Fegyelem, egészség, önvédelem

Ha a karate szót meghallja az ember, általában Jackie Chan, vagy A karate kölyök című film jut az eszébe. A mókásabb kedvűek néha még kurjongatnak is egyet ilyenkor, felidézve a filmekben látott ütések közben kiadott hangot. Sokaknak mindössze ennyi információ él a fejében erről a harcművészetről. Temérdek pozitív hatását csak azok ismerik, akik komolyabban elkezdenek foglalkozni vele.

A karate japán szó, magyarul üres kezet jelent. Már a neve is mutatja, hogy itt nem fegyverekkel harcolnak, hanem a puszta kezükkel, lábukkal.

Ebből kifolyólag az önvédelmi sportot kereső emberek szívesen választják ezt a harcművészetet, hiszen ha az utcán megtámadnak valakit, az általában nincs felfegyverkezve, ilyenkor kifejezetten jól jöhetnek az edzéseken elsajátított technikák. Persze, ez senkinek sem fog éles helyzetben úgy menni, mint a filmekben, de a karate tréningek felépítése következtében a mozdulatok berögződnek, ösztönösen fog reagálni a támadó ütéseire, rúgásaira. A legtöbb klub edzésein szokott lenni úgynevezett „szabad küzdelem”, ilyenkor kipróbálhatja magát az ember, hogy mennyit sikerült már jól elsajátítania a technikákból.
A karate órákon, ahogy már a filmekből tudhatjuk, az edzőt „mesternek” nevezik. Ha az ember szerencsés, és jó mestert választ, akkor az egészségét is karban tarthatja ezzel a harcművészettel. (Azért fontos kiemelni a harcművészet szót, mert a sport karate, mint bármilyen más versenysport, járhat az egészségre káros következményekkel, például térdkopással.) A mester odafigyel tanítványa tartására, kiigazítja őt, mivel karatézni például csak kihúzott háttal, egyenes törzzsel lehet rendesen.

Nem egy esetben mérséklődött már valakinek a gerincferdülése ennek köszönhetően, valamint annak, hogy az edzésen tanult technikák alaposan átmozgatják a gerincet.
Akár a harcművészetet, akár a sport részét űzi valaki, sokat fejlődik az állóképessége. A karate elsősorban nem nagy erőt igényel, hanem pontos technikákat, ehhez pedig az igen magas ismétlésszám tartozik. Egy-egy edzés alatt a gyakorlatokat akár több százszor is megismétlik a tanítványok, ez fontos ahhoz, hogy később az izgalmasabb dolgokat is elsajátíthassák, hiszen a háznál sem a tetőt építik meg először.
A keleti kultúrában jellemző az alárendelt-fölérendelt viszony. Mivel a karate Japánból érkezett hozzánk, az edzéseken a felkelő nap országának hagyományait tartják tiszteletben. Erre utal a „mester” megnevezés is. A tanítványok tisztelik őt, és adnak a szavára. Egy erélyes mester nagy hatással van a gyerekekre, így a kicsik sokkal fegyelmezettebbé válnak mind otthon, mind az iskolában.