A nagy városok kreatív hatása

A kreatív géniusz magányos farkasként való elképzelése a fokozott specializáció korában egy sokkal inkább közösségi-barát koncepciónak adja át a helyét, ahol a tehetségek mintegy egymást inspirálva hozza létre a tudományos áttöréseket.

A fent leírt elképzelés egyik történelmi példája a második világháború után a Massachusetts Institute of Technology egyik épületében létrehozott közösség, amely azt a célt volt hivatott szolgálni, hogy összetartsa a különálló egyetemi tanszékeket és központosítsa a modern kor jelentős technológiai és kreatív fejlesztéseit.

Az egyszerűen csak 20-as Épületnek (Building 20) nevezett helyiség adott otthont az első számítógépes játék létrehozásának s még számos jelentős fejlesztést vittek véghez itt többek között a mikrohullámú sütő és a nagy sebességű fényképezés terén is.

Társadalomkutatók azt állítják, hogy a 20-as Épület nagyszabású verziója nem más mint a modern város. Ami azt illeti a Massachusetts Institute of Technology kutatói nemrég publikált jelentésükben azt a következtetést vonták le, hogy a termelékenység és az innováció a városi területeken nagyjából ugyanolyan mértékben növekszik mint a lakosság. A szakértők szerint ez amiatt lehetséges, mert a városban élő emberek népsűrűsége növeli személyes interakciók és az új ötletekkel való találkozás lehetőségét.

A kutatók egy úgynevezett szociális kötelék sűrűség változót mértek, amely azt a számot jelenti, ahányszor a különböző emberek napi rendszerességgel egymással kapcsolatba lépnek. Az eredmények pedig azt mutatták, hogy minél jobb a közlekedési infrastruktúra, annál nagyobb a szociális kötelékek sűrűségének a száma.

Forrás: www.bigthink.com