Babavállalás - A közös félelmek

Számtalan cikk és tanulmány szól arról, hogy az elmúlt száz év leforgása alatt milyen mértékben kitolódott a gyerekvállalás ideje mind a férfiak, mind a nők életkorát tekintve, s hogy ez milyen hatással lehet a társadalom egészére, illetve az egyes családok mindennapjaira. Furcsa ellentmondás tapasztalható a fiatalok környezetében is: manapság nagyobb megdöbbenést vált ki az, ha egy fiatal pár 20-22 évesen családot alapít,  mint az, ha egy nő 30 évesen sem szült még gyereket, a pasik 35-40 éves korig kitolt kamaszéveiről meg nem is beszélve. Pedig mióta a Szex és New York véget ért, már a szingliség sem akkora divat, mint a 2000-es évek elején, egyre többen élnek lazább-kötöttebb párkapcsolatban - ám továbbra is gyerek nélkül. Mi okozhat mégis szorongást vagy időszakos elutasítást egy olyan pár életében, akik már 5-6 éve vagy akár egy évtizede is együtt vannak, sőt, együtt élnek?

Félhetünk egy babától, amikor látszólag olyan helyes kis rózsaszín/égszínkék csomag? Vagy ha nem a babától, akkor mitől tartunk...?

1. Korai-e a baba? Az, hogy korai vagy nem, nyilván mindenkinél egyéni kérdés. Van, aki már 20 évesen érett, felelősségteljes felnőtt, és nem okoz gondot számára lemondani a hétvégi shoppingolásról a csajokkal, ha lány, vagy a haverokkal való sörözést is be tudja szorítani az esti és a hajnali etetés közé, ha pasi. Ezzel szemben vannak, akiket még 40 éves korukban is a frász tör ki a gondolatra, hogy pelenkázzanak, büfiztessenek, és valaki annyira rájuk legyen utalva, amennyire csak egy baba képes erre. Megint másoknál a karrierépítés szól bele a bébiprojektbe, vagy éppen az, hogy nemhogy karrier nincs, de se munka, se pénz. Azonban az az egy biztos: ha eljön az ideje, akkor úgysem akarsz majd semmi mást, csak a babát. És ha későn jön a gondolat? Attól még ugyanúgy szerethetsz egy gyerkőcöt, akit nem te szültél meg, hiszen a szeretet és a kötődés nem kizárólag a köldökzsinóron múlik. A lényeg, hogy nyugi - szép ez a kor, mert semmi sem kötelező! Az azonban igen, hogy felelősséggel dönts, ha döntesz, mert nem egy szobanövényről van szó, hanem egy emberről, sőt több emberről! Egyrészt természetesen a babáról, másrészt magadról, hiszen szülő leszel!

2. Honnan tudod, hogy eljött az idő? Jó kérdés, mivel nem lesz sem isteni kinyilatkoztatás, sem egy szuperbiztos vizsga, amely garantálná, hogy szülőként 100%-ig megfelelsz majd, a pároddal pedig tutira passzoltok egymáshoz minden élethelyzetben, és boldogságban élitek majd le a következő 60 évet, miközben tökéletes és vidám csemetéket nevelgettek a szivárvány alatt. Sőt, az igazi nagy titok, amit még sokan három gyerek mellett is alig-alig vallanak be az, hogy néha még akkor sincs fogalmad arról, hogy felkészültél-e mindenre, ha már ott ugrál körülötted a siserehad. De ne aggódj! Azzal, hogy egy percre megijedsz, nem azt mutatod, hogy alkalmatlan lennél az anyaságra/apaságra, hanem éppen ellenkezőleg: felméred a helyzetet teljes súlyával és érzed a dolgok felelősségét. Ha még előtte állsz, akkor van lehetőséged dönteni, ha viszont már ott a gyerkőc a kezedben, akkor se pánikolj be - szakíts időt magadra!
A jelszó: relax! Attól, hogy szülő lettél, még nem szűnt meg a világ, és nem kell magad rossz anyának/apának érezned azért, mert néha felnőttekkel is szeretnél beszélgetni, és nem csupán pelenkákról meg popsitörlésről a játszóteres anyukákkal. Keríts néha egy szabad órát, amikor kávézni mész, vagy csak bámulsz magad elé csendben (mondjuk, hogy meditálsz, mert az úgyis sokkal menőbben hangzik!). Egyrészt szuperül feltölt ez a kis én-idő, másrészt meglátod majd, hogy már az ötödik (na, jó, lehet, hogy csak a tizedik) percben hiányozni fognak az apróságok, és alig várod majd, hogy újra együtt legyetek - így valójában duplán profitáltok ezekből a szabad délutánokból!

3. És végül a piszkos anyagiak... Sokan kérdezik a baráti társaságokban elsőként gyereket vállaló szülőket, hogy mennyit gyűjtögettek, mielőtt belevágtak a bébi-témába. Jó, hogy nem az a kérdés, hogy mennyi hitelt kell felvenni hozzá... Nyilván van egy alapvető elképzelése mindenkinek arról, hogy milyen körülményeket szeretne biztosítani a gyerekének, de sok esetben ezek irreális elvárások magatokkal szemben, másrészt a babák a tizedét sem igénylik. Pánikszerű pénzgyűjtés helyett ezért sokkal jobban jártok, ha körbekérdezitek az ismerős szülőket, hogy ki melyik terméket ajánlja - a tapasztalat azt mutatja, hogy a legdrágább nem feltétlenül a legjobb minőség, illetve a tartósabb cuccok közül (hinta, kiságy, babakocsi stb.) mit tudnának kölcsönözni nektek. Másrészt az is nagy tanulság, hogy a babaholmik nagy részét nem a bébik igényeinek készítik, sokkal inkább a szülők szemeinek és elvárásainak, úgyhogy csak lassan a testtel, meg a pénztárcával. És ha végképp úgy érzitek, hogy kevés, amit nyújtani tudtok...? Mindig azt tartsátok szem előtt, hogy gyerekeknek semmi más nem olyan fontos, mint ti, a szülei. Ha ti jelen vagytok, és biztonságot sugároztok, akkor a kicsik kiegyensúlyozottak lesznek akkor is, ha nincs egy vagon játékuk. Amúgy meg 100-ból 97 baba szívesebben játszik egy ásványvizes palackkal meg három kaviccsal, mint a legújabb csili-vili műanyag borzalommal. (A maradék 3 alszik, eszik, esetleg a látogatóba érkező nagynéni szemét próbálja kibökni egy műanyag kiskanállal.)