Semmibe veszi a magyar vállalkozókat a helyi hatalom (egy újabb példa)

[one_fourth]
[/one_fourth]

[three_fourth_last]

Sajnos a magyar munkának már a magyar kormány, önkormányzatok előtt sincs becsülete. Inkább a külföldit, kínait favorizálják a hazaival szemben.

Megint megbuktak a felsőbb szinteken, hogy nem preferálják a magyar termékeket.

Veszprémben az egész belváros felújítják, ehhez a helyi legnagyobb térkőgyártó vállalkozóját megfuttatták néhány körrel, majd odamutyizták a munkát egy osztrák cégnek.
Odaadták úgy, hogy még ajánlatot sem kértek a végleges verzióra. Persze azt elvárták, hogy korábban többmilliós adományt adjon a városnak és a helyi sportolóknak. Mikor visszafelé is csurranhatott volna valami,  akkor elfelejtették a magyar embert és egy külföldinek passzolták a feladatot.

Az ügynek itt nincs vége, hiszen kiderült, hogy az Osztrák térkő nem is osztrák, hanem kínai.

Képzeljék el, hogy mennyire nagy biznisz lehet egy osztrák céget megbízni, hogy hozzon Kínából térkövet, mikor van egy helyi vállalkozó is, aki jobb minőséget olcsóbban tudott volna szállítani.

Íme az osztrák térkő csomagolásának a részletei: Jól látszik, hogy ennek a kőnek az osztrákokhoz egyáltalán nincsen köze, max a haszon lecsapolásának..

[/three_fourth_last]

Az alábbi cikket a Veol.hu készítette:
A magyar tulajdonú, helyi térkőgyártó presztízsveszteségként könyveli el, hogy osztrák térkővel burkolják a veszprémi belvárost.
Barabás Árpád, a magyar tulajdonban levő legnagyobb térkőgyártó cég tulajdonosa, már a tervezés fázisában jelezte az önkormányzatnak és a kivitelezőnek, hogy helyi gyártóként kivenné a részét Veszprém belvárosának felújításában. A mintegy húszezer négyzetméteres felület burkolatának fele természetes kőzet, a másik fele térburkolat.

Megkérdezte a Veol.hu a veszprémi vállalkozót, hogyan maradt ki ebből a munkából.

Az illetékesek andezitet szerették volna látni a Kossuth utcában, ami nagyon elegáns szürke színű kőzet, s Dunabogdányban bányásszák. Felmerült a kérdés, vajon ki tudja-e termelni a dunabogdányi bánya a szükséges mennyiséget és megfelelnek-e a kőzet fizikai tulajdonságai az igényeknek. A tervezés fázisában erre még nem volt válasz.

Vettem a fáradtságot és Dunabogdányba mentem, ahol kiderült, hogy a kívánt mennyiség kitermeléséhez, és az igényeknek megfelelő előállításához két esztendőre lenne szükség. Ami a kisebb baj, mert vannak olyan technológiák, amelyek megoldást nyújtanak, ennek magam néztem utána Dániában. Hoztam mintaanyagokat és próbagyártást végeztünk: vékonyabb felületű andezit és az alá ragasztott térkő házasításával megszületett a megfelelő minőségű, megjelenésű és méretű burkolókő, örültem is neki, hiszen magyar termék, magyar gyártmány és gyönyörű volt. Csakhogy bevizsgálásra elküldtem az ÉMI-hez, hiszen vállalnom kell érte a felelősséget, és kiderült, az andezit nem bírja a sóterhelést, tehát nem használható.

A tervezők ezt követően a tartós és jó minőségű gránitburkolat mellett döntöttek. Hónapokba tellett, mire sikerült kicsikarni a tervezők válaszát arra a kérdésre, hogy milyen térburkolatot kellene gyártani a maradék 9-10 ezer négyzetméteres felületre - magyarázza az előzményeket Barabás Árpád, aki folyamatosan tárgyalt a tervezőkkel és az önkormányzat illetékeseivel, s ma sem tudja miért húzódott el a döntéshozatal.

Végül tavaly őszre tudatták vele, galambszürke térburkolat lesz, nyolc centiméter vastag, mérete 50-szer 25 centiméter és a gyártáshoz Barabás cége megkapott minden egyéb szükséges paramétert. Ehhez a mérethez be kellett szereznem a megfelelő eszközöket, a csiszolóberendezést, a gránithoz hasonló felületi struktúra kialakításhoz szükséges német gyártmányú anyagot s legyártottuk a mintadarabokat.

Látták, rábólintottak, a kivitelezővel tárgyaltunk, mindent egyeztettünk, beleértve az árakat és a szállítási ütemezést is. Miközben az illetékesek, ki tudja hányadszor, megerősítették, hogy természetesen a helyi vállalkozásokat preferálják, az anyagot bevittük az ÉMI-be minősítésre, s megfelelt. Ezt követően elküldtük a szerződést aláírásra, a kivitelezőnek - mondja Barabás.

Múltak a hetek, sem válasz, sem szerződés nem érkezett a kivitelezőtől, majd szólt a feleségem, hogy tudomása szerint az osztrák Semmelrock térköveit rakják a Kossuth utcában. Ebben a városban senki nem vette a fáradtságot, hogy erről értesítsen - hallottuk Barabás Árpádtól, aki helyi vállalkozóként sokszor és sokat tett a városért, a környezetért, a város sportéletéért és az sem titok, hosszú évek óta szponzorálja a helyi női kézilabdacsapatot.

- Kiépítettem az állatkert felé vezető egy kilométeres utat, parkolókat, több száz négyzetméter követ adományoztam a dózsavárosi tér burkolásához, rendbe tettem a Március 15. sportcsarnok környékét, a Tűzér utcát és itt fizetem az iparűzési adót. Tízmilliókat adományoztam ennek a városnak, és akkor most beépítik a belváros szívébe az osztrák konkurencia kövét, miközben az önkormányzati illetékesének elmondtam világosan, hogy nekem ez nem pénzkérdés, nagyságrendileg ez a munka a cégemnél semmit sem jelent. Ez nálam presztízskérdés, itt vagyok helyben, Veszprémben, cégem ismertsége nagyobb bármelyik nálunk működő multinacionális cég piaci ismertségénél, alkalmasak vagyunk a munkára. Akkor kérdem, miért jó Veszprémnek, hogy egy osztrák cég zsebébe tömik a pénzt?

Hogy milyen szempontok vezérelték a döntéshozókat nem tudom, és nem is érdekel. Felvetésünkre, hogy nem volt-e olcsóbb az osztrák gyártó, röviden válaszolt: - Egyszerű úgy olcsóbbnak lenni, hogy nem az eredeti igény szerint készült, csiszolt felületű burkolókő kerül a belvárosba. Tőlem magasabb műszaki tartalmú kőre kértek ajánlatot. Lám, jó az osztrák cég préselt burkolóköve is. Ha erre a minőségre kérnek ajánlatot, jóval olcsóbban megkaphatták volna tőlünk. De nem tartottak rá igényt.

Porga Gyula Polgármester sajnálja az esetet.