Lengyel résztvevő: az 56-os forradalom az európai népek közös emlékezetéhez tartozik
Az 1956-os magyar forradalom az európai népek közös emlékezetéhez tartozik, ugyanúgy építi a spanyol vagy portugál identitást, mint a magyart, természetesen más-más mértékben - jelentette ki az MTI-nek Varsóból telefonon adott interjúban Rafal Rogulski, az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (ENRS) titkárságának vezetője, aki több lengyel résztvevő mellett jelen lesz a magyar forradalom 60. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémián kedden kezdődő háromnapos nemzetközi konferencián.
Elmondta, hogy a szimpózium fő témája idén az 50-es évek közepe táján a kommunista országokban bekövetkezett "olvadás" és annak széles értelemben vett, társadalmi, politikai, kulturális, művészi és egyéb következményei. Mindegyik témához kapcsolódik egy töprengés arról, hogy lehetséges-e az európai emlékezés közössége, vagy sem. Az idei szimpózium az 1956-os esztendő főbb eseményeire összpontosít, elsősorban Magyarországon, de Lengyelországban is.
Arra a kérdésre, hogy Európa és a nagyvilág nem feledkezett-e meg kissé a magyar 56-ról, Rogulski azt válaszolta: általában véve a nyugat-európai emberek nem sokat tudnak Közép-Európa történetéről, de ez kölcsönös, mert "mi se tudunk sokat az ő történelmükrő". "Éppen azért született a Hálózat, hogy a különböző fontos történelmi eseményekre emlékezzünk, rámutassunk, hogy mi a jelentőségük a földrész számára" - tette hozzá.
Az 56-os magyarországi események a közös európai emlékezethez tartoznak, ezért szükséges emlékezni rájuk. 56 emléke nem könnyű emlék, az akkori nyugat-európai demokratikus kormányoknak, de főleg az amerikaiaknak "lenne miért szégyenkezniük"- vélekedett. "Úgy gondolom, hogy a politika szintjén bizonyára emlékeznek rá, mert azért ez kulcsfontosságú esemény volt Európa második világháború utáni történelmében" - szögezte le.
Ami az 56-os magyar forradalom lengyelországi emlékezetét illeti, Rogulski azt mondta, van érdeklődés a téma iránt, mint általában Magyarország, a magyar történelem, a magyar politika iránt is, amelyek állandó elemei a lengyel médiának.
A lengyelek tudják, hogy a magyarok 56-ban fegyverrel harcoltak a szovjet megszállók ellen, és ez a téma a különböző tanulmányi programokban is állandóan jelen van - mondta.
A magyar forradalom már csak azért sem tűnhetett el a lengyel köztudatból, mert szorosan összefügg az 1956. júniusi poznani munkásfelkeléssel, és a szovjet tankok októberben ugyanúgy körülvették Varsót, mint Budapestet, bár csak az elővárosokig jutottak el, tényleges intervencióra nem került sor, viszont mélyreható belpolitikai változások történtek. Ezt a lengyel iskolákban természetesen tanítják, párhuzamot vonva a magyar októberrel.
És emlékeznek arra a nagy rokonszenvhullámra is, amely az 56-os forradalom iránt Lengyelországban akkor kibontakozott. "Én úgy érzem, hogy ez a rokonszenv azóta sem csökkent, sőt az utóbbi időben még nőtt is" - mondta Rafal Rogulski.
Úgy vélte, "az a tény, hogy ilyen nehéz tapasztalatok vannak mögöttünk, közelebb hoz bennünket egymáshoz, jobban meg tudjuk érteni egymást. Az együttműködés, közeledés óhajtása lényegesen nagyobb, mintha ezek nem lettek volna".
Az 56-os magyar forradalom tanulságai nagyon brutálisak és nagyon szomorúak, okulni kellene belőlük, nemcsak Kelet-Európában, hanem egész Európában és az egész világon is - mondta. "Azt látjuk, hogy a mai napig alkalmazzák ugyanezeket az eszközöket, módszereket a világon. Akkor is arra hivatkoztak, a szovjet hadsereg azért megy be Magyarországra, hogy megmentse az ott élő szovjet állampolgárokat, és ma is hasonló indoklásokat hallunk" - fogalmazott.
Mint a XX. század összes fontos és nehéz eseménye esetében, az egyik legfontosabb tanulság, hogy "kötelesek vagyunk emlékezni". "Egy másik fő tanulság, hogy szükség lenne egy olyan eljárásmódra, amely kikövetelné a döntéshozóktól, hogy bölcsebb döntéseket hozzanak a különböző ügyekben, legyenek azok politikaiak vagy mások. Többek között ezért rendezünk ilyen szimpóziumokat. És többek között éppen ezért rendezzük az ideit Budapesten és nem valahol másutt, a Nemzeti Emlékezet Bizottságával és a Magyar Tudományos Akadémiával együtt, hogy ezt nyomatékosítsuk" - zárta az interjút Rafal Rogulski.
MTI
Elmondta, hogy a szimpózium fő témája idén az 50-es évek közepe táján a kommunista országokban bekövetkezett "olvadás" és annak széles értelemben vett, társadalmi, politikai, kulturális, művészi és egyéb következményei. Mindegyik témához kapcsolódik egy töprengés arról, hogy lehetséges-e az európai emlékezés közössége, vagy sem. Az idei szimpózium az 1956-os esztendő főbb eseményeire összpontosít, elsősorban Magyarországon, de Lengyelországban is.
Arra a kérdésre, hogy Európa és a nagyvilág nem feledkezett-e meg kissé a magyar 56-ról, Rogulski azt válaszolta: általában véve a nyugat-európai emberek nem sokat tudnak Közép-Európa történetéről, de ez kölcsönös, mert "mi se tudunk sokat az ő történelmükrő". "Éppen azért született a Hálózat, hogy a különböző fontos történelmi eseményekre emlékezzünk, rámutassunk, hogy mi a jelentőségük a földrész számára" - tette hozzá.
Az 56-os magyarországi események a közös európai emlékezethez tartoznak, ezért szükséges emlékezni rájuk. 56 emléke nem könnyű emlék, az akkori nyugat-európai demokratikus kormányoknak, de főleg az amerikaiaknak "lenne miért szégyenkezniük"- vélekedett. "Úgy gondolom, hogy a politika szintjén bizonyára emlékeznek rá, mert azért ez kulcsfontosságú esemény volt Európa második világháború utáni történelmében" - szögezte le.
Ami az 56-os magyar forradalom lengyelországi emlékezetét illeti, Rogulski azt mondta, van érdeklődés a téma iránt, mint általában Magyarország, a magyar történelem, a magyar politika iránt is, amelyek állandó elemei a lengyel médiának.
A lengyelek tudják, hogy a magyarok 56-ban fegyverrel harcoltak a szovjet megszállók ellen, és ez a téma a különböző tanulmányi programokban is állandóan jelen van - mondta.
A magyar forradalom már csak azért sem tűnhetett el a lengyel köztudatból, mert szorosan összefügg az 1956. júniusi poznani munkásfelkeléssel, és a szovjet tankok októberben ugyanúgy körülvették Varsót, mint Budapestet, bár csak az elővárosokig jutottak el, tényleges intervencióra nem került sor, viszont mélyreható belpolitikai változások történtek. Ezt a lengyel iskolákban természetesen tanítják, párhuzamot vonva a magyar októberrel.
És emlékeznek arra a nagy rokonszenvhullámra is, amely az 56-os forradalom iránt Lengyelországban akkor kibontakozott. "Én úgy érzem, hogy ez a rokonszenv azóta sem csökkent, sőt az utóbbi időben még nőtt is" - mondta Rafal Rogulski.
Úgy vélte, "az a tény, hogy ilyen nehéz tapasztalatok vannak mögöttünk, közelebb hoz bennünket egymáshoz, jobban meg tudjuk érteni egymást. Az együttműködés, közeledés óhajtása lényegesen nagyobb, mintha ezek nem lettek volna".
Az 56-os magyar forradalom tanulságai nagyon brutálisak és nagyon szomorúak, okulni kellene belőlük, nemcsak Kelet-Európában, hanem egész Európában és az egész világon is - mondta. "Azt látjuk, hogy a mai napig alkalmazzák ugyanezeket az eszközöket, módszereket a világon. Akkor is arra hivatkoztak, a szovjet hadsereg azért megy be Magyarországra, hogy megmentse az ott élő szovjet állampolgárokat, és ma is hasonló indoklásokat hallunk" - fogalmazott.
Mint a XX. század összes fontos és nehéz eseménye esetében, az egyik legfontosabb tanulság, hogy "kötelesek vagyunk emlékezni". "Egy másik fő tanulság, hogy szükség lenne egy olyan eljárásmódra, amely kikövetelné a döntéshozóktól, hogy bölcsebb döntéseket hozzanak a különböző ügyekben, legyenek azok politikaiak vagy mások. Többek között ezért rendezünk ilyen szimpóziumokat. És többek között éppen ezért rendezzük az ideit Budapesten és nem valahol másutt, a Nemzeti Emlékezet Bizottságával és a Magyar Tudományos Akadémiával együtt, hogy ezt nyomatékosítsuk" - zárta az interjút Rafal Rogulski.
MTI
Hozzászólások