Puskás Peti nem puskázza el a karrierjét
Puskás Peti személyéről megoszlik a nagy közönség véleménye. Vannak, akik azt gondolják, hogy csak egy újabb "média-sztárocska", aki a Megasztárnak köszönheti a hírnevét, és hamarosan eltűnik majd ő is a "celeb-süllyesztőben."
Vannak azonban, olyanok is, akik a kezdetektől rajongtak ezért a szőke, mindig mosolygó, életvidám és művészlelkű fiúért. Az utóbbiaknak lett igazuk. Peti ugyanis a Megasztár 3. szériája óta több fronton is bizonyította tehetségét. Exkluzív interjúnkban arról is beszél, mi történt vele a műsor óta.
- 2005-ben a Megasztár döntőkben láthattuk több arcodat is, és bejártad az országot a műsor turnéja során. Milyen élmény volt számodra az az időszak?
P.P.: Életem egyik legizgalmasabb időszaka volt a Megasztár és az azt követő pár hónap. Egy teljesen más világ nyílt meg előttem, és fantasztikus élmény volt hirtelen az érdeklődés középpontjába kerülni. Persze, az éremnek két oldala van, és sok buktatót is magába foglalt az a periódus, így a váratlan népszerűségnek köszönhetően én is kicsit meggajdultam. Szerencsére a körülöttem lévő emberek hatására sikerült visszatérnem a valóságba, és meg tudtam ragadni azokat a lehetőségeket, amiket a show nyújtott.
- Milyen tanulságai voltak?
P.P.: Egyrészt, hogy ez nem Hollywood. Itt minden nap meg kell küzdeni a lehetőségekért, nézőkért és a forintokért. Másrészt pedig, ez egy szakma, amit tanulni kell, rendben tartani, befektetni és nem utolsó sorban képesnek kell lenni a csapatjátékra bármekkora sztár is legyen az ember.
- Hogy változott meg az életed ezután a "szerep" után?
P.P.: Teljesen, és ez a változás tartós is maradt. Furcsa érzés, mikor rájössz, hogy már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt, hogy már máshogy ítélnek meg az emberek, akkor is, ha ugyanaz maradtál, aki addig is voltál. Mint már említettem, mindannyian meghülyültünk a nyakunkba szakadt népszerűségtől. Ez valahol természetes, meg kellett tanulnunk együtt élni a "ránk szakadt" figyelemmel. Nem mindenkinek sikerült. Nekem elsősorban a családom miatt volt szerencsém, hiszen őket nem vakította el a csillogás, és megpróbáltak a helyes irányba terelni akkor is, amikor nagyon jól mentek a dolgok és akkor is, amikor nem.
- Mi történt veled azóta?
P.P.: Sok mindenbe belekóstolhattam, sokan inspiráltak. Nagyon jó az is, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, dolgozhattam együtt, akiknek a műsorain felnőttem, és akikre mindig is felnéztem. A színészet külön jól jött, mert kirángatott a tehetségkutatós életérzésből. A show óta játszottam főszerepeket, filmeztem, műsort vezettem, number one számokat énekeltem. Az elmúlt 8 év abszolút tartalmas volt. Mindemellett pedig belefogtam egy saját vállalkozásba is. Szerencsésnek érzem magam.
- A turné során Te voltál az egyetlen a megasztárok közül, aki már az első alkalommal saját számmal lépett fel. Hogy született az a dal? Mi ihlette a Lépteid című számodat?
P.P.: Szerettem volna kihasználni a lehetőséget a műsor elejétől fogva. Többet akartam nyújtani, mint egy "karaoke-szintű" előadás, mások számait énekelve is szerettem volna valami plusz tartalmat adni a színpadon. Amikor kiestem, rögtön vettem egy zongorát, és el kezdtem saját dalokat írni, így született meg a Lépteid, amit Oláh Szabival és Hegyi Dáviddal írtam, és már az első turnéállomáson énekeltem a közönségnek.
- 2007. február 26. bizonyára egy mérföldkő lehetett az életedben, ekkor jelent meg első lemezed. Hogyan készült?
P.P.: Sok-sok munka előzte meg a megjelenést, nem is gondoltam volna, hogy ennyire összetett dolog egy lemez. Szerettem volna egy sokszínű, igényes pop albumot összehozni. Pont pár napja hallgattam meg és büszke vagyok rá.
- Nem csak énekelsz, de írsz és filmezel is. Mi a kedvenced?
P.P.: A közönség. Ez a mindenben közös "faktor". Jó érzés, amikor elégedett embereket látsz, akik szórakoznak, meghatódnak vagy elgondolkodnak a dolgaidon. Egyébként hamar "megunós" ember vagyok, így kellenek az új feladatok, amiktől felfrissülök. Bízom benne, hogy nem megy majd egyik terület sem a másik rovására, hanem sokkal inkább építik, kiegészítik egymást.
- Hol egy nagyon érzékeny srác lelkivilágát tükrözöd, hol pedig egy flegma lázadóét. Milyen vagy igazából?
P.P.: Szerintem egyik nem zárja ki a másikat. Hál’ isten nem tragédiák között nőttem fel és jórészt az életem úgy alakult, ahogy elképzeltem, így nincs mi miatt szomorkodnom. Ugyanakkor csomó dolog van, ami megérint, nyomaszt, vagy egyszerűen csak meghat. Ezekről furcsa, de nem nagyon tudok beszélni. Nem tudom elmondani másoknak, így maradnak a dalszövegek, a történetek, amikben elmesélhetem.
- Melyik dal a kedvenced a sajátjaid közül, és miért?
P.P.: Mindig változik melyik a kedvencem, de talán a Csillagok az, amire nagyon büszke vagyok a zeneisége miatt, tartalom szempontjából pedig a Hallgató.
[video width="560" height="315" ][/video]
- Zenei karriereddel szinte egy időben indult el színészi pályafutásod is. Milyen érzés volt olyan nagy művészekkel egy színpadon állni, mint Kaszás Attila?
P.P.: Kaszás Attila megváltoztatta a hozzáállásomat az előadó művészethez. Ha nem találkozom vele valószínűleg, nem itt tartok, ahol most. Kellenek a mesterek, akiktől az ember elcsenhet pár okos gondolatot, mozdulatot, praktikát.
- A színházi szakma hogy fogadott?
P.P.: Nem mondom, hogy tárt karokkal… Meg kellett küzdenem azért, hogy elfogadjanak, annak ellenére, hogy a szüleim és a nagyszüleim is színészek. Ez is jó lecke volt arra, hogy ne adjam fel könnyen.
Jelenet a Jóban rosszban sorozatból- Lemez, színpad, és mindemellett még jutott időd a Jóban, rosszban című sorozat Svéd szerepére is. Hogy jött ez a lehetőség?
P.P: Elmentem egy évzáró buliba, ahova Szanitter Dávid barátom hívott, és ott találkoztam Bányai Gáborral, aki meginvitált egy castingra. Azóta is nagyon hálás vagyok neki a lehetőségért, és hogy egy olyan csapatba kerülhettem, amilyen akkor ott volt.
- Láttunk Tímár Péter játékfilmjében a Casting minden-ben, a Made in Hungaria-ban pedig igazi vesztest játszottál. Van kedvenc szereped az eddig eljátszottak közül?
P.P.: Természetesen Sampon az egyik nagy kedvenc, hiszen homlokegyenest mást kellett alakítanom benne, mint amilyen vagyok. (Made in Hungaria- A szerk.)
- 2012-ben Csillagok című daloddal indultál az Eurovíziós Dalfesztiválon, idén pedig az Amíg a tűz ég című számmal szálltál ringbe. Mit szólsz ahhoz, hogy ByeAlex Kedvesem című dala képviseli Magyarországot Malmőben?
P.P.: Nyilván annak örülnék a legjobban, ha én mentem volna, de ez egy verseny, ahol csak egy valaki győzhet. Ezt el kell fogadni, és úgy gondolom, mind a kétszer remek dalok és előadók képviselték Hazánkat.
- Van e társad a mindennapokban, aki jól viseli, hogy ilyen elfoglalt vagy?
P.P.: Van, és nem mindig viseli jól. De ez normális, hiszen nincs munkaidőm, így van, amikor egy hétig nem csinálok semmit, és van, amikor meg minden nap, megállás nélkül dolgozom. Az én szakmám ráadásul olyan, amivel az ember lefekszik, majd reggel felkel.
- Mit teszel azért, hogy a rajongóid ne veszítsenek szem elől?
P.P.: Nagyon nagy találmány a közösségi oldal! Jó pár ilyenen fenn vagyok, és igyekszem tartani a kapcsolatot a közönségemmel. Nem nagyképűségből mondom, de szerintem ebben is úttörő voltam a Megasztárban, hiszen én voltam az első, aki blogot vezetett minden nap a műsor alatt.
-Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
P.P.: Elsősorban most a vállalkozásomat szeretném jobbá tenni. Ez egy kreatív műhely, ahol zene, fotó és video jól megfér egymással.
- Megvan-e még az a vágyad, hogy az öcséddel, Danival együtt elismert filmrendezővé válj?
P.P.: Egy fél éve elkezdtünk egész komolyan filmezni, és nagyon remek stáb verődött körénk, akikkel öröm dolgozni. A héten is klipet forgatunk, úgyhogy meglátjuk, mit hoz a jövő.
- Szerencsés vagy, hiszen nem csak megdolgoztál a sikerért, de volt honnan merítened is tehetséget, végtére is színész családból származol. A családod, mit szól az életedhez, a karrieredhez?
P.P.: Nagyon örülnek neki, de közben aggódnak is, hiszen egy pillanat alatt kilehet kerülni a reflektorfényből.
- Vannak példaképeid?
P.P.: Sok példaképem van. Aki pár napja nagy hatást tett rám, az Csiszár Jenő. Nagyon erőteljes ember, megosztó személyiséggel, de nemrég odajött hozzám, és végre beszélgettünk személyesen is. Az elmúlt évek során több olyan emberrel is dolgozhattam együtt és megismerkedhettem, akikért hálás vagyok a sorsnak. Ilyen személy például Novák Péter, vagy Kaszás Attila, de még rengeteg nevet sorolhatnék.
Hozzászólások