kapcsán). A cölöpök azonban nem római eredetűek.
Az idő múlásával egyre kisebbek, kopottabbak. Ennek oka nem csak az idő "vasfogának" köszönhető, hanem az emberi rongálás is megtette hatását.
A huszonegy cölöp párhuzamos sorokat alkot, nagyjából kelt-nyugati irányban. A cölöpök a Dunában folytatódnak, a kopás miatt csak 10-20 centiméter magasságúak.
A régészek - az Aquincumi Múzeum munkatársai - több ízben, 1982-ben és 2001-ben is végeztek is felméréseket, kutatásokat.
A fákat vizsgálva megállapítható, hogy vörösfenyőből készültek (az ókoriak többsége tölgyből). Vízépítéseknél azért alkalmaztak vörösfenyőket, mert a gyantatartalma miatt szilárd és tartós, nem korhad. A cölöpökön épület városoknál előszeretettel alkalmazzák (például Velencében).
Óbudai Hajógyár (Széchenyi)
A XIX. századi térképek egy folytonos és egy szaggatott vonalat jelölnek a sziget északi végénél, amely egyfajta zárásra utal. Ez a XX. századi térképeken már nem látható.
A korábbi zárás oka vélhetően a hajógyár téli kikötőjének védelme lehetett. A hajógyár építése előtt (1835) is teleltek itt vízi járművek; a molnárok ide vontatták be a hajómalmokat. A jégzajlás és az azt követő tavaszi áradás komoly veszélyt jelentett ezekre a járművekre.
A hajógyár építése után zárták le a Hajógyári- és az Óbudai Nagy-sziget közti mellékágat. Mivel a mellékágban telelő hajók továbbra is veszélynek voltak kitéve, ezért a század közepén- valószínűleg az 1838-as nagy pesti árvíz után - egy fából készült jégtörőt építettek. A hajógyárat alapító Széchenyi István 1835-ben kelt levelében említ itt jégtörőket, de sem korabeli leírás, sem ábrázolás nem maradt fenn.
Egyre kevesebb hajómalom telelt a Dunán, ahogy terjedtek a gőzmalmok; a hajókat pedig egyre inkább fémből építették, így csökkent a jégzajlás veszélye.
A cölöpök pedig egyre fogynak, kopnak...
www.dunaszigetek.blogspot.se
Furcsa látványt nyújtanak, ami elgondolkoztatja a szemlélődőt: vajon mi célt szolgáltak (volna) és mikor, kik "építették".A vélemények között van régi szivattyú állomás mólója, de római lelet is (valószínűleg Aquincum közelsége kapcsán).
Az idő múlásával egyre kisebbek, kopottabbak. Ennek oka nem csak az idő "vasfogának" köszönhető, hanem az emberi rongálás is megtette hatását.
A huszonegy cölöp párhuzamos sorokat alkot, nagyjából kelt-nyugati irányban. A cölöpök a Dunában folytatódnak, a kopás miatt csak 10-20 centiméter magasságúak.
A régészek - az Aquincumi Múzeum munkatársai - több ízben, 1982-ben és 2001-ben is végeztek is felméréseket, kutatásokat.
A fákat vizsgálva megállapítható, hogy vörösfenyőből készültek (az ókoriak többsége tölgyből). Vízépítéseknél azért alkalmaztak vörösfenyőket, mert a gyantatartalma miatt szilárd és tartós, nem korhad. A cölöpökön épület városoknál előszeretettel alkalmazzák (például Velencében).
Óbudai Hajógyár (Széchenyi)A XIX. századi térképek egy folytonos és egy szaggatott vonalat jelölnek a sziget északi végénél, amely egyfajta zárásra utal. Ez a XX. századi térképeken már nem látható.
A korábbi zárás oka vélhetően a hajógyár téli kikötőjének védelme lehetett. A hajógyár építése előtt (1835) is teleltek itt vízi járművek; a molnárok ide vontatták be a hajómalmokat. A jégzajlás és az azt követő tavaszi áradás komoly veszélyt jelentett ezekre a járművekre.
A hajógyár építése után zárták le a Hajógyári- és az Óbudai Nagy-sziget közti mellékágat. Mivel a mellékágban telelő hajók továbbra is veszélynek voltak kitéve, ezért a század közepén- valószínűleg az 1838-as nagy pesti árvíz után - egy fából készült jégtörőt építettek. A hajógyárat alapító Széchenyi István 1835-ben kelt levelében említ itt jégtörőket, de sem korabeli leírás, sem ábrázolás nem maradt fenn.
Egyre kevesebb hajómalom telelt a Dunán, ahogy terjedtek a gőzmalmok; a hajókat pedig egyre inkább fémből építették, így csökkent a jégzajlás veszélye.
A cölöpök pedig egyre fogynak, kopnak...
www.dunaszigetek.blogspot.se
Hozzászólások