Így vakít a szerelem - tudomány a rózsaszín köd mögött

Nem véletlen mondják, hogy a szerelem vak. Az ilyenkor a testükben végbe menő hormonális és kémiai folyamatok, valóban nagy befolyást tesznek normál ítélőképességünkre (is). 



Valahányszor látunk valakit, aki éppen szerelembe esett, elcsodálkozunk rajta, hogy hogy nem képes észre venni, hogy valójában kivel is van dolga? Miért nem látja a hibáit? És hogy képes szinte a függőjévé válni a másiknak? Ezekre a kérdésekre a testünkben kell keresni a válaszokat, ugyanis mindannyiunk szervezetében ugyanazok a folyamatok zajlanak le ilyenkor, tehát mikor beleszeretünk valakibe, velünk is pontosan ugyanez történik. Pontosan ennyire nem látjuk a hibáit és pontosan ennyire nem fedezzük fel saját függőségünket sem, mely szépen csendben épül felfele a háttérben, egyre nagyobb uralom alá hajtva elménk egészét. 

A pubertás kor beköszöntekor a szervezetünkben található ösztrogén és tesztoszteron tombolni kezd. Ez a két hormon sokrétű feladatkört lát el mindannyiunk szervezetében, beletartozik ebbe az is, hogy ösztökél a szerelem utáni vágyakozásra. Az, hogy mi alapján is választunk magunkat partnert, rendkívül összetett. Tudatos oldalról tekintve azokhoz az emberekhez vonzódunk, akiknek tetszik a megjelenése, a személyisége. Ám az igazi nagy döntés csak azután történik meg, miután a tudatalatti szűrőinken is átjutott sikeresek a kiszemelt. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy a partnerválasztásunknál fontos szempont, hogy a saját ellenkező nemű szülőnkhöz hasonló jellemvonásokkal rendelkezzen partnerünk, hiszen számunkra az az ismerős. Befolyásolja még az illető illata is, melynek vizsgálása az evolúcióhoz köthető. Ekkor próbáljuk feltérképezni, hogy mennyire hasonlít, vagy különbözik tőlük, avagy mekkora az esélye annak, hogy rokoni szál van-e közöttünk. 



Mikor megtörtént az döntés, mely szerint lehet-e egyáltalán esélye a jelöltnek, megkezdődik a jól összehangolt, mégis hatalmas zavart okozó kémiai folyamat, melyet mi úgy hívunk, hogy szerelembeesés. A kokain és a nikotin által is aktiválható dopamin lép először a porondra, mely magas fokú boldogságérzetet teremt a szerelmesben. Árnyoldala, hogy függőségre hajlamosít, így lehet az, hogy veszekedés, vagy szakítás következtében étvágytalanság és alvászavarok lépnek fel. A noradrenalin aktiválja a stresszreakciós folyamatokat, mely előidéz egy fajta izgalmi állapotot bennünk, ekkor érezzük azt a bizonyos kellemes bizsergést, melyet sokan úgy írnak le, mintha lepkék repkednének a hasukban. 

A szerelmeseket a másik hiánya rendkívül megviseli eleinte, melyet félig a fent említett dopamin szint esésének lehet betudni, hiszen boldogságuk tárgyától távol kerülnek. Függőségben szenvedők esetén ilyenkor elvonási tünetek jelentkezhetnek, ez pedig a szerelmeseknél is előfordul. Végül meglepő módon a szerotonin szint csökkent állapotba kerül. Hasonlóan alacsony szintre, mellyel a rögeszmés-, vagy szenvedélybetegségben szenvedők is rendelkeznek, ez pedig tovább fokozza hiányérzetüket, hajlamosítja őket az idealizálásra, így blokkolva a józan ítélőképességet. 


(forrás: Howitworks)