Tisza István egykori miniszterelnökre emlékeztek Debrecenben
Az 1918. október 31-én meggyilkolt gróf Tisza István egykori miniszterelnökre emlékeztek hétfőn Debrecenben.
Jogos, méltányos, időszerű és igazságos, hogy ma konferenciával és szoboravatással emlékezünk Tisza Istvánra - mondta Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója a Tisza István és a Debreceni Egyetem című konferencia megnyitóján.
Örömmel nyugtázta, hogy Tisza Istvánnak "megindult a visszavétele a magyar történelmi emlékezetbe".
Bár Tiszának a saját korában is sok ellensége volt, "kiemelkedő, szoboravatásra méltó politikusa volt az akkori Magyarországnak" - tette hozzá Fodor Pál, megjegyezve: Tisza István nem azok közé tartozott, akik - Bethlen István szavaival - "elvesztették a nemzetközi horizontot".
"Mi magyarok méltó módon adjuk meg a tiszteletet ennek a nagy embernek" - jegyezte meg a történettudományi intézet igazgatója a debreceni konferenciára és szoboravatásra utalva.
Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszteri biztosa, az Oktatási Hivatal, és a Tisza István Baráti Társaság elnöke szerint az elmúlt másfél évtized változásait jelzi, hogy míg 2000-ben az egyetemi épületek mellett "egy kiszögellésben" kaphatott helyet a szobor, a tudományos konferenciát követően most az egyetem főépülete előtt avatják újra.
Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szoboravató beszédében azt fejtegette, hogy az a nemzet, amelyik többet élt diktatúrában, elnyomásban, mint szabadságban, nehezen szabadul ettől, és folyamatosan keresi önazonosságát, azokat a sarokpontokat, amelyek mentén szeretné újrafogalmazni önmagát.
A politikus szerint a magyar nemzet a mohácsi vésztől "kevésszer volt önmaga ura", megszenvedte az idegen hatalmak elnyomását, s még negyedszázaddal az utolsó diktatúra után "sem úgy gondoljuk" a történéseket, mint kellene.
Szavai alátámasztására példaként említette: "mélyen elítéljük a náci rendszert", és az azt kiszolgáló náci propaganda napilapot, de a másik totális diktatúrát, a kommunizmust kiszolgáló, a magyarországi '56-os forradalom vérbefojtásából szárba szökött MSZMP központi lapját, a Népszabadságot sokan másként ítélik meg.
Kósa Lajos kifogásolta azt is hogy nincs a nemzetnek panteonja, amely azoknak a magyaroknak és nem magyaroknak - akik lehet, hogy nem születtek magyarnak, de az "éljen a magyar szabadsággal a szájukon" haltak meg például Aradon - állítana emléket, akik sokat tettek a magyar nemzetért, a magyar szabadságért.
Ezzel szemben a magyar temetőkben munkásmozgalmi panteonok sokasága található - jegyezte meg a frakcióvezető sürgetve, hogy kegyeletsértés nélkül, de ezen változtatni kell.
A hányattatott sorsú Tisza István szoborra utalva Kósa Lajos örömének adott hangot, hogy végre odakerült, ahova mindig is szánták: a Debreceni Egyetem (DE) központi épülete elé. "Hirdesse Tisza István emberi és politikusi nagyságát" - fűzte hozzá.
Szilvássy Zoltán, a DE rektora beszédében a debreceni egyetemalapító Tisza Istvánra emlékezett. A református miniszterelnök közbenjárását méltatva úgy fogalmazott: "a református magyar és a katolikus Habsburg akarata találkozott abban, hogy Debrecenben egyetem lett".
Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora hálát adott azért, hogy a szobor hányattatásával ellentétben a Tisza Istvánt ábrázoló festmény a debreceni Református Kollégium falán ugyanazon a helyen van megalkotása óta. "A reformáció világnapján, a mártír miniszterelnök halálának napján méltó, végeleges helyére került Tisza István szobra Debrecenben" - tette hozzá a volt tiszántúli református püspök.
Körösparti Péter, az egyetemi hallgatói önkormányzat korábbi elnöke, a szobor áthelyezésének egyik kezdeményezője elmondta: Tisza István szobrát 1945-ben akkori egyetemi hallgatók döntötték le, most pedig a hallgatók kezdeményezésére állították újra az egyetemi főépület előtt.
Tisza István szobrát először 1926. október 17-én Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatta fel a debreceni klinika főépülete előtti téren Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszter.
A Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette egész alakos szobor különlegessége a tekintete. A szem helye ugyanis üres, tulajdonképpen egy lyuk. A szobor magassága, elhelyezése, és a fényviszonyok miatt azonban nem érzékelhető az üresség. Kisfaludi Strobl Zsigmond a szemtestet nem munkálta meg, hanem hüvelykujját mélyen a puha anyagba nyomva határozta meg a tekintet erejét és irányát.
A szobrot 1945-ben ledöntötték, pincékben elrejtve őrizték, majd 2000. október 31-én Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel, az akkor az egyetem kerítése mellé helyezett alkotást, amely most végső, központi helyére került.
MTI
Jogos, méltányos, időszerű és igazságos, hogy ma konferenciával és szoboravatással emlékezünk Tisza Istvánra - mondta Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója a Tisza István és a Debreceni Egyetem című konferencia megnyitóján.
Örömmel nyugtázta, hogy Tisza Istvánnak "megindult a visszavétele a magyar történelmi emlékezetbe".
Bár Tiszának a saját korában is sok ellensége volt, "kiemelkedő, szoboravatásra méltó politikusa volt az akkori Magyarországnak" - tette hozzá Fodor Pál, megjegyezve: Tisza István nem azok közé tartozott, akik - Bethlen István szavaival - "elvesztették a nemzetközi horizontot".
"Mi magyarok méltó módon adjuk meg a tiszteletet ennek a nagy embernek" - jegyezte meg a történettudományi intézet igazgatója a debreceni konferenciára és szoboravatásra utalva.
Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszteri biztosa, az Oktatási Hivatal, és a Tisza István Baráti Társaság elnöke szerint az elmúlt másfél évtized változásait jelzi, hogy míg 2000-ben az egyetemi épületek mellett "egy kiszögellésben" kaphatott helyet a szobor, a tudományos konferenciát követően most az egyetem főépülete előtt avatják újra.
Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője szoboravató beszédében azt fejtegette, hogy az a nemzet, amelyik többet élt diktatúrában, elnyomásban, mint szabadságban, nehezen szabadul ettől, és folyamatosan keresi önazonosságát, azokat a sarokpontokat, amelyek mentén szeretné újrafogalmazni önmagát.
A politikus szerint a magyar nemzet a mohácsi vésztől "kevésszer volt önmaga ura", megszenvedte az idegen hatalmak elnyomását, s még negyedszázaddal az utolsó diktatúra után "sem úgy gondoljuk" a történéseket, mint kellene.
Szavai alátámasztására példaként említette: "mélyen elítéljük a náci rendszert", és az azt kiszolgáló náci propaganda napilapot, de a másik totális diktatúrát, a kommunizmust kiszolgáló, a magyarországi '56-os forradalom vérbefojtásából szárba szökött MSZMP központi lapját, a Népszabadságot sokan másként ítélik meg.
Kósa Lajos kifogásolta azt is hogy nincs a nemzetnek panteonja, amely azoknak a magyaroknak és nem magyaroknak - akik lehet, hogy nem születtek magyarnak, de az "éljen a magyar szabadsággal a szájukon" haltak meg például Aradon - állítana emléket, akik sokat tettek a magyar nemzetért, a magyar szabadságért.
Ezzel szemben a magyar temetőkben munkásmozgalmi panteonok sokasága található - jegyezte meg a frakcióvezető sürgetve, hogy kegyeletsértés nélkül, de ezen változtatni kell.
A hányattatott sorsú Tisza István szoborra utalva Kósa Lajos örömének adott hangot, hogy végre odakerült, ahova mindig is szánták: a Debreceni Egyetem (DE) központi épülete elé. "Hirdesse Tisza István emberi és politikusi nagyságát" - fűzte hozzá.
Szilvássy Zoltán, a DE rektora beszédében a debreceni egyetemalapító Tisza Istvánra emlékezett. A református miniszterelnök közbenjárását méltatva úgy fogalmazott: "a református magyar és a katolikus Habsburg akarata találkozott abban, hogy Debrecenben egyetem lett".
Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora hálát adott azért, hogy a szobor hányattatásával ellentétben a Tisza Istvánt ábrázoló festmény a debreceni Református Kollégium falán ugyanazon a helyen van megalkotása óta. "A reformáció világnapján, a mártír miniszterelnök halálának napján méltó, végeleges helyére került Tisza István szobra Debrecenben" - tette hozzá a volt tiszántúli református püspök.
Körösparti Péter, az egyetemi hallgatói önkormányzat korábbi elnöke, a szobor áthelyezésének egyik kezdeményezője elmondta: Tisza István szobrát 1945-ben akkori egyetemi hallgatók döntötték le, most pedig a hallgatók kezdeményezésére állították újra az egyetemi főépület előtt.
Tisza István szobrát először 1926. október 17-én Horthy Miklós kormányzó jelenlétében avatta fel a debreceni klinika főépülete előtti téren Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszter.
A Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette egész alakos szobor különlegessége a tekintete. A szem helye ugyanis üres, tulajdonképpen egy lyuk. A szobor magassága, elhelyezése, és a fényviszonyok miatt azonban nem érzékelhető az üresség. Kisfaludi Strobl Zsigmond a szemtestet nem munkálta meg, hanem hüvelykujját mélyen a puha anyagba nyomva határozta meg a tekintet erejét és irányát.
A szobrot 1945-ben ledöntötték, pincékben elrejtve őrizték, majd 2000. október 31-én Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel, az akkor az egyetem kerítése mellé helyezett alkotást, amely most végső, központi helyére került.
MTI
Hozzászólások