A jelen küzdelmeire hatnak a gyerekkor legfőbb emlékei

Szimbólumként van jelen a felnőttkori énképünkben a kisgyermekkorunk legmeghatározóbb emlékképe.
Gyakran halljuk, hogy a múltból le kell vonni a tanulságot, majd le kell zárni, ám hiába próbáljuk elfelejteni a régi emlékeket, mert néhány annyira megragad bennünk, hogy az kihat a jelenünkre. Ez főleg a kisgyerekkorra igaz, hiszen az akkor szerzett legmeghatározóbb élményünk komoly hatással van a felnőttkori énképünkre, és egyfajta szimbólumként árulkodik arról, hogy éppen mi ellen kell küzdenünk.

Ha szeretnénk tesztelni, hogy ez mennyire igaz az életünkre, akkor nézzük végig figyelmesen az alábbi képeket, majd válasszuk ki azt, amelyikben ráismerünk a kisgyermekkorunk első emlékképére. Ha esetleg nem tudjuk, hogy melyik mellett döntsünk, akkor válasszuk azt, amelyiken a leginkább megakad a tekintetünk!1. Felkapcsolt villanykörte: Amennyiben a kisgyermekkorunk legelső emléke az „Aha” élmény volt, akkor az életünk legfőbb mozgatórúgója az, hogy új és kreatív megoldást keressünk. Jellemző ránk, hogy amikor van egy problémánk, akkor gyorsan ráakadunk az újszerű megoldásra.

A jól bevált dolgok általában fejlődnek, továbbalakulnak a kezeink között. Szinte megállás nélkül gyötörjük magunkat, hiszen mindenáron el akarjuk érni azt, hogy mi magunk, de a körülöttünk lévő világ is tökéletes legyen. Ebből következik, hogy az életünkben egymást váltogatja a siker élménye és az elégedetlenség érzete. Ez kifogyhatatlan energiával lát el.

2.

Elsősegély láda: Abban az esetben, ha az első emlékünk egy gondoskodásra szoruló kisállat, játék vagy elsősegély láda, akkor a jelenben folyton őrlődünk a „nemek” és az „igenek” között, illetve gyakran úgy érezzük, hogy senki sem szeret annyira, hogy elég fontosak legyünk a számára.

Ez valójában nem így van, mert csak a belső bizonytalanságunkat vetítjük ki a munkánkra és a magánéleti kapcsolatainkra. Nagyon érzékenyek vagyunk, a vonzerőnk pedig hatalmas. A környezetünk tehát szeret, ahogy a segítőkészségünket is tisztelik. Ha végre kinyitjuk a szemünket, akkor látni fogjuk, hogy mennyire fontosak vagyunk mások számára.

3. Kis házikó: Az első kisgyermekkori képünk egy dacélmény, ami abban nyilvánulhatott meg, hogy elvonultunk egy kis kerti játszóházba. A jelen életünkben ez azt jelenti, hogy számunkra az önállóság és a saját életutunk a legfontosabb, a környezetünknek pedig maximum azt engedjük meg, hogy ennek a részesei legyenek.

Szerintünk az élet egy kaland, amiben a munka a kihívás, a szabadidő pedig a fejlődés, élményszerzés ideje. Nagyon szívesen és sokfelé utazunk, szüntelenül figyeljük mások szokásait, a hasznos dolgokat pedig megpróbáljuk beleépíteni az életünkbe. Az optimizmusunkat könnyen átadjuk másoknak, ezért népszerűek vagyunk.4. Törött játék: Az első gyerekkori emlékünk egy veszteségélmény. Lehet, hogy elromlott valamit, eltört egy játékunk. A jelenünkben ez azt jelképezi, hogy folyamatosan őrködünk és lesben állunk, hogy megelőzzük a problémákat, illetve kéznél legyünk, ha egy szerettünk megszorulna.

Olyan erősen dúl bennünk a segíteni akarás, hogy bármilyen áldozatot képesek vagyunk meghozni azért, hogy helyrehozzuk azt, ami elromlott. Jó lenne, ha egy kicsit lazítanánk, és észrevennénk a tökéletlenségben rejlő gondtalanságot. Próbáljuk annyira elereszteni a félelmeinket, amennyire csak lehet, mert azzal, hogy lazítunk a szorításon, semmit sem adunk le az igényeinkből.

5. Jelmez, farsang, kincsek: Amennyiben az első emlékünk egy sikeres óvodai szereplés, vagy egy apró, de annál nagyobb értékű kincs, akkor ez azt jelenti, hogy a jelenben tele vagyunk optimizmussal, ami az önbizalmunkból fakad.

Előfordulhat, hogy néha kétségeink támadnak önmagunkkal szemben, ám ezt jól kezeljük. Ennek oka nem az egonk, hanem a csillapíthatatlan tudásvágyunk, kemény munkánk. A világon csak egy dolog van, ami tényleg képes dühíteni, ez pedig az, ha kétségbe vonják a döntésünket. Ilyenkor csak azért is megvalósítjuk a tervünket.

6. Baba: Abban az esetben, ha az első gyerekkori emlékünk egy baba, amit szeretgethettünk, akkor az életünk állandó része a folytonos kapcsolatkeresés, valamint az, hogy minden új kapcsolatban a sírig tartó bizalmat, kölcsönös odaadást reméljük.

Ezzel nem lenne baj, ha nem olyan világban élnénk, ahol ezt már ritkán értékelik az emberek. Sajnos gyakran csalódnunk kell, mert rájövünk, hogy visszaéltek a bizalmunkkal és kihasználtak. Ne csüggedjünk, mert még így is nekünk vannak a legőszintébb kapcsolataink!7. Egy olyan tárgy, amit nem kaphattunk meg: Ha az első gyerekkori emlékünk egy hiszti, amit azért vágtunk le, mert nem kaptunk meg valamit, akkor a jelenben nehezen küzdünk meg az érzelmeinkkel, valamint gyakran makacsul kitartunk egy elképzelés mellett, pedig már nem vagyunk biztosak a dologban.

Habár mi is érezzük, hogy el kellene engedni, mégis valami megmagyarázhatatlan kényszer arra biztat, hogy birtokoljuk az embereket, dolgokat, érzelmeket, pedig ezeket át sem éljük. Lazítsunk a gyeplőn, mert csak akkor élvezhetjük a szerelmek, barátságot, sikert. Ezekben nincs mit szégyellni, hiszen mindenki erre vágyik.

8. Kisautó: Abban az esetben, ha az első gyerekkori élményünk egy fogócska, matchbox, akkor most kifogyhatatlan szenvedéllyel éljük az életünket. Számunkra nem létezik olyan helyzet, amelybe ne találnánk meg önmagunkat.

A stresszt átlagon felüli módon tűrjük, ugyanis képesek vagyunk kizárni a külvilágot egészen addig, míg meg nem oldjuk a felmerült problémát. Amikor ezzel végeztünk, akkor utána nem foglalkozunk vele, mert értelmetlennek tartjuk törni magunkat a múlton. Minket csak az bosszant fel, ha elszalasztunk egy soha vissza nem térő lehetőséget.

(Forrás: noiportal.hu)