Hajóteszt világít rá a problémánk hátterére
A képről választott hajó útmutatásával sikerülhet megoldani a legnagyobb gondunkat.
Az életmódváltáshoz nem elég az, hogy egyik reggel úgy kelünk fel, hogy mostantól megváltoztatjuk az életünket, ugyanis egy folyamatról van szó, amihez hozzátartózik az, hogy megoldjuk a problémáinkat.
Néha azonban nem is vagyunk azzal tisztában, hogy a lelkünk legmélyén milyen gond akadályoz a mindennapokban. A problémákat nem szabad a szőnyeg alá seperni, hanem fel kell ismernünk, mérlegelnünk kell őket, hogy utána megoldjuk.
Ha sikerül megértenünk egy probléma hátterét, akkor kezdhetünk dolgozni a megoldáson. Ebben segít a hajóteszt. Nézzük meg alaposan a fenti képet, majd válasszuk ki azt, amelyiket a belső hangunk sugalmaz! Olvassuk el a választásunkhoz tartozó útmutatást, ami segít a rejtett problémánk megoldásában.
1. Hallgassunk a szívünkre: Az első hajó arra mutat rá, hogy a problémánk egy belső tiltásból fakad. A bennünk élő gyerek nemet mond, ezért elzárjuk a bensőnket, amivel megfosztjuk a lelkünket az érzelmektől.
Félünk attól, hogy igazán megtapasztaljuk önmagunkat, mert rettegünk attól a tehetetlenség érzéstől, amit ez váltana ki. A problémát akkor oldhatjuk meg, ha rá merünk lépni az érzelmek útjára.
Ideje, hogy ne az eszünkre hallgassunk, hanem az érzéseink szerint cselekedjünk. Szánjunk időt arra, hogy megkeressük a bennünk rejlő gyereket, és hagyjuk, hogy kifejezze önmagát, hogy éljen!
Lehet, hogy ez a benső gyerek játszani szeretne, vagy csak arra vágyik, hogy észrevegyük. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan váljunk a belső gyermekünk szülőjévé. Ha eljutunk az út végére, akkor átölelhetjük, egyetérthetünk vele. Végül megteremtünk magunknak egy darabka otthont, és hazaérkezünk önmagunkhoz, ahol védettségre lelünk.
2. Illúziók: A második hajó arra utal, hogy hamis elképzelésekbe éljük bele magunkat, és teljes szívvel hiszünk ezekben. Ezzel a szokásunkkal egy élettel teli részünket áldozzuk fel. Mondhatni eladjuk a lelkünket, mert azt reméljük, hogy valami jobbat kapunk helyette.
Ezzel azonban csak azt érjük el, hogy olyan erők veszik át felettünk az uralmat, amelyek az alvilágból származnak, tehát semmivel sem teszünk jobbat magunknak, mint akkor, ha az ördögöt cibálnánk fel a pokolból, hogy alkut kössünk vele.
Első lépésként ideje, hogy tisztázzuk magunkkal, hogy milyen hamis elképzelések tartanak a karmaiban. Csak akkor léphetünk tovább, ha előbb alaposan megismerjük az illúziókat. Fogadjuk meg Vergilius szavait: „Nézd meg és menj tovább!”
Azt, hogy ez sikerült, abból fogjuk érezni, hogy átalakuláson esünk át. A régi képeknek el kell enyészniük, a hamis elképzelések pedig szétfoszlanak, mint a köd a napon.
3. Szűklátókörűség: A harmadik hajó arra utal, hogy a problémánk hátterében a túlzott öntudatosság áll. Hajlamosak vagyunk másokra erőltetni a véleményünket, tudásunkat. Miközben ezt tesszük, nem vesszük észre, hogy a lelkünk sivár.
Jellemző ránk, hogy a külvilágban keressük az értelmet, illetve kérés, kérdés nélkül vetjük a magvainkat az idegen földbe. Jól tennénk, ha mások okítása helyett megkeresnénk a benső terapeutánkat. Néha ehhez egy másik emberre van szükségünk, hogy ő legyen a tükrünk a külvilágra.
A problémánkat akkor oldhatjuk meg, ha befelé fordulunk, mert csak egyedül találhatjuk meg gondunk forrását a saját történetünkben. Az út során nyitottabbak, toleránsabbak leszünk. Amennyiben felkészültünk arra, hogy vegyük a fáradtságot a lelkünk megértéséhez, akkor az utazás végén megtaláljuk a felismerést, ami lelki gazdagságot jelent.
4. Merjünk igazán élni: A negyedik hajó szerint az a legnagyobb problémánk, hogy képtelenek vagyunk rálelni a bennünk rejlő életerőre, örömre. Előfordulhat, hogy úgy próbáljuk visszanyerni az elvesztett hatalmunkat, hogy külső hatalmi megnyilvánulásokkal egyenlítenénk ki az erőtlenségünket.
Ez azt jelenti, hogy igyekszünk helyreállítani az uralmunk külső jegyeit a külvilágban, ám hiába dolgozunk ezen, mert elveszítettük a magunk iránt érzett szeretetet. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hova tűnt az életünk, és mikor csatlakoztunk a vesztesek klubjához.
Az utunk most az, hogy meg kell ismernünk a személyiségünket. Ideje, hogy önmagunk legyünk, még akkor is, ha mások megbántva fogják érezni magukat emiatt. Az éld az életed tanácsot nem olyan könnyű megfogadni, mint sokan hiszik.
Fontos, hogy dolgozzunk a saját boldogságunkon, mert miközben erre fókuszálunk, visszanyerjük az erőnket, az élettelisséget, amelyek most még hiányoznak belőlünk. A folyamat végén a saját életünket élhetjük.
5. Elfojtott agresszió: Az ötödik hajó szerint a dühünkből, agressziónkból fakad a problémánk, ugyanis nem akarjuk elfogadni ezt az oldalunkat. Mélyen elítéljük az agresszió összes fajtáját önmagunkban és másokban is.
Felmerül a kérdés, hogy miért rejtjük el az érzéseinket? Vajon azt gondoljuk, hogy nem illenek hozzánk, mert túl kifinomult, intelligens emberek vagyunk, tehát okosan is meg lehet oldani azt, amit agresszióval?
Ideje, hogy elfogadjuk a tényt, hogy ezek a „primitív” érzések bennünk is megvannak, mint minden emberben. Ezen nincs mit szégyellni. Ne blokkoljuk, ne fojtsuk el önmagunkban, mert addig, míg nem tudjuk ezt a szerepszemélyiséget kimutatni a külvilág felé, addig egy helyben toporgunk.
Bátran vállaljuk fel önmagunk és mások előtt a negatív érzéseinket. Ha az kell, akkor cselekedjünk, és vágjuk át azt a kötelet, ami lefog. A cselekvéshez szükséges elhatározás nélkül nem léphetünk tovább. Ha ezt megtesszük, akkor újra lesz erőnk az újjászületéshez.
6. Önértékelés: Az utolsó hajó arra mutat rá, hogy a problémánk hátterében az áll, hogy a lelkünk legmélyén értéktelennek érezzük magunkat, ez az érzés pedig elhatalmasodik rajtunk. Kisebbrendűnek tartjuk magunkat, és a „nem szeretem magam” állapot ver bilincsbe.
A jelenlegi helyzetünkben nem elégít ki az, ha külső szépséggel vesszük körbe magunkat. Most végleg eljött az ideje annak, hogy szembenézzünk az értéktelenség, a kisebbrendűség érzésével, amihez először tudatosítanunk kell magunkban a problémát.
Az a feladatunk, hogy megbarátkozzunk a külső szépségünkkel. Jegyezzük meg, hogy csak azt engedhetjük el, amit egyszer teljesen a magunkévá tettünk, maximálisan birtokoltunk. Tanuljuk meg az életet érzéki tapasztalatként átélni, valamint tiszteljük a testünk és a lelkünk lakóhelyét, de ugyanakkor ne értékeljük túl ezeket, és a kelleténél több erőt se fordítsunk rájuk.
Miközben kialakul az igazi önértékelésünk, megtanuljuk a dolgokat reálisan látni, tehát annak fogjuk tartani őket, amik: dolgoknak. Az út végén elfogadjuk a helyünket a világban, illetve elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Lehet, hogy nem fog alapjaiban megváltozni a jelenlegi helyzetünk, de már az nagy különbség lesz, hogy másképpen értékeljük azt.
(Forrás: noiportal.hu)
Az életmódváltáshoz nem elég az, hogy egyik reggel úgy kelünk fel, hogy mostantól megváltoztatjuk az életünket, ugyanis egy folyamatról van szó, amihez hozzátartózik az, hogy megoldjuk a problémáinkat.Néha azonban nem is vagyunk azzal tisztában, hogy a lelkünk legmélyén milyen gond akadályoz a mindennapokban. A problémákat nem szabad a szőnyeg alá seperni, hanem fel kell ismernünk, mérlegelnünk kell őket, hogy utána megoldjuk.
Ha sikerül megértenünk egy probléma hátterét, akkor kezdhetünk dolgozni a megoldáson. Ebben segít a hajóteszt. Nézzük meg alaposan a fenti képet, majd válasszuk ki azt, amelyiket a belső hangunk sugalmaz! Olvassuk el a választásunkhoz tartozó útmutatást, ami segít a rejtett problémánk megoldásában.
1. Hallgassunk a szívünkre: Az első hajó arra mutat rá, hogy a problémánk egy belső tiltásból fakad. A bennünk élő gyerek nemet mond, ezért elzárjuk a bensőnket, amivel megfosztjuk a lelkünket az érzelmektől.
Félünk attól, hogy igazán megtapasztaljuk önmagunkat, mert rettegünk attól a tehetetlenség érzéstől, amit ez váltana ki. A problémát akkor oldhatjuk meg, ha rá merünk lépni az érzelmek útjára.
Ideje, hogy ne az eszünkre hallgassunk, hanem az érzéseink szerint cselekedjünk. Szánjunk időt arra, hogy megkeressük a bennünk rejlő gyereket, és hagyjuk, hogy kifejezze önmagát, hogy éljen!
Lehet, hogy ez a benső gyerek játszani szeretne, vagy csak arra vágyik, hogy észrevegyük. Meg kell tanulnunk, hogy hogyan váljunk a belső gyermekünk szülőjévé. Ha eljutunk az út végére, akkor átölelhetjük, egyetérthetünk vele. Végül megteremtünk magunknak egy darabka otthont, és hazaérkezünk önmagunkhoz, ahol védettségre lelünk.
2. Illúziók: A második hajó arra utal, hogy hamis elképzelésekbe éljük bele magunkat, és teljes szívvel hiszünk ezekben. Ezzel a szokásunkkal egy élettel teli részünket áldozzuk fel. Mondhatni eladjuk a lelkünket, mert azt reméljük, hogy valami jobbat kapunk helyette.
Ezzel azonban csak azt érjük el, hogy olyan erők veszik át felettünk az uralmat, amelyek az alvilágból származnak, tehát semmivel sem teszünk jobbat magunknak, mint akkor, ha az ördögöt cibálnánk fel a pokolból, hogy alkut kössünk vele.
Első lépésként ideje, hogy tisztázzuk magunkkal, hogy milyen hamis elképzelések tartanak a karmaiban. Csak akkor léphetünk tovább, ha előbb alaposan megismerjük az illúziókat. Fogadjuk meg Vergilius szavait: „Nézd meg és menj tovább!”
Azt, hogy ez sikerült, abból fogjuk érezni, hogy átalakuláson esünk át. A régi képeknek el kell enyészniük, a hamis elképzelések pedig szétfoszlanak, mint a köd a napon.
3. Szűklátókörűség: A harmadik hajó arra utal, hogy a problémánk hátterében a túlzott öntudatosság áll. Hajlamosak vagyunk másokra erőltetni a véleményünket, tudásunkat. Miközben ezt tesszük, nem vesszük észre, hogy a lelkünk sivár.Jellemző ránk, hogy a külvilágban keressük az értelmet, illetve kérés, kérdés nélkül vetjük a magvainkat az idegen földbe. Jól tennénk, ha mások okítása helyett megkeresnénk a benső terapeutánkat. Néha ehhez egy másik emberre van szükségünk, hogy ő legyen a tükrünk a külvilágra.
A problémánkat akkor oldhatjuk meg, ha befelé fordulunk, mert csak egyedül találhatjuk meg gondunk forrását a saját történetünkben. Az út során nyitottabbak, toleránsabbak leszünk. Amennyiben felkészültünk arra, hogy vegyük a fáradtságot a lelkünk megértéséhez, akkor az utazás végén megtaláljuk a felismerést, ami lelki gazdagságot jelent.
4. Merjünk igazán élni: A negyedik hajó szerint az a legnagyobb problémánk, hogy képtelenek vagyunk rálelni a bennünk rejlő életerőre, örömre. Előfordulhat, hogy úgy próbáljuk visszanyerni az elvesztett hatalmunkat, hogy külső hatalmi megnyilvánulásokkal egyenlítenénk ki az erőtlenségünket.
Ez azt jelenti, hogy igyekszünk helyreállítani az uralmunk külső jegyeit a külvilágban, ám hiába dolgozunk ezen, mert elveszítettük a magunk iránt érzett szeretetet. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hova tűnt az életünk, és mikor csatlakoztunk a vesztesek klubjához.
Az utunk most az, hogy meg kell ismernünk a személyiségünket. Ideje, hogy önmagunk legyünk, még akkor is, ha mások megbántva fogják érezni magukat emiatt. Az éld az életed tanácsot nem olyan könnyű megfogadni, mint sokan hiszik.
Fontos, hogy dolgozzunk a saját boldogságunkon, mert miközben erre fókuszálunk, visszanyerjük az erőnket, az élettelisséget, amelyek most még hiányoznak belőlünk. A folyamat végén a saját életünket élhetjük.
5. Elfojtott agresszió: Az ötödik hajó szerint a dühünkből, agressziónkból fakad a problémánk, ugyanis nem akarjuk elfogadni ezt az oldalunkat. Mélyen elítéljük az agresszió összes fajtáját önmagunkban és másokban is.Felmerül a kérdés, hogy miért rejtjük el az érzéseinket? Vajon azt gondoljuk, hogy nem illenek hozzánk, mert túl kifinomult, intelligens emberek vagyunk, tehát okosan is meg lehet oldani azt, amit agresszióval?
Ideje, hogy elfogadjuk a tényt, hogy ezek a „primitív” érzések bennünk is megvannak, mint minden emberben. Ezen nincs mit szégyellni. Ne blokkoljuk, ne fojtsuk el önmagunkban, mert addig, míg nem tudjuk ezt a szerepszemélyiséget kimutatni a külvilág felé, addig egy helyben toporgunk.
Bátran vállaljuk fel önmagunk és mások előtt a negatív érzéseinket. Ha az kell, akkor cselekedjünk, és vágjuk át azt a kötelet, ami lefog. A cselekvéshez szükséges elhatározás nélkül nem léphetünk tovább. Ha ezt megtesszük, akkor újra lesz erőnk az újjászületéshez.
6. Önértékelés: Az utolsó hajó arra mutat rá, hogy a problémánk hátterében az áll, hogy a lelkünk legmélyén értéktelennek érezzük magunkat, ez az érzés pedig elhatalmasodik rajtunk. Kisebbrendűnek tartjuk magunkat, és a „nem szeretem magam” állapot ver bilincsbe.
A jelenlegi helyzetünkben nem elégít ki az, ha külső szépséggel vesszük körbe magunkat. Most végleg eljött az ideje annak, hogy szembenézzünk az értéktelenség, a kisebbrendűség érzésével, amihez először tudatosítanunk kell magunkban a problémát.
Az a feladatunk, hogy megbarátkozzunk a külső szépségünkkel. Jegyezzük meg, hogy csak azt engedhetjük el, amit egyszer teljesen a magunkévá tettünk, maximálisan birtokoltunk. Tanuljuk meg az életet érzéki tapasztalatként átélni, valamint tiszteljük a testünk és a lelkünk lakóhelyét, de ugyanakkor ne értékeljük túl ezeket, és a kelleténél több erőt se fordítsunk rájuk.
Miközben kialakul az igazi önértékelésünk, megtanuljuk a dolgokat reálisan látni, tehát annak fogjuk tartani őket, amik: dolgoknak. Az út végén elfogadjuk a helyünket a világban, illetve elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Lehet, hogy nem fog alapjaiban megváltozni a jelenlegi helyzetünk, de már az nagy különbség lesz, hogy másképpen értékeljük azt.
(Forrás: noiportal.hu)
Hozzászólások