Csak kémia kérdése a boldogság?
Befolyásolhatók-e hormonok által a legmagasztosabb érzéseink? Előidézhető-e szimpátia illatok segítségével? Minden csak a megfelelő kémiai képlet kérdése lenne? A dolog nem ilyen egyszerű…
Néhány főcím a nem is olyan régmúlt médiájából: „A depressziót végérvényesen legyőztük!” „Megtalálták a boldogsághormonokat!” Mindez annak kapcsán, hogy tudósok felfedezték a dopamin, a szerotonin, a melanin és más hormonok hatását. Pénzsóvár gyógyszercégek nagy ígéretekkel – „boldogságtablettaként” – dobták viharos gyorsasággal piacra új termékeiket. De valóban csodaszerekről van-e szó?
Biológusok, pszichológusok és gyógyszerészek kutatásainak eredményeként közismertté vált, hogy minden ember bőrének egyedi illata van, amely egyesekből kellemes érzést vált ki, míg mások ugyanezt visszataszítónak találják. A gázkromatográfia, a tömegspektrográfia és egyéb érzékeny kémiai elemzőeljárások segítségével a tudósok fokozatosan feltárják az egyéni illatok összefüggéseit. Minden csupán kémiai kérdés lenne?
Az illóolajok piaca virágzik. Felélénkítenek vagy megnyugtatnak bennünket, elősegítik a belső harmónia megteremtését és boldoggá tesznek. Vajon ennyire egyszerű lenne mindez? A különböző kábítószerek valóban jobb közérzetet idéznek elő? A boldogság, a szerelem, a biztonságérzet és egyéb, mély érzések tényleg csak az agyban lévő kémiai reakciók termékei lennének?
A felfedezések kiváltotta kezdeti eufóriát követően a tudósok ismét visszatértek a kijózanító mindennapokhoz. Ma már tudják, hogy a csodatabletták, min például a fluctin, egyáltalán nem gyógyítják a depressziót, és nem keltenek tartós boldogságérzetet sem. Molekuláris szinten természetesen minden gondolat, emlékezés, összehasonlítás, amit az agyunk produkál, valóban visszavezethető egy-egy kémiai reakcióra. Ennél azonban többről van szó, hiszen gondolatainkkal mindig egy emlék vagy tapasztalat kapcsolható össze. Aki valóban át akarja élni az igazi boldogságot, annak egyszer már szembesülnie kellett a boldogtalansággal is. Rendelkeznie kell olyan kellemes és kellemetlen tapasztalatok, hangulatok emlékével, amelyeket összehasonlítanak egymással. Mindez sokkal összetettebb folyamat, mint pusztán az agyban termelődő hormonok kémiai reakciói.
Kétségtelen, hogy testünk bizonyos reakcióinak hátterében hormonok gyorsa kibocsátása zajlik. Ha kellemes emlékeket idézünk fel, mert egy szép ajándékot kaptunk, akkor többek között endorfin szabadul fel, ami nem más, mint egy ópiumszármazék. A heroin, a morfium és egyéb kábítószerek fogyasztása során is ilyen jellegű kémiai anyagok idézik elő az euforikus érzést, ezeknek köszönhetően látják a droghasználók „rózsaszínben” a világot.
Az endorfinok felelősek azért is, hogy a súlyos balesetet elszenvedők eleinte gyakran semmiféle fájdalmat nem éreznek. Mihelyt azonban a mentőszolgálat vagy a tűzoltóság megérkezik, hogy segítséget nyújtson, a betegek hirtelen rosszabbul kezdik érezni magukat. Gyakran megmagyarázhatatlanul erős fájdalmat tapasztalnak a megsérült testrészükben, eszméletüket veszítik vagy életveszélyes sokkot kapnak.
Miként magyarázhatók azok a kutatási eredmények, amelyek a boldog és szomorú pillanatokban egyértelműen megváltozott agyi aktivitást mutatnak? A válasz egyszerű: mindkét érzésért más-más agyterületek felelősek, aszerint, hogy milyen tapasztalatokkal és benyomásokkal kapcsolódik össze az érzés.
A boldogsághormonok, a szerotonin és a dopamin neurotranszmitterek , azaz idegi ingerületátvivő anyagok. Az idegsejtek közötti érintkezési felületeken, az ún. szinapszisokban kerülnek kibocsátásra, és az idegi impulzusok továbbviteléről gondoskodnak, tehát elektromos vezetőként viselkednek. Ha viszont hiányoznak ezek az anyagok, lehetetlenné válik az impulzusok továbbadása, a szinapszisok áthatolhatatlanokká válnak, és az adott agyi terület izolálódik.
Mi idézheti elő a boldogsághormonok kiválasztódását szervezetünkben? Különböző okokat említhetünk meg. Sportolók vagy például a hosszútávfutók a maratoni futóversenyek alkalmával váratlanul boldog pillanatokat élhetnek át, mert a fizikai megerőltetés következtében az agyukban boldogsághormonok képződnek, és ezek rendkívüli teljesítményre sarkallják őket. Néhányan közülük szenvedélyesen vágynak arra, hogy gyötörhessék magukat, hiszen a jutalom a boldogság érzése, amit újra és újra át akarnak élni.
Mielőtt a csodatabletták után nyúlnánk, választhatunk sokkal egyszerűbb megoldást is, például néhány falat csokoládét. A csokoládé elfogyasztásával ugyanis igen bonyolult kémiai folyamat kezdődik el az agyban, amelynek során szerotonin szabadul fel. Hasonló hatás érhető el néhány korty borral vagy egy cigaretta elszívásával.
Egy dolgot azonban soha nem szabad elfelejtenünk. Az élvezeti cikkekre nem érvényes a „minél több, annál jobb” alapigazsága. Sőt, éppen ellenkezőleg, ha valaki három vagy négy szelet csokoládé helyett egy egész táblát bekebelez, vagy egy pohár bor helyett egy egész üveggel iszik, annál a boldogságérzet könnyen a visszájára fordulhat.
Van egy rendkívül hatásos szer, amit nem lehet túladagolni: a nevetés. Számunkra ismeretlen módon aktiválja a limbikus rendszert, agyunk fejlődéstörténetileg legrégebbi részét. Ez a szerv felelős érzelmi életünk szabályozásáért, tehát a boldogsághormonok kibocsátásáért is. Aki sokat nevet, annál bizonyítottan nagymértékben csökken a betegségek kialakulásának kockázata. Jó kedélyű emberek jelentősen kisebb eséllyel esnek a rák vagy a szívinfarktus áldozatául. A szomorú, depressziós emberek ezzel szemben sokkal fogékonyabbak gyakorlatilag minden betegségre. Ha például egy depresszióba szenvedő embert kibillentünk letargikus hangulatából, akkor alig 20 percen belül megduplázódik az immunglobulin-koncentrációja, és ez három órával később még mindig 60%-kal magasabb, mint a depresszió idején.
Mikor tölt el bennünket a boldogság érzete? Ismét egy nehezen megválaszolható kérdés. Az biztos, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha a boldog pillanatokat átéljük, vagyis az agyban a boldogságért felelős területek aktiválódnak. A boldogság érzetének átélése viszont attól függ, milyen arányban érnek bennünket pozitív vagy negatív élmények és tapasztalatok, s mennyire tudatosulnak bennünk ezek a benyomások.
Végezetül: kémiai szempontból a szerotonin, az endorfin és a többi hormon máig nem kellően ismert összetevői a boldogságnak, mindössze azt tudjuk, hogy a rosszkedvvel szemben nem kel hatásukat kifejteniük. Működési mechanizmusukat illetően a tudomány vélhetően még sokáig adós marad a válasszal.
Úgy tűnik, egyetérthetünk a kínai közmondással: „Ha egy napig szeretnél boldog lenni, idd le magad a sárga földig, ha egy évig, házasodj meg, ha viszont egy életen át, akkor legyél kertész.”
A pszichológusok jó gyógymódnak tartják ezt a tanácsot. A rendkívül változatos kerti munka ugyanis elejét veszi az unalomnak. A kertészkedőknek sok boldog percet nyújthat a mag kikelése, növekedése, virágzása, a növény fejlődése, és végezetül maga a termés leszedése és a gyümölcsök elfogyasztása.
A magyar származású amerikai pszichológus, Csikszentmihályi Mihály sokáig foglalkozott a boldogság kutatásával, és felismerte, hogy testünk és szellemünk a legboldogabb pillanatokban rendkívül feszültté válik. A boldogságot főleg akkor érjük át, amikor minden erőnket mozgósítjuk valamilyen vél elérése érdekében, nem pedig akkor, ha az ágyban fekve várunk eljövetelére. Ezt a boldogság utáni törekvést nevezik a pszichológusok „flow”-nak. Minél inkább koncentrál valaki a céljára – a boldogság elérésére –, annál inkább elfelejti a körülötte lévő világot, és azonosul céljával. Így kerülhetünk különösen közel a valódi boldogsághoz.
Már az ókori görögök és rómaiak is két definíciót adtak a boldogság fogalmára. Az első meghatározás egészen prózai módon a véletlent jelöli meg a boldogsághoz vezető egyik lehetséges útként. Ez szerintük történhet játék közben, egy értékes kincs fellelésekor vagy egy veszélyhelyzetből való megmenekülés alkalmával. A boldogságot a második definíció minden emberi törekvés és vágyakozás legfontosabb céljaként, a kényszerek és korlátozások teljes hiányaként, összefoglaló jelleggel a lelki megnyugvás állapotaként határozza meg.
A filozófusok szerint a valódi boldogság a legtöbb ember számára elérhetetlen, mivel a még tökéletesebb boldogság elérését célzó törekvés az ember soha nem hagyja nyugodni, a vágyak és a tettek örök körforgását idézve elő.
A nagy világvallások, mint például a kereszténység, a zsidó vallás és az iszlám teológusai a boldogság alatt elsősorban a lelki üdvözülést értik, ami a Paradicsomban vár minket. A földön csak az igaz hittel rendelkezők találhatják meg a boldogságot, mert csak ők lehetnek bizonyosan bűneik megbocsátásában és a kegyelemben.
Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, tartja a régi közmondás. Ez azonban csak az érem egyik oldala, mert az ember a legjobb esetben is csak annak előfeltételein tud javítani, hogy a szerencsét és nyomában a boldogságot is megtalálja. Ezt követően már csak a remény marad, hogy mindez egyszer valóban be is következik.
Mégis, azok a rátermett emberek, akik saját kezükben tartják életük irányítását, és rendületlenül elszántsággal harcolnak a boldogságukért, általában boldogabbak azon embertársaiknál, akik magukat a véletlen és a végzet játékszerének érzik. Végezetül pedig ne feledjük: az elégedettség érzése is a boldogság egyik megnyilvánulásai formája.
Forrás: Tudtad?com
Néhány főcím a nem is olyan régmúlt médiájából: „A depressziót végérvényesen legyőztük!” „Megtalálták a boldogsághormonokat!” Mindez annak kapcsán, hogy tudósok felfedezték a dopamin, a szerotonin, a melanin és más hormonok hatását. Pénzsóvár gyógyszercégek nagy ígéretekkel – „boldogságtablettaként” – dobták viharos gyorsasággal piacra új termékeiket. De valóban csodaszerekről van-e szó?
Biológusok, pszichológusok és gyógyszerészek kutatásainak eredményeként közismertté vált, hogy minden ember bőrének egyedi illata van, amely egyesekből kellemes érzést vált ki, míg mások ugyanezt visszataszítónak találják. A gázkromatográfia, a tömegspektrográfia és egyéb érzékeny kémiai elemzőeljárások segítségével a tudósok fokozatosan feltárják az egyéni illatok összefüggéseit. Minden csupán kémiai kérdés lenne?
Az illóolajok piaca virágzik. Felélénkítenek vagy megnyugtatnak bennünket, elősegítik a belső harmónia megteremtését és boldoggá tesznek. Vajon ennyire egyszerű lenne mindez? A különböző kábítószerek valóban jobb közérzetet idéznek elő? A boldogság, a szerelem, a biztonságérzet és egyéb, mély érzések tényleg csak az agyban lévő kémiai reakciók termékei lennének?
Kijózanodás
A felfedezések kiváltotta kezdeti eufóriát követően a tudósok ismét visszatértek a kijózanító mindennapokhoz. Ma már tudják, hogy a csodatabletták, min például a fluctin, egyáltalán nem gyógyítják a depressziót, és nem keltenek tartós boldogságérzetet sem. Molekuláris szinten természetesen minden gondolat, emlékezés, összehasonlítás, amit az agyunk produkál, valóban visszavezethető egy-egy kémiai reakcióra. Ennél azonban többről van szó, hiszen gondolatainkkal mindig egy emlék vagy tapasztalat kapcsolható össze. Aki valóban át akarja élni az igazi boldogságot, annak egyszer már szembesülnie kellett a boldogtalansággal is. Rendelkeznie kell olyan kellemes és kellemetlen tapasztalatok, hangulatok emlékével, amelyeket összehasonlítanak egymással. Mindez sokkal összetettebb folyamat, mint pusztán az agyban termelődő hormonok kémiai reakciói.
Kétségtelen, hogy testünk bizonyos reakcióinak hátterében hormonok gyorsa kibocsátása zajlik. Ha kellemes emlékeket idézünk fel, mert egy szép ajándékot kaptunk, akkor többek között endorfin szabadul fel, ami nem más, mint egy ópiumszármazék. A heroin, a morfium és egyéb kábítószerek fogyasztása során is ilyen jellegű kémiai anyagok idézik elő az euforikus érzést, ezeknek köszönhetően látják a droghasználók „rózsaszínben” a világot.
Az endorfinok felelősek azért is, hogy a súlyos balesetet elszenvedők eleinte gyakran semmiféle fájdalmat nem éreznek. Mihelyt azonban a mentőszolgálat vagy a tűzoltóság megérkezik, hogy segítséget nyújtson, a betegek hirtelen rosszabbul kezdik érezni magukat. Gyakran megmagyarázhatatlanul erős fájdalmat tapasztalnak a megsérült testrészükben, eszméletüket veszítik vagy életveszélyes sokkot kapnak.
Miként magyarázhatók azok a kutatási eredmények, amelyek a boldog és szomorú pillanatokban egyértelműen megváltozott agyi aktivitást mutatnak? A válasz egyszerű: mindkét érzésért más-más agyterületek felelősek, aszerint, hogy milyen tapasztalatokkal és benyomásokkal kapcsolódik össze az érzés.
Elektromos vezetők
A boldogsághormonok, a szerotonin és a dopamin neurotranszmitterek , azaz idegi ingerületátvivő anyagok. Az idegsejtek közötti érintkezési felületeken, az ún. szinapszisokban kerülnek kibocsátásra, és az idegi impulzusok továbbviteléről gondoskodnak, tehát elektromos vezetőként viselkednek. Ha viszont hiányoznak ezek az anyagok, lehetetlenné válik az impulzusok továbbadása, a szinapszisok áthatolhatatlanokká válnak, és az adott agyi terület izolálódik.
Mi idézheti elő a boldogsághormonok kiválasztódását szervezetünkben? Különböző okokat említhetünk meg. Sportolók vagy például a hosszútávfutók a maratoni futóversenyek alkalmával váratlanul boldog pillanatokat élhetnek át, mert a fizikai megerőltetés következtében az agyukban boldogsághormonok képződnek, és ezek rendkívüli teljesítményre sarkallják őket. Néhányan közülük szenvedélyesen vágynak arra, hogy gyötörhessék magukat, hiszen a jutalom a boldogság érzése, amit újra és újra át akarnak élni.
Mielőtt a csodatabletták után nyúlnánk, választhatunk sokkal egyszerűbb megoldást is, például néhány falat csokoládét. A csokoládé elfogyasztásával ugyanis igen bonyolult kémiai folyamat kezdődik el az agyban, amelynek során szerotonin szabadul fel. Hasonló hatás érhető el néhány korty borral vagy egy cigaretta elszívásával.
Egy dolgot azonban soha nem szabad elfelejtenünk. Az élvezeti cikkekre nem érvényes a „minél több, annál jobb” alapigazsága. Sőt, éppen ellenkezőleg, ha valaki három vagy négy szelet csokoládé helyett egy egész táblát bekebelez, vagy egy pohár bor helyett egy egész üveggel iszik, annál a boldogságérzet könnyen a visszájára fordulhat.
A nevetés a legjobb orvosság
Van egy rendkívül hatásos szer, amit nem lehet túladagolni: a nevetés. Számunkra ismeretlen módon aktiválja a limbikus rendszert, agyunk fejlődéstörténetileg legrégebbi részét. Ez a szerv felelős érzelmi életünk szabályozásáért, tehát a boldogsághormonok kibocsátásáért is. Aki sokat nevet, annál bizonyítottan nagymértékben csökken a betegségek kialakulásának kockázata. Jó kedélyű emberek jelentősen kisebb eséllyel esnek a rák vagy a szívinfarktus áldozatául. A szomorú, depressziós emberek ezzel szemben sokkal fogékonyabbak gyakorlatilag minden betegségre. Ha például egy depresszióba szenvedő embert kibillentünk letargikus hangulatából, akkor alig 20 percen belül megduplázódik az immunglobulin-koncentrációja, és ez három órával később még mindig 60%-kal magasabb, mint a depresszió idején.
Az agy boldogságért felelős területei
Mikor tölt el bennünket a boldogság érzete? Ismét egy nehezen megválaszolható kérdés. Az biztos, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha a boldog pillanatokat átéljük, vagyis az agyban a boldogságért felelős területek aktiválódnak. A boldogság érzetének átélése viszont attól függ, milyen arányban érnek bennünket pozitív vagy negatív élmények és tapasztalatok, s mennyire tudatosulnak bennünk ezek a benyomások.
Végezetül: kémiai szempontból a szerotonin, az endorfin és a többi hormon máig nem kellően ismert összetevői a boldogságnak, mindössze azt tudjuk, hogy a rosszkedvvel szemben nem kel hatásukat kifejteniük. Működési mechanizmusukat illetően a tudomány vélhetően még sokáig adós marad a válasszal.
Úgy tűnik, egyetérthetünk a kínai közmondással: „Ha egy napig szeretnél boldog lenni, idd le magad a sárga földig, ha egy évig, házasodj meg, ha viszont egy életen át, akkor legyél kertész.”
A pszichológusok jó gyógymódnak tartják ezt a tanácsot. A rendkívül változatos kerti munka ugyanis elejét veszi az unalomnak. A kertészkedőknek sok boldog percet nyújthat a mag kikelése, növekedése, virágzása, a növény fejlődése, és végezetül maga a termés leszedése és a gyümölcsök elfogyasztása.
A magyar származású amerikai pszichológus, Csikszentmihályi Mihály sokáig foglalkozott a boldogság kutatásával, és felismerte, hogy testünk és szellemünk a legboldogabb pillanatokban rendkívül feszültté válik. A boldogságot főleg akkor érjük át, amikor minden erőnket mozgósítjuk valamilyen vél elérése érdekében, nem pedig akkor, ha az ágyban fekve várunk eljövetelére. Ezt a boldogság utáni törekvést nevezik a pszichológusok „flow”-nak. Minél inkább koncentrál valaki a céljára – a boldogság elérésére –, annál inkább elfelejti a körülötte lévő világot, és azonosul céljával. Így kerülhetünk különösen közel a valódi boldogsághoz.
Mi is tulajdonképpen a boldogság?
Már az ókori görögök és rómaiak is két definíciót adtak a boldogság fogalmára. Az első meghatározás egészen prózai módon a véletlent jelöli meg a boldogsághoz vezető egyik lehetséges útként. Ez szerintük történhet játék közben, egy értékes kincs fellelésekor vagy egy veszélyhelyzetből való megmenekülés alkalmával. A boldogságot a második definíció minden emberi törekvés és vágyakozás legfontosabb céljaként, a kényszerek és korlátozások teljes hiányaként, összefoglaló jelleggel a lelki megnyugvás állapotaként határozza meg.
A filozófusok szerint a valódi boldogság a legtöbb ember számára elérhetetlen, mivel a még tökéletesebb boldogság elérését célzó törekvés az ember soha nem hagyja nyugodni, a vágyak és a tettek örök körforgását idézve elő.
A nagy világvallások, mint például a kereszténység, a zsidó vallás és az iszlám teológusai a boldogság alatt elsősorban a lelki üdvözülést értik, ami a Paradicsomban vár minket. A földön csak az igaz hittel rendelkezők találhatják meg a boldogságot, mert csak ők lehetnek bizonyosan bűneik megbocsátásában és a kegyelemben.
Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa, tartja a régi közmondás. Ez azonban csak az érem egyik oldala, mert az ember a legjobb esetben is csak annak előfeltételein tud javítani, hogy a szerencsét és nyomában a boldogságot is megtalálja. Ezt követően már csak a remény marad, hogy mindez egyszer valóban be is következik.
Mégis, azok a rátermett emberek, akik saját kezükben tartják életük irányítását, és rendületlenül elszántsággal harcolnak a boldogságukért, általában boldogabbak azon embertársaiknál, akik magukat a véletlen és a végzet játékszerének érzik. Végezetül pedig ne feledjük: az elégedettség érzése is a boldogság egyik megnyilvánulásai formája.
Forrás: Tudtad?com
Hozzászólások