Vénaszkenner, láthatatlan gólok, csonttörők és jog a tévedéshez

A 2016. évi labdarúgó Európa-bajnokság kapcsán beszélgetett dr. Gerő Tamás sportjogásszal a bírói hibákról, sérülésekről, doppingról és általában kedvenc sportjáról, a fociról a jogaszvilag.hu.

Mesélnél arról egy kicsit, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal, a focival?

1998-ban végeztem sportújságíró szakon a Komlósi Oktatási Stúdióban, ahonnan annak idején három hallgatót vettek fel gyakornoknak a Telesporthoz. Én voltam az egyik. Szerkesztő riporterként az 1998-as labdarúgó világbajnokságon a meccsekről összefoglalókat, majd ugyanebben az évben az akkori Népstadionban az Atlétika Európa Bajnokságon külföldi sportolókkal interjúkat készítettem.

Egy sportújságíróval beszélgetek? Ez azért elég faramuci helyzet, kicsit „akasztják a hóhért” érzésem van.

Nem mondanám magam sportújságírónak: mindössze fél évet dolgoztam a Telesportnál, amikoris volt egy főszerkesztőváltás, eljöttem, és innentől a jog volt az első. Egyébként egy olyan irodában voltam ügyvédjelölt, amelynek jelentős hagyományai voltak a sport területén, mert például a principálisom, dr. Muskovszky Gábor is élsportoló volt: anno 1967-ben a mexikói előolimpián megnyerte a junior párbajtőr bajnokságot.

Csak „hivatalból” foglalkozol a focival vagy egyben focirajongó is vagy?

Abszolút! Az egyetem alatt is fociztam, a csapatunkat Drink Team-nek hívták. Ma is rendszeresen járok meccsekre: voltam például 2006-ban Németországban a VB-n, 2008-ban Bécsben az EB-n, és most is megyek Franciaországba egy ügyvéd barátommal. Nagy meccsre-járó vagyok. Amikor végeztem az egyetemen, az utolsó államvizsgáról is egyenesen a Belgium és Hollandia által közösen rendezett 2000-es foci EB-re mentem.

Legelőször teljesen véletlenül pont egy olyan meccsbe kapcsoltam bele, ahol Matthӓus majdnem megverte a bírót, mert szerinte az tévesen ítélt meg egy helyzetet. Akár jogi szempontból, akár sportrajongóként egyébként lehet olyanról beszélni, hogy „bírói hiba”? Ezt azért kérdezem, mert mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan sportágak, amelyeknél óhatatlanul „szubjektív” a pontozás, lásd például műkorcsolya – nekem műkorcsolyás múltam van – van akit „szeretnek”, van, akit „nem szeretnek” a bírók: én is pontoztam valaha, tudom, hogy az ilyesmi elkerülhetetlen. De a focinál? Ha valamit a bíró benéz: Istenem, ő úgy látta! Az egész pályát nagyon nehéz belátni.

A legjobb magyar bíróval, Kassai Viktorral történt meg az a sokat emlegetett eset, hogy a gólvonal bírója nem jelzett, ezért Kassai nem adott meg egy szabályos gólt 2012-ben az Anglia–Ukrajna Európa-bajnoki mérkőzésen. Több meccset a tornán nem vezethetett.



Értékeli valaki a játékvezetők teljesítményét?

Igen, gyakorlatilag minden egyes mérkőzést értékelnek. Magyarországon van tizenkét vezető játékvezető, akik kiemelt megbízási szerződés keretében a Magyar Labdarúgó Szövetséggel szerződnek, kiemelt támogatást is kapnak, azonban ezzel együtt velük szemben elég jelentős elvárásokat is támasztanak: például olyan edzéstervet kell végrehajtaniuk – ők is járnak edzőtáborba, nem csak a focisták -, hogy például legyen ahhoz kellő fizikumuk, hogy „belássák a pályát”. Persze ez a játékvezetők komplex képzésének csak egy kis szelete. Nekik is „végig kell járniuk a szamárlétrát”, ami nem kis munka. Főleg az alsóbb osztályokban nem, ahol sokszor a bíró testi épsége is veszélyben van, lévén ott nincsen biztonsági rendszer.

Vannak tipikus bírói hibák?

Igen, a bírói műhibák jelentős része a lessel kapcsolatos: ez sokszor határeset és viszonylag könnyű benézni. A másik részük, amikor a bíró nem megfelelően értékel egy súlyos szabálytalanságot. Az egyik legemlékezetesebb eset a mai napig Véber György sérülése, akinek 1998-ban, az Újpest–Diósgyőr mérkőzésen Nagy Sándor eltörte a lábát: Véber kettős nyílt törést szenvedett. Nagy az esetért csak sárga lapot kapott, holott ki kellett volna állítani. Az ügy miatt súlyos testi sértés miatt büntetőeljárás is indult, amelyben végül felmentő ítélet született, mivel a sportban érvényesül a „sértett beleegyezése”, ami azt jelenti, hogy a sportoló, azzal, hogy felmegy a pályára, ráutaló magatartással beleegyezik abba, hogy adott esetben neki sérülést okozzanak. Ez pedig jogellenességet kizáró ok.

Hol húzódik a sértetti beleegyezés határa?

Az fontos, hogy az adott sportág szabályainak keretin belül lehet a sérülést okozni. Ha valaki a szabályokat megszegi, és úgy okoz sérülést, az fegyelmi büntetéssel jár, például eltiltják, ami nagy érvágás lehet a sportolónak, mert előfordulhat, hogy a szponzorai felmondják a reklámszerződését, vagy sportjogi szakszóval az arculatátviteli szerződését. Büntetőjogilag értékelhető akkor lesz a cselekmény, ha valaki szándékosan akar sérülést okozni. A fentebb említett Nagy Sándort például azért mentették fel, mert nem terjedt ki arra a szándéka, hogy Vébernek sérülést okozzon.

A riport folytatását itt találod!

A riportot készítette: dr. Fazekas Orsolya