Miért ellenőrizzük újra és újra, hogy bezártuk-e az ajtót?
Általában nem feledékenység, hanem a figyelem hiánya és a túlzott kontrolligény áll a jelenség hátterében.
Az ajtó bezárása olyan mindennapos mozdulat, amelyet sokszor automatikusan végzünk el, miközben már a napi teendőinken jár az eszünk. Emiatt a cselekvés megtörténik, de nem rögzül bennünk határozott emlékként. A visszaellenőrzés átmenetileg megnyugtat, ezért könnyen szokássá válhat.
A kutatások szerint azonban a gyakori ellenőrzés éppen a saját emlékezetünkbe vetett bizalmat gyengítheti. Marcel van den Hout és Merel Kindt kísérletei kimutatták, hogy az ismételt ellenőrzések összemossák az emlékeket, így egyre nehezebb biztosan felidézni, mi történt valójában.
A jelenség különösen jellemző lehet azokra, akik erős felelősségérzettel rendelkeznek, nehezen viselik a bizonytalanságot, és minden helyzetben teljes biztonságra törekednek. Egy apró kétely is könnyen aggasztó forgatókönyveket indíthat el bennük.
Az alkalmi visszafordulás önmagában nem ad okot aggodalomra. Akkor érdemes segítséget kérni, ha az ellenőrzés rendszeressé válik, jelentős időt vesz el, késéseket okoz vagy komoly szorongással jár. Ilyenkor a kognitív viselkedésterápia is hatékony segítséget nyújthat.
A hétköznapi bizonytalanság csökkentésében segíthet, ha záráskor néhány másodpercig tudatosan a mozdulatra figyelünk, és egyszer, határozottan meggyőződünk arról, hogy bezártuk az ajtót. Így az automatikus cselekvés helyett valódi emléket alakíthatunk ki.
(Forrás: egeszsegkalauz.hu)
Hozzászólások