Táncdallal is szolgál

Nagy Ferenc zászlós, a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság Bűnügyi és Helyszínelő Alosztály bűnügyi technikusa másodállásban a szórakoztató zene művelője. Szintetizátoros szólistaként és együttesével is játszik ismert magyar táncdalokat, pop- és rockslágereket mulatságokon, de rendőrségi rendezvényeken is színpadra áll.Néhai édesapját büszkévé tette.

– Ilken nőttem fel, a Vásárosnaményi járásban, és felcsillant a szemem, amikor megtudtam, hogy közbiztonsági tagozat indul a baktalórántházi Vay Ádám Gimnáziumban, mert édesapám rendőrnek szánt, ami komoly motivációs tényező volt. A zenélés felé is ő terelgetett, és a családon túl ma is ez a két döntés határozza meg az életem. Hálás vagyok apámnak, és örömöt is érzek, mert büszke volt rám – vázolta, és hozzátette, akkor is felcsillant a szeme, amikor rendőrnek jelentkezett.

– A felvételimet követően választhattam, a miskolci vagy a budapesti rendőr-szakközépiskolában szeretnék-e tanulni, és az utóbbi mellett döntöttem. Gyakorlatomat a XI. Kerületi Rendőrkapitányságon teljesítettem, de 2001 júliusában a Pécsi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályára szereltem fel, bár ez csak két hónapig tartott, mert átkerültem a közlekedésrendészetre. Ezután kezdett érdekelni a helyszínelés, járőrként a kollegáknak be is segítettem, és amikor 2002-ben létrejött a helyszínelő és akció osztály, engem is bevettek.

Az a holttest más volt, mint a többi.

– Soha nem volt problémám azzal, hogy munka közben az érzelmeimet kikapcsoljam, de 2012. július 11-én ez nem ment könnyen. Pécsi rendőrként engem is felkavart Bándy Kata rejtélyes eltűnése, és magam is attól tartottam, a fiatal rendőrségi pszichológus már nincs az élők sorában. Aggodalmaskodtam, amikor bejelentésre reagálva Vajda Márk zászlós, rendőrségi orvos kíséretében elmentem a Délibáb utca bokros részére, ahol három fiú látni vélt egy ruhátlan nőt. Ő volt az. Most is magam előtt látom, és most is megszakad érte a szívem, az viszont elégedettséggel tölt el, hogy a munkámmal hozzá tudtam járulni az elkövető azonosításához – mondta fejét csóválva, és közelmúltbéli szakmai kihívását is felidézte.

– Tavaly nyáron egy középkorú férfi holttestét vetette partra a Duna Adonynál, és mivel semmi nem volt nála, én kaptam feladatul, hogy próbáljak meg legalább nyomtöredéket venni valamelyik ujjáról, ami vízi hulla esetében nem egyszerű. Talán ez volt az eddigi legnagyobb odafigyelést és ügyességet igénylő munkám, de valahogy összejött, ami azt is jelenti, hogy az azonosításhoz elegendő volt.

Templomból a színpadra.

– Tízévesen kezdtem zongorázni. Gemzsére jártam át egy tanárnőhöz, Magdikához, és nyolcadikosként már olyan magabiztosan játszottam, hogy templomban is kántorkodtam. Négy évvel azután, hogy pécsi rendőr lett belőlem, összeismerkedtem egy ottani profival, a zongorista-énekes Buza Istvánnal, és az ő indíttatására fordultam a szórakoztató zene felé. Mindketten szintetizátoron játszottunk, és hamarosan fel is léptünk a bogádi falusi bálon. Ott éreztem rá, hogy nekem ebben a műfajban van keresnivalóm, és megalakítottam a Nagy Fecó Bandet, ami azóta is játszik változó felállással, de szólóban is vállalok fellépést. A szintetizátor kísérőautomatikája révén komplett zenekar vagyok, de természetesen élőben zongorázok és énekelek – magyarázta a zászlós, aki rendőrségi rendezvényeken is gyakorta muzsikál.

– Játszottam már nyugdíjas rendőrök találkozóján, rendészeti sportversennyel egybekötött szabadidős programon, de rendőrbálon is. Legutóbb novemberben a Rendőr–Mentős Bálon a dunaújvárosi Pentele Klubházban. Arra is volt már példa, hogy kollega lakodalmában szórakoztattam a násznépet, de arra is, hogy kollega ajánlott ismerősének, rokonának. Szívesen megyek, szeretem csinálni, és ennyi év után azt is tudom, milyen slágerekkel lehet szavatolni a jó hangulatot és a változatosságot. Persze figyelni is szoktam a társaság átlagéletkorát. Jó érzés, amikor egy rendőrlagzi után visszajelzést kapok a munkatársaktól, de akkor is elmosolyodtam, amikor úgy tíz éve egy pécsi betörésnél helyszíneltem, és a sértett rákérdezett: „Nem maga zenélt a fiam lagzijában?”

Nagy almafaktor.

– Két gyerekem is érdeklődik a zenélés iránt, mármint egyelőre, mert a legkisebb még nagyon pici. A nagyobbik fiam dobol, a tinédzserlányomra, Nagy Regina Martinára pedig sokan emlékezhetnek, mert 2021 őszén ő volt a magyarországi X-Faktor addigi legfiatalabb versenyzője. A második élő show után nem jutott tovább, de így is a javára vált, és ma is sokan felismerik. Mindkettőjükre büszke vagyok, és színpadi előadóként olyan kellemes érzéseket kívánok nekik, amilyeneket immár 22 éve én is megélek – foglalta össze Nagy Fecó, akinek pillantásán is látni, elégedett ember. – Nincs hiányérzetem, és kedvemre való, hogy a hivatásommal és a hobbimmal is az embereket szolgálom. Jól kitalálta ezt nekem az édesapám.

SZ. Z. J.

FOTÓ: NAGY ZOLTÁN, RENDŐRSÉG