Sok hűhó egy emlékműért
A Szabadság téren kormánydöntés alapján a német megszállásra és annak áldozataira emlékező/emlékeztető emlékművet emel az V. kerületi önkormányzat, ami hetek, sőt hónapok óta szolgáltat muníciót a média támadásaihoz. Az emlékmű ellenzői tüntetnek, bontanak, graffitiznek, lakberendeznek a téren, ráérő perceikben pedig a turistákat és a nemzetközi sajtó munkatársait tájékoztatják félre.
Felnőttjátszótér a Szabadság téren
Az emlékműállítás ötlete tavaly decemberben vetődött fel, az eredeti elgondolás pedig az lett volna, hogy Magyarország német megszállásának 70. évfordulójára, azaz 2014. március 19-re el is készüljön.
A sas lecsapott
Az össztűz azonban megakadályozta a kormányt és az önkormányzatot a kivitelezésben: mindenekelőtt zsidó szervezetek tiltakoztak, azonban gyorsan felzárkózott melléjük a DK, az Együtt és az MSZP is.
Szabad véleménynyilvánítás a Szabadság téren
Az ellenzők a csúfosan kudarcot vallott kormányváltási kísérletet követően - teljes összhangban a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon által meghirdetett utcai politizálás programjával - léptek akcióba. Mihelyt az építkezési munkálatok megindultak, a tüntetők is azonnal aktivizálódtak: a kordonokat lebontották és saját ízlésük szerint rendezték be a helyszínt.
Körcsárdás a kordonon
Az emelem-döntöm társasjáték április 8-a óta folyik az építők és rombolók között. A kormány szinte a bőréből bújik ki azon igyekezetében, hogy semmilyen jogokat ne csorbítson és senkit meg ne sértsen. A munkások az előző estéről maradt lakberendezési tárgyakat gyöngéden rakják dobozokba, a rendőrök turistaüzemmódban nézelődnek. Igazoltatásokra és idézésekre is csak a graffitizés megkezdése után került először sor.
Ma reggel nyolckor ismét az építők uralták a terepet és a kordonokat, a tüntetők azonban újabb attrakciókkal készülnek, szervezetet és Facebook-csoportot alapítanak. A történet vége jelenleg megjósolhatatlan: talán sikerül a demonstrálóknak kiprovokálni valamit, amire nemzetközi felhördülést lehet alapozni. Talán kitart a kormány türelme és a tüntetők hamvukba holnak. Meglátjuk.
Amit viszont már most lehet látni, az egy másik emlékmű a Szabadság téren: a megszálló szovjet hadsereg dicsőségét hirdető és a megszállást felszabadításnak hazudó emlékmű. Ha felépülne a német megszállásra emlékeztető emlékmű, akkor Magyarország mindkét második világháború alatti megszállásának lenne mementója. A különbség azonban nagy: a magyar férfiak tízezreit málenykij robotra hurcoló, a magyar nők szintén tízezreit megerőszakoló, a kommunista diktatúra útját egyengető szovjet hadseregre mint dicsőre tekinthet bárki, aki a feliratot elolvassa.
Örök emlék
A német katonai megszállásra emlékező szoborcsoport azonban korántsem stilizálja dicsővé az elnyomókat, hanem éppen az erőszak tényét örökíti meg. Az áldozatokra összességükben emlékeztet: az elhurcolt vagy legyilkolt cigányokra, kommunistákra, ellenállókra és minden nem-nácira, vagy éppen antifasisztára, aki a hitleri Németország könyörtelen gépezetében megsemmisült. És igen, emlékezik a holokauszt magyar áldozataira is, mint az erőszak elszenvedőinek egy csoportjára.
Az építtetők szándéka szerint tehát ez az emlékmű nem pusztán a soá elszenvedőire hívja fel a figyelmet. Aki azonban erre vágyik, az légvonalban mindössze 100 méterre a Szabadság tértől megtalálja a Cipők a Duna-parton szoborkompozíciót, mely kizárólag a magyar holokausztra emlékeztet (természetesen számos más holokauszt-emlékmű is található mind Budapesten, mind országszerte).
Felnőttjátszótér a Szabadság térenAz emlékműállítás ötlete tavaly decemberben vetődött fel, az eredeti elgondolás pedig az lett volna, hogy Magyarország német megszállásának 70. évfordulójára, azaz 2014. március 19-re el is készüljön.
A sas lecsapottAz össztűz azonban megakadályozta a kormányt és az önkormányzatot a kivitelezésben: mindenekelőtt zsidó szervezetek tiltakoztak, azonban gyorsan felzárkózott melléjük a DK, az Együtt és az MSZP is.
A kritikusok megfogalmazása szerint az emlékmű a magyar nép felelősségének tagadását valósítja meg és meggyalázza az áldozatok, főként a zsidó áldozatok emlékét.
Szabad véleménynyilvánítás a Szabadság térenAz ellenzők a csúfosan kudarcot vallott kormányváltási kísérletet követően - teljes összhangban a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon által meghirdetett utcai politizálás programjával - léptek akcióba. Mihelyt az építkezési munkálatok megindultak, a tüntetők is azonnal aktivizálódtak: a kordonokat lebontották és saját ízlésük szerint rendezték be a helyszínt.
Körcsárdás a kordononAz emelem-döntöm társasjáték április 8-a óta folyik az építők és rombolók között. A kormány szinte a bőréből bújik ki azon igyekezetében, hogy semmilyen jogokat ne csorbítson és senkit meg ne sértsen. A munkások az előző estéről maradt lakberendezési tárgyakat gyöngéden rakják dobozokba, a rendőrök turistaüzemmódban nézelődnek. Igazoltatásokra és idézésekre is csak a graffitizés megkezdése után került először sor.
Ma reggel nyolckor ismét az építők uralták a terepet és a kordonokat, a tüntetők azonban újabb attrakciókkal készülnek, szervezetet és Facebook-csoportot alapítanak. A történet vége jelenleg megjósolhatatlan: talán sikerül a demonstrálóknak kiprovokálni valamit, amire nemzetközi felhördülést lehet alapozni. Talán kitart a kormány türelme és a tüntetők hamvukba holnak. Meglátjuk.
Amit viszont már most lehet látni, az egy másik emlékmű a Szabadság téren: a megszálló szovjet hadsereg dicsőségét hirdető és a megszállást felszabadításnak hazudó emlékmű. Ha felépülne a német megszállásra emlékeztető emlékmű, akkor Magyarország mindkét második világháború alatti megszállásának lenne mementója. A különbség azonban nagy: a magyar férfiak tízezreit málenykij robotra hurcoló, a magyar nők szintén tízezreit megerőszakoló, a kommunista diktatúra útját egyengető szovjet hadseregre mint dicsőre tekinthet bárki, aki a feliratot elolvassa.
Örök emlékA német katonai megszállásra emlékező szoborcsoport azonban korántsem stilizálja dicsővé az elnyomókat, hanem éppen az erőszak tényét örökíti meg. Az áldozatokra összességükben emlékeztet: az elhurcolt vagy legyilkolt cigányokra, kommunistákra, ellenállókra és minden nem-nácira, vagy éppen antifasisztára, aki a hitleri Németország könyörtelen gépezetében megsemmisült. És igen, emlékezik a holokauszt magyar áldozataira is, mint az erőszak elszenvedőinek egy csoportjára.
Az építtetők szándéka szerint tehát ez az emlékmű nem pusztán a soá elszenvedőire hívja fel a figyelmet. Aki azonban erre vágyik, az légvonalban mindössze 100 méterre a Szabadság tértől megtalálja a Cipők a Duna-parton szoborkompozíciót, mely kizárólag a magyar holokausztra emlékeztet (természetesen számos más holokauszt-emlékmű is található mind Budapesten, mind országszerte).
Hozzászólások