Sok hűhó egy emlékműért
A Szabadság téren kormánydöntés alapján a német megszállásra és annak áldozataira emlékező/emlékeztető emlékművet emel az V. kerületi önkormányzat, ami hetek, sőt hónapok óta szolgáltat muníciót a média támadásaihoz. Az emlékmű ellenzői tüntetnek, bontanak, graffitiznek, lakberendeznek a téren, ráérő perceikben pedig a turistákat és a nemzetközi sajtó munkatársait tájékoztatják félre.
Felnőttjátszótér a Szabadság téren
Az emlékműállítás ötlete tavaly decemberben vetődött fel, az eredeti elgondolás pedig az lett volna, hogy Magyarország német megszállásának 70. évfordulójára, azaz 2014. március 19-re el is készüljön.
A sas lecsapott
Az össztűz azonban megakadályozta a kormányt és az önkormányzatot a kivitelezésben: mindenekelőtt zsidó szervezetek tiltakoztak, azonban gyorsan felzárkózott melléjük a DK, az Együtt és az MSZP is. A kritikusok megfogalmazása szerint az emlékmű a magyar nép felelősségének tagadását valósítja meg és meggyalázza az áldozatok, főként a zsidó áldozatok emlékét.
Szabad véleménynyilvánítás a Szabadság téren
Az ellenzők a csúfosan kudarcot vallott kormányváltási kísérletet követően - teljes összhangban a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon által meghirdetett utcai politizálás programjával - léptek akcióba. Mihelyt az építkezési munkálatok megindultak, a tüntetők is azonnal aktivizálódtak: a kordonokat lebontották és saját ízlésük szerint rendezték be a helyszínt.
Körcsárdás a kordonon
Az emelem-döntöm társasjáték április 8-a óta folyik az építők és rombolók között. A kormány szinte a bőréből bújik ki azon igyekezetében, hogy semmilyen jogokat ne csorbítson és senkit meg ne sértsen. A munkások az előző estéről maradt lakberendezési tárgyakat gyöngéden rakják dobozokba, a rendőrök turistaüzemmódban nézelődnek. Igazoltatásokra és idézésekre is csak a graffitizés megkezdése után került először sor.
Ma reggel nyolckor ismét az építők uralták a terepet és a kordonokat, a tüntetők azonban újabb attrakciókkal készülnek, szervezetet és Facebook-csoportot alapítanak. A történet vége jelenleg megjósolhatatlan: talán sikerül a demonstrálóknak kiprovokálni valamit, amire nemzetközi felhördülést lehet alapozni. Talán kitart a kormány türelme és a tüntetők hamvukba holnak. Meglátjuk.
Amit viszont már most lehet látni, az egy másik emlékmű a Szabadság téren: a megszálló szovjet hadsereg dicsőségét hirdető és a megszállást felszabadításnak hazudó emlékmű. Ha felépülne a német megszállásra emlékeztető emlékmű, akkor Magyarország mindkét második világháború alatti megszállásának lenne mementója. A különbség azonban nagy: a magyar férfiak tízezreit málenykij robotra hurcoló, a magyar nők szintén tízezreit megerőszakoló, a kommunista diktatúra útját egyengető szovjet hadseregre mint dicsőre tekinthet bárki, aki a feliratot elolvassa.
Örök emlék
A német katonai megszállásra emlékező szoborcsoport azonban korántsem stilizálja dicsővé az elnyomókat, hanem éppen az erőszak tényét örökíti meg. Az áldozatokra összességükben emlékeztet: az elhurcolt vagy legyilkolt cigányokra, kommunistákra, ellenállókra és minden nem-nácira, vagy éppen antifasisztára, aki a hitleri Németország könyörtelen gépezetében megsemmisült. És igen, emlékezik a holokauszt magyar áldozataira is, mint az erőszak elszenvedőinek egy csoportjára.
Az építtetők szándéka szerint tehát ez az emlékmű nem pusztán a soá elszenvedőire hívja fel a figyelmet. Aki azonban erre vágyik, az légvonalban mindössze 100 méterre a Szabadság tértől megtalálja a Cipők a Duna-parton szoborkompozíciót, mely kizárólag a magyar holokausztra emlékeztet (természetesen számos más holokauszt-emlékmű is található mind Budapesten, mind országszerte).

Az emlékműállítás ötlete tavaly decemberben vetődött fel, az eredeti elgondolás pedig az lett volna, hogy Magyarország német megszállásának 70. évfordulójára, azaz 2014. március 19-re el is készüljön.

Az össztűz azonban megakadályozta a kormányt és az önkormányzatot a kivitelezésben: mindenekelőtt zsidó szervezetek tiltakoztak, azonban gyorsan felzárkózott melléjük a DK, az Együtt és az MSZP is. A kritikusok megfogalmazása szerint az emlékmű a magyar nép felelősségének tagadását valósítja meg és meggyalázza az áldozatok, főként a zsidó áldozatok emlékét.

Az ellenzők a csúfosan kudarcot vallott kormányváltási kísérletet követően - teljes összhangban a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon által meghirdetett utcai politizálás programjával - léptek akcióba. Mihelyt az építkezési munkálatok megindultak, a tüntetők is azonnal aktivizálódtak: a kordonokat lebontották és saját ízlésük szerint rendezték be a helyszínt.

Az emelem-döntöm társasjáték április 8-a óta folyik az építők és rombolók között. A kormány szinte a bőréből bújik ki azon igyekezetében, hogy semmilyen jogokat ne csorbítson és senkit meg ne sértsen. A munkások az előző estéről maradt lakberendezési tárgyakat gyöngéden rakják dobozokba, a rendőrök turistaüzemmódban nézelődnek. Igazoltatásokra és idézésekre is csak a graffitizés megkezdése után került először sor.
Ma reggel nyolckor ismét az építők uralták a terepet és a kordonokat, a tüntetők azonban újabb attrakciókkal készülnek, szervezetet és Facebook-csoportot alapítanak. A történet vége jelenleg megjósolhatatlan: talán sikerül a demonstrálóknak kiprovokálni valamit, amire nemzetközi felhördülést lehet alapozni. Talán kitart a kormány türelme és a tüntetők hamvukba holnak. Meglátjuk.
Amit viszont már most lehet látni, az egy másik emlékmű a Szabadság téren: a megszálló szovjet hadsereg dicsőségét hirdető és a megszállást felszabadításnak hazudó emlékmű. Ha felépülne a német megszállásra emlékeztető emlékmű, akkor Magyarország mindkét második világháború alatti megszállásának lenne mementója. A különbség azonban nagy: a magyar férfiak tízezreit málenykij robotra hurcoló, a magyar nők szintén tízezreit megerőszakoló, a kommunista diktatúra útját egyengető szovjet hadseregre mint dicsőre tekinthet bárki, aki a feliratot elolvassa.

A német katonai megszállásra emlékező szoborcsoport azonban korántsem stilizálja dicsővé az elnyomókat, hanem éppen az erőszak tényét örökíti meg. Az áldozatokra összességükben emlékeztet: az elhurcolt vagy legyilkolt cigányokra, kommunistákra, ellenállókra és minden nem-nácira, vagy éppen antifasisztára, aki a hitleri Németország könyörtelen gépezetében megsemmisült. És igen, emlékezik a holokauszt magyar áldozataira is, mint az erőszak elszenvedőinek egy csoportjára.
Az építtetők szándéka szerint tehát ez az emlékmű nem pusztán a soá elszenvedőire hívja fel a figyelmet. Aki azonban erre vágyik, az légvonalban mindössze 100 méterre a Szabadság tértől megtalálja a Cipők a Duna-parton szoborkompozíciót, mely kizárólag a magyar holokausztra emlékeztet (természetesen számos más holokauszt-emlékmű is található mind Budapesten, mind országszerte).
Hozzászólások