Történész: 1949 a "háborús bezárkózást" hozta magával Magyarországon
Az 1949-es év a "háborús bezárkózást" hozta magával a hidegháború magyarországi történetében, amikor szüntelen készülődés folyt a fegyveres összecsapásra - mondta Feitl István, a Politikatörténeti Intézet (PTI) főigazgató-helyettese a Határ - Zártság, nyitottság az 1950-es és 1960-as években című konferencián szerdán Budapesten.
A PTI rendezvényén a történész arról beszélt, hogy Magyarországnak ekkor megromlott a viszonya Jugoszláviával, s a fegyveres konfliktus is fenyegetett a két ország között. A külföldi diplomaták mozgását azzal is akadályozták az országban, hogy a külügyminisztertől kellett engedélyt kérniük, ha a Lánchídtól számítva 30 kilométernél távolabbra akartak utazni - jegyezte meg.
Hangsúlyozta, hogy a kapitalista országokból sokáig nem voltak tudósítók Magyarországon az ötvenes években, s a tízezer hazai kocsmát "a gyári titkok kifecsegésének helyszínének", a határvidéken pedig csempészek találkozóhelyének tekintette a hatalom. Az emberek tartottak egy újabb háború kitörésétől, ezért fordult elő felvásárlási pánik is.
Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár volt főigazgatója arról szólt, hogy 1948-ban a határőr egységek szigorú tűzparancsot kapnak, ami a "gyanús" emberek elleni fegyverhasználatra szólított fel például határfolyón csónakázás és fürdés esetén vagy akkor, ha szürkület után a határsávban sétált valaki.
A Btk.-t ehhez kapcsolódóan úgy módosították, hogy 1948 novemberében a Honvédelmi Minisztériumtól Ries István igazságügyi miniszterhez intéztek átiratot, amelyben kérték, hogy legyen büntethető a tiltott határátlépésnek a kísérlete is, öt évig terjedő szabadságvesztéssel. Ezt még 1948 novemberében megszavazta a parlament.
Elmondta, az is előfordult 1950-ben, hogy a csehszlovák határ menti faluban, Somoskőújfalun egy embert azért ítéltek első fokon fél év, jogerősen pedig egy év fogházra, mert átment rokonaihoz az utcának arra a részére, amely már Csehszlovákiához tartozott. Az is megtörtént, hogy az Ipoly határfolyóban fürdőző két gyermek közül az egyiket lelőtték, a másikat letartóztatták, tiltott határátlépés kísérletére hivatkozva.
Takács Róbert, az intézet munkatársa hangsúlyozta, 1956 után szabadabban utazhattak a magyarok külföldre, és több külföldi is jött az országba, de a be- és kiutazók "megszűrése" a pártállami rendszer fennállása alatt mindvégig megfigyelhető volt. Mint mondta, 1961 végén Angliába öttagú magyar íródelegáció mehetett, amelyet az állampárt részéről Köpeczi Béla vezetett, holott eredetileg kizárólag Tamási Áront hívták meg.
Beszélt arról is, hogy 1955 végén utazott először magyar delegáció az Egyesült Államokba a kommunizmus éveiben, a kukoricatermesztést tanulmányozni. Ugyanígy 1955-ben járt először magyar turistacsoport a Szovjetunióban, és mindössze három városba látogathattak el, szoros felügyelet alatt.
Hajdu Tibor történész a PTI legújabb kötetét, a Feitl István által szerkesztett Nyitott/zárt Magyarország - Politikai és kulturális orientáció 1914-1949 című könyvét bemutatva azt mondta, az antiszemitizmus megjelent már az első világháború közepén Magyarországon, az Osztrák-Magyar Monarchia filoszemitizmusa pedig "kivételt jelentett a magyar történetben", így a Horthy-korszak antiszemitizmusa "visszatérést jelentett a hagyományokhoz".
Somlai Péter szociológus elmondta, egy társadalom nyitottsága vagy zártsága nagyban függ attól, hogy nagyobb tömegek mennyire tudnak előrelépni a társadalmi struktúrában, de 1948-1949-ben "rendkívül zárt rendszer" jött létre.
MTI
A PTI rendezvényén a történész arról beszélt, hogy Magyarországnak ekkor megromlott a viszonya Jugoszláviával, s a fegyveres konfliktus is fenyegetett a két ország között. A külföldi diplomaták mozgását azzal is akadályozták az országban, hogy a külügyminisztertől kellett engedélyt kérniük, ha a Lánchídtól számítva 30 kilométernél távolabbra akartak utazni - jegyezte meg.Hangsúlyozta, hogy a kapitalista országokból sokáig nem voltak tudósítók Magyarországon az ötvenes években, s a tízezer hazai kocsmát "a gyári titkok kifecsegésének helyszínének", a határvidéken pedig csempészek találkozóhelyének tekintette a hatalom.
Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár volt főigazgatója arról szólt, hogy 1948-ban a határőr egységek szigorú tűzparancsot kapnak, ami a "gyanús" emberek elleni fegyverhasználatra szólított fel például határfolyón csónakázás és fürdés esetén vagy akkor, ha szürkület után a határsávban sétált valaki.
A Btk.-t ehhez kapcsolódóan úgy módosították, hogy 1948 novemberében a Honvédelmi Minisztériumtól Ries István igazságügyi miniszterhez intéztek átiratot, amelyben kérték, hogy legyen büntethető a tiltott határátlépésnek a kísérlete is, öt évig terjedő szabadságvesztéssel. Ezt még 1948 novemberében megszavazta a parlament.
Elmondta, az is előfordult 1950-ben, hogy a csehszlovák határ menti faluban, Somoskőújfalun egy embert azért ítéltek első fokon fél év, jogerősen pedig egy év fogházra, mert átment rokonaihoz az utcának arra a részére, amely már Csehszlovákiához tartozott. Az is megtörtént, hogy az Ipoly határfolyóban fürdőző két gyermek közül az egyiket lelőtték, a másikat letartóztatták, tiltott határátlépés kísérletére hivatkozva.
Takács Róbert, az intézet munkatársa hangsúlyozta, 1956 után szabadabban utazhattak a magyarok külföldre, és több külföldi is jött az országba, de a be- és kiutazók "megszűrése" a pártállami rendszer fennállása alatt mindvégig megfigyelhető volt. Mint mondta, 1961 végén Angliába öttagú magyar íródelegáció mehetett, amelyet az állampárt részéről Köpeczi Béla vezetett, holott eredetileg kizárólag Tamási Áront hívták meg.
Beszélt arról is, hogy 1955 végén utazott először magyar delegáció az Egyesült Államokba a kommunizmus éveiben, a kukoricatermesztést tanulmányozni. Ugyanígy 1955-ben járt először magyar turistacsoport a Szovjetunióban, és mindössze három városba látogathattak el, szoros felügyelet alatt.
Hajdu Tibor történész a PTI legújabb kötetét, a Feitl István által szerkesztett Nyitott/zárt Magyarország - Politikai és kulturális orientáció 1914-1949 című könyvét bemutatva azt mondta, az antiszemitizmus megjelent már az első világháború közepén Magyarországon, az Osztrák-Magyar Monarchia filoszemitizmusa pedig "kivételt jelentett a magyar történetben", így a Horthy-korszak antiszemitizmusa "visszatérést jelentett a hagyományokhoz".
Somlai Péter szociológus elmondta, egy társadalom nyitottsága vagy zártsága nagyban függ attól, hogy nagyobb tömegek mennyire tudnak előrelépni a társadalmi struktúrában, de 1948-1949-ben "rendkívül zárt rendszer" jött létre.
MTI
Hozzászólások