Az Oscar alulértékeli a halott sorozatsztárokat?

A 85. Oscar gála, melyet február 24-én rendeztek Los Angelesben, pompa, ragyogás és leginkább unalmas klisék közt zajlott. A harmatgyenge műsorvezetés már csak hab volt a tortán amellett, hogy kiszámítható s izgalommentes díjesőt kaptunk.

Bár legtöbbször spontán(nak tűnő) humorral fűszerezik a filmes világ legrangosabb eseményét, bizonyos forgatókönyvet mindig követniük kell a szervezőknek, tehát nem fordulhat elő, hogy kimarad egyetlen kategória, egyetlen dalbetét, illetve az In Memoriam sem. Visszaemlékezés az elmúlt évben elhunyt filmesekre, tévésekre, rendezőkre, forgatókönyvírókra, s csaknem mindenkire, akinek valami köze volt a filmkészítéshez az elmúlt évtizedekben.

Minden évben kínosan ügyelnek arra, nehogy valaki is kimaradjon, ám ezt szinte sosem sikerül maradéktalanul teljesíteniük. A comment.com információi szerint az Academy nem tartotta elég fontosnak mindannyiunk Jockey Ewing-ját, azaz Larry Hagmant arra, hogy a négy perces megemlékezésbe bekerüljön. Hagmant természetesen a legtöbben a Dallas c. sorozatból ismerik, ám játszott jópár filmben is, ezért érthetetlen, miért pont ő maradt ki a megható, visszafogott szertartásból.

Nem kétséges, hogy a főhajtásba nem férhet bele mindenki, (szintúgy kimaradtak: Andy Griffith, Harry Carey Jr, Ann Rutherford, David R. Ellis, Nagisa Oshima, Donna Summer, Susan Tyrrell, Alex Karras,  Mel Stuart, Gore Vidal, Phyllis Diller, Russell Means és Sherman Hemsley), ám a fontossági sorrenden lehetne némi javítást eszközölni. Talán az ilyen hibák miatt esik egyre az Oscar gálák ázsiója; no meg a kiszámíthatóság, a klisék és a furcsa jelölések okán.

A ruhák idén is szépek voltak, a sztárok hömpölyögtek, a vörös szőnyeg ugyanolyan vörösen pompázott, mint bármikor. Valami mégis hiányzott ebből az Oscar-gálából. Valami, amit eleganciának, értéknek lehetne nevezni, valami, ami miatt valóban a leg-ek legje a sokak számára hőn áhított díjátadó. A szubjektivitás talaján maradva eldönthetjük, mely filmek érdemesek az Oscarra, ám a hiányérzet még mindig ott van.

Talán maga Larry Hagman üzent az égből, hogy ő bizony hiányzott az idei Oscar-gáláról? Persze, hogy hiányzott... s ezt vajon hányan vették észre?

(forrás: comment.com)