Gőg: vezetőink gyarlósága

Hübrisz: a hatalmi pozícióhoz kapcsolódó büszkeség és arrogancia. Az antik görög hagyományok értelmében szándékos erőszak alkalmazása megalázás céljából.

A vezető közéleti személyek és menedzserek aligha ússzák meg a kritikát, amikor népszerűtlen döntéseket hoznak, s gyakran kell szembesülniük a váddal, miszerint a hatalom a fejükbe szállt. Ez vajon azt jelenti, hogy a vezetők elveszítik a kapcsolatot a valósággal, amikor hataloméhes módon viselkednek?

Guy Calxton pszichológus professzor szerint - aki a Wichesteri Egyetem munkatársa - sok esetben egyfajta intelligencia rendellenességről beszélhetünk. Claxton elmondása szerint az emberi intelligencia négy, egymással harmonikusan együttműködő mentális rendszerből áll. Abban az esetben, ha ezek közül a rendszerek közül az egyik használaton kívül esik, a döntéshozatali folyamat megbízhatatlanná, esetlegesen veszélyessé is válhat. Ahelyett, hogy elemeznék tetteiket, ellenőriznék azok következményeit és átbeszélnék döntéseiket, a vezetők hajlamosak lobbanékony módon elhatározni dolgokat - és pontosan itt kezdődik a gőg.

Amikor kormányok és miniszterelnökök esetében következik be ez az intelligencia rendellenesség, akkor az is szükségessé válhat, hogy a hatalomtól való megfosztás által állják útját ezen személyeknek. Amikor egyének nagyhatalmi pozícióba kerülnek, a helyzet veszélyessé is válhat: amikor politikáról van szó, a háború lehetősége mindig jelen van. Abban az esetben, ha a világ többi része kinyilvánítja nemtetszését az ilyenfajta vezetéssel szemben, ezek az egyének jellemzően egy olyan állapotba menekülnek, melyet Claxton professzor "messiási hübrisznek" nevez. A vezetői képességeiket egyfajta alázat váltja fel, mintha egy belső istenség vagy felsőbb hatalom sugallatára hoznák meg döntéseiket. Ez az a pont, amikor az önámítás és a felfokozott önértékelés lép működésbe.  Hogy mindezt megelőzzük, jófajta humorérzékkel kell felfegyverkeznünk - mondja a professzor - ezért van az, hogy a hagyományok szerint a hatalommal rendelkező embereket nyomában mindig egy bohóc jár: tréfás piszkálódásaikkal és vicceikkel arra emlékeztetik az uralkodót, hogy ő is csak emberi lény. Ez a gondolat arra enged következtetni, hogy bármely terület vezető személyeinek ajánlatos mindig szem előtt tartani saját gyarlóságát.

A hatalommal rendelkező egyének egy másik lehetséges vonása lehet az empátia hiánya. Neurológiai kutatások bebizonyították, hogy az emberi agy azzal reagál egy másik ember fájdalmának látványára, hogy saját idegvégződésein fájdalomérzetet generál, visszatükrözve ezáltal a szenvedést. További kutatások azt feltételezik, hogy ez az empátiaérzés kevesebb valószínűséggel jelentkezik abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva nem szimpatizálunk a szenvedő alannyal. Dr. Jamie Ward, a Sussexi Egyetem docense szerint a hatalomnak hasonló hatása van. Egy magasabb státusszal rendelkező egyén kisebb valószínűséggel utánozna egy alacsonyabb beosztással rendelkező embert, mert nem jellemző, hogy elismerné vagy együtt érezne ezzel a személlyel. Ez alapján tehát arra lehet következtetni, hogy a hatalommal rendelkezők ráadásul kevésbé empatikusak.

Forrás: www.bbc.com